Színesedve

Ez meg ilyen...pink és piros.

 

Most

nincs kedvem írni. Hátha estére lesz.

 

Úgy indultunk,

hogy kell egy szürke táska, legyen rajta tűzés, semmi más, mert az egyszerű, de elegáns is, aztán került bele egy piros csík, aztán egy piros fül és egy piros cipzár is.

A honnan hová utat még egy táskának is be kell járnia, mondom én.

A

segéderővel megvitattuk, hogy bent fotózzunk-e vagy kint, végül utóbbi mellett döntöttünk, de azért nem hagyja teljesen rám a  dolgot, felügyel. Sosem lehet tudni az ilyen fehérnépeknél, ugyebár.

Mennyi minden

 van, ami majdnem olyan, de mégsem, például ez a táska is majdnem vörös és fekete, pedig igazából (mély)piros és (sötét)szürke.

És akkor még aköré is építhetnék mondatokat, hogy élet és halál.

Pedig csak egy táska. Csak ezt nézzétek.

A kockás*,

mint minta, mint textil, nekem kedvencem, kockás kabátbélés, kockás párna, kockás takaró, kockás terítő, kockás... táska.

 

*és akkor most ne menjünk bele, hogy négyzetrácsos, ebben a kontextusban kockás az

1676. bejegyzés, melyben egy szép, kövér pipát rajzolok a homlokomra

Emese előbb dátum nélkül kérte a táskát, aztán szülinapjára, majd névnapjára, legutóbb karácsonyt emlegetett, de tessék, elkészült, laptopjának méretére, szürke is, piros is, kész is van, Emeséé is, karácsony sincs még.

Jár a pipa, mondjátok már.

1666. bejegyzés, melyben rendes és összeszedett képet mutatok

Nem mondom, vannak olyan megrendelők, akik ragaszkodnak a megbeszélt időponthoz, hogy szeptember 21-én táska kell és kész, de azért ez elenyésző ahhoz a nagy többséghez képest, akik várnak, türelmesen és hosszan, időnként írnak egy levelet, hogy ma éppen szürkében és pirosban vagyok, csak mondom, és ez az én nagy szerencsém, vagyis, hogy ők vannak többen. Szinte kizárólag.

Ennek örömére akkor egy szürke-piros táska. Mert elkészültem vele.

 

Aztán a piros színnel, azzal hogy álltok? Bármennyit vagy csak apró foltokat?  Ruhaként vagy kiegészítőként?

Minden érdekel, valószínűleg azért, mert új viszony kezd kialakulni köztünk. :o)

Ezekkel a

fényképekkel bátran pályázhatok az Év Legkevésbé Éles Fotója* címre, valamelyik biztos befutó lesz, aggodalomra semmi, de semmi ok. Mintha valami homályt csempésztem volna minden képre, bár az is lehet, hogy a bennem lévő homály a kezem munkájában is manifesztálódik, ám ha lehet, én az a piros rész, az szeretnék lenni.

Nagyon szeretem ezt a táskát, ezt szeretném hangsúlyozni.

*Legkevésbé Színhelyes, Legkevésbé ...

Még hőség volt

(de ennél tovább nem megyek), amikor a táskát rendelték, igaz, augusztus elejére, tehát nem én vagyok rossz helyen, ugye, egyébként pedig a nyár még sokáig tarthat, sőt, lesz jövőre is.hahaha.

Decens,

mármint a visszafogottan elegáns értelemben.
Egyébként lehúzott roló, csukott ablak van. Meg a barack. És ez a táska.

A nyár,

az vizet jelent, a Balatont, de csakis az északi partot, Tihanyt, beúszom a vízbe, s azt képzelem, mindjárt itt is van Füred, tessék, hallom az ottani fürdőzők hangját, aztán meg azt gondolom, hogy egyedül vagyok, nincs itt senki, igaz, ahol én járok, már nincs is senki, enyém a víz, eggyé válok a vízzel, cseppfolyóssá válok, elfolyok. 

És az imádott osztrák tavakat!, mint a tinta, olyan a színük, átlátszó tinta,  úszom a tintában, alattam 150 méter víz, felettem hegyek, körülöttem senki, talán tintában fogok az öröklétbe is átúszni.

 

 

Hogy ez egy nyári táska, ezt akartam csak mondani. A többi, az csak érzelem.

Hamarosan elérhető itt és itt!

Készült

még big bag, de most elviszem a vásárba őket, van például piros is, amelynek fényképezése során megértettem Sziámiék örökbecsű zenéjét, százból ha egyszer jó, az már nagyon jó, ezt tudom mondani.

 

És miket találtam egy polcon, óh, ember, hát ezeket is én készítettem, el sem hiszem, rácsodálkoztam. Meg magamra.

Ez volt a tegnapi

projekt, de nem is tegnapi, mert szakaszosan készült (ez is), lassan. Azt azért látom, hogy a lassan készülő munkák türelmes megrendelőkhöz kerülnek, szeretem azt hinni, hogy ez akarattal van így, mert mennyivel jobb ezt hinni, semmint a véletlenben, jóakaratban bízni, nem igaz?

 

 

Laptoptáska kékben és pirosban, egyedi méretben, egyedi kívánságra, a megrendelő szerint nagy-nagy boldogságára. Nekem pedig nagy-nagy örömömre.

Ez talán őzbarna,

vagy micsoda, mindenesetre a pirost még felismerem. Alapformája ugyanaz, mint a szürke-piros esetében, mégis más, én biztosan másnak látom. És akkor egy táska kikerült a félkész kategóriából, nem mirelit, nagyon is primőr.

 

Azt azért megjegyzem, hogy ha az emlegetett égőpiros ilyen lett volna, hangom nem lett volna, de ha ilyen lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Itt és itt elérhető a táska.