Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
Kicsit depressziós ez.
VálaszTörlésAz a tény hogy elmúltam már negyven, nekem inkább olyan "üssekavics!"
inkább elgondolkodós, tűnődős - nekem
VálaszTörlés...elmúltam:))
VálaszTörlésHát... én már inkább a Hajnali részegségre szavazok.
VálaszTörlésIde küldök neked egy virtuális ölelést, és sok jó szót - ez nem díj:o)
VálaszTörléshttp://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Nem volt ez a vers már?
VálaszTörlésNem erre írtam, hogy én nem vagyok 40 még, de ... :)
Persze lehet hogy rosszul emlékszem! Sőt!
Amúgy a vers találó.
Hát, én azt sem gondolom, hogy a versnek vidámnak kell lennie, de az sem baj szerintem, ha többször szerepel, többször futunk vele össze. :o))
VálaszTörlésÉn most belefutottam, de bele ám.
Nem baj ha nem vidám a vers.
VálaszTörlésMindenki más/féle.
/de szeretnélek látni benneteket!/
Amúgy a vers találó!
VálaszTörlésÚgy vélem.