Kiszáradt hegyi patak, mely holnap kilép a medréből.
Még álmomban is töprengtem ezen az egy mondaton, nincs jelentősége az adott történetben, hozzám van köze, minden egyes szót szelíden a számba veszek, megforgatok, óvatosan lenyelem, váljon vérré a szó.
milyen költői mondat és az abszurditásában rejlik a szépsége, az embert már meg se fogja egy sima patak mederből való kilépése, na de egy kiszáradté, az már valami...ez olyan, mintha vicceskednék, pedig nem, engem is megfogott, elgondolkodtat-továbbgondolkodtat és ez jó...
VálaszTörlésAz előttem szóló mindent elmondott.
VálaszTörlésNem is tudok hozzáfűzni semmit.
nem érzem szenzációhajhásznak a szöveget, én mint kiszáradt mederben (nem) folydogáló patak, nagyon azt érzem, hogy egy vihar (mely lehet külső, de még inkább belső) hatására kilépek önmagam kereteiből.
VálaszTörlés