Utóirat

Most akkor nézzük a realitást.

Azt, hogy néhány terméket elviszek zsűriztetni, azt csak néhány ember tudta, tudta a családom, tudta az a néhány ember, akiket bepaliztam és vittem magammal (büszke vagyok rájuk, minden termékük zsűrizett termékké vált), valamint tudta két bloggerina, akikkel megosztottam a hírt, mert számítottam a józan szavukra.Velük beszéltem meg a dolgot, s örülök, hogy egy véleményen vagyunk. A zsűriztetés nem annak eldöntéséhez kellett, hogy iparművész vagyok-e vagy sem, vagy hogy joggal használhatom-e a titulust, erről már írtam. Ez egy teljesen más történet, amit úgy hívnak: marketing. Színtiszta marketing.

Lehet finnyogni azon, mennyire kell ma a  marketing, van-e rá szükség, hogy kell-e a jó bornak cégér (kell), hogy mennyire nem értünk hozzá, hogy bezzeg régen, szóval, sok mindent lehet, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. Jobban mondva, nem érdemes. Így működik a világ, s vissza lehet ugyan vonulni az elefántcsont-toronyba, onnan nézni kifelé, meg lefelé, de az egy más magatartásforma, melynek más következményei lesznek. Lehet azt is választani, persze.

Szóval, a zsűriztetés nekem a marketinget (is) jelenti, s bár az egykori kijelentésem árnyaltabb lett, de alapjaiban nem változott, a dicséretes jelző azonban ezen tudott javítani, nem azért, mert én kaptam, hanem azért, mert ilyen is van ezek szerint. Viszont a kapott értékelést fel fogom használni a továbbiakban, bizony, hogy.

A másik, amiről írni szerettem volna már egy ideje, s szorosan kapcsolódik a témához, az a blogger Top10. Leveleztem a szerkesztőkkel/létrehozókkal, s tisztáztuk, hogy ez nem verseny, még akkor sem, ha esetlegesen a GoldenBlogot juttatja az ember eszébe, ez egy ajánló, ahová be lehet kerülni bármikor, a rangsor folyamatosan változik az adott értékeléseknek megfelelően. Amikor jelentkeztem, nem az volt a célom, hogy én legyek a legeslegjobb kerek e világon, bár nem tagadom, örülök, hogy általában az élen állok, örülök, ha tetszik másoknak a blogom, de ez is csak azt erősíti meg bennem, talán van keresnivalóm a világon, s hogy nem kell utálni a marketinget. Ennek ugyanis szintén van marketinghatása, több megrendelésem érkezett innen, több levelet kaptam, hogy ott találtak rám, és milyen jó, hogy rám találtak, mert most már olvasnak, nyomon követnek, s tudom számszerűsíteni, hány konkrét megrendelés származik innen.

Tehát azt szeretném mondani, hogy számomra a marketing egy eszköz, melynek a kézzelfogható hasznán kívül vannak érzelmi pozitívumai is, de vannak határai is. A határ egy (egyesek szerint kissé erős) belső kontroll, ezért nem akarok (még) élni a titulus lehetőségével, de a határvonalon belül viszont szeretném kihasználni , amit csak lehet. A határvonalak pedig változhatnak, ezt ismerhetjük a történelemből.