iskolába járó gyermeknek, felnőttnek van már tolltartója, gondolom én. Nem baj, én azért készítettem még párat.
A kedvencem a harmadik oszlop harmadik sorában van. :o)
ben sikerült megállnom, nem akarnék mégsem minden szett és táska mellé elvont tartalmat írni, hogy ki ilyen, ki meg olyan. Végülis a választás maga is válasz, mint tudjuk. Szavak nélkül is. Nemdebár?
vagyis néhány kártya, régi típusú személyi igazolvány, mindenféle papírok, a cipzáros részbe pedig pénz, sok pénz. Ráadásul patenttal záródik, én ütöttem(-vágtam) bele, egyedül. Az elején a csík, az meg kell. Csak.
tolltartóm, mert Ginától kaptam, különben nem lenne, gondolom én, nincs nekem zsepitartóm sem, meg rendes neszesszerem sem, komolytalan állapot ez. Viszont ha még tolltartóm sem lenne, akkor ilyet szeretnék, ilyen kis barnát, írásos textillel, mert én a betűkért rajongok, minden formában és méretben*.
Persze, mindenféle textillel készült, de az a number one. Nekem.
dologidő van, nagyon, akkor mindig valami olyat csinálnék, ami ráérne később is, nem sürgős, nem fontos, nem ma, de végképp nem most. Aztán néha legyőzöm a kísértést, ma azonban egyértelműen nem én kerekedtem felül. Csomagoltam, rendezgettem, fényképeztem, nézzétek el nekem, én is igyekszem elnézni magamnak.