2011. augusztus 22., hétfő

Elvárható

lenne, én úgy hiszem, egy teljes, ágyban töltött délutánt követően, hogy a következő nap friss, üde és kipihent lesz az ember, hogy öröm ránézni, felüdülés minden szava, humora a régi fényében tündököl, de egyébként is, hogy tündöklés az egész ember, tetőtől talpig. Én meg úgy vagyok, hogy megkopott rajtam a fény, de nem emiatt szomorkodom, mert ismerem magam, s tudom, hogy itt van a kertek alatt a lendület, nem kell engem félteni, emiatt biztosan nem, én afféle  halandó főnixmadár* vagyok, mármint nem a női önmegvalósítás modern értelmezésében, hanem a klasszikus jelentésben.
A szomorúság pedig... nyilván része az életnek, azt is, bár nem tárt kapukkal, de elfogadom.


*egyébként meg olyan ronda szegény madár, nem is tudom, akarok-e főnix lenni

5 megjegyzés:

  1. ez,kérlek szépen, vagány csajoknak való, s annak tetszhet,ki maga is... :o))
    egyértelmű!

    VálaszTörlés
  2. Van kiút, nézd csak!
    http://mek.oszk.hu/kiallitas/lazar/html/mesek_bemutatkozunk.htm

    VálaszTörlés
  3. No látod, egy ilyen klarinét tokkal a vállamon én lehetnék a legvagányabb zenész csaj! :)

    VálaszTörlés
  4. Hát akarjál herripotteres főnix lenni, az elég szép, mikor már újjáéledt hamvaiból! ;o)

    VálaszTörlés