A bögrék kívül esnek a mi érdeklődési területünkön, nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük, kicsorbulnak, letör a fülük, lepattog róluk a máz, eltűnnek, nem tudom, miért van ez. Másrészről nagyon is figyelünk rájuk, óvjuk őket, csak abban az egyben akarjuk inni a kávét, kakaót, ez is miért van.Ilyen az életünk is, azt hiszem.
We don't pay attention to our mugs, don't take note of them, they are chipped, the handles come away, the glaze crack off, they disappear, I don't know why. On the other hand we like them, we pay attention to them, keep our eyes on them, want to drink the coffe/tee in the particular one, I don't know why.
Our life is similar to this, I think.
A reggeli első kávé mindig ágyba jön, ennek már sok-sok éve, mostanában bababögrében, Barbie-bögrében, mindig ebben a rózsaszínben, én azonban mindig aggódom, miben hozza ZM, fél szemmel azt nézem, a törődés mindennapossá vált és néha el is felejtem, milyen jó ez a kedvesség, csak a bögre, az a fontos. Két tejeskávét iszom benne, csak ebben és csak ilyenkor, s ZM már azt is tudja, hogy a 3 dl tejeskávé csak matematikailag egyezik meg a kétszer 1,5 dl-lel, nem lehet egyben letudni egy nagyobb bögrében, meg kell adni nekem, ami jár. Ilyen apróságokon is múlhat, s meg is adja nekem.In the mornings I drink two cupples of coffe, my husband has served me (for more than 20 years) while I am staying in the bed, nowadays I want this pink mug and sometimes I am susceptible to forget about the kindness just the mug.. it's important. He knows I need 2 cupples of coffee and he already knows I hate drinking the coffe in a big mug, I prefer the small mug, this small mug. He always pays attention to my request.
Minden bögrének története van, én azt hiszem. Ugye, nálatok is?Every mug has an own story I guess. What about you?
Én edényvevős mániás vagyok, és dobálom ki a csorba edényeket, mert állítólag a csorba edények a szegénységet hozzák a házra... és ettől irtózom. A lányom viszont rejtegeti a csorba és fura és girbe-gurba csészéket, evőeszközöket. Persze, mindnek története van, de semmi sem tart örökké. Ebben nem vagyok romatikus. lefotózzuk, írunk róla, és elmegyünk újat venni. :)
VálaszTörlésBabonás nem vagyok,inkább az emlék, a ragaszkodás. Még azt is mondnom, hogy majd engem is jól kidobtok, ha öreg és csúnya leszek - meg ilyeneket. :o)
VálaszTörlésÉn sem dobom ki a kicsorbult, letörtfülű bögréimet. Nem hagyom! Pedig próbálkoztak már vele! A konyhapolcomat "díszítik" :)
VálaszTörlésBecsüld meg nagyon a reggeli ágyban kávét, ZM-et!!!! (4 éve szeretném legalább egyszer ágyba kapni a kávét...). A reggeli kávéhoz nekem is állandó bögrém van, és a délutáni teához egy másik, a léleksimogató teához megint másik...
VálaszTörlésVannak olyan csorba tányérjaim, csorba, letört fülü bögréim, amiket az emlékek miatt sajnálok kidobni, ezeket első lépésként virágcseréppé és alátétté nevezem ki és az erkélyen még akár évekig is velünk lehetnek, és innen sokkal könnyebb szívvel dobom ki őket. Illetve sokszor menthetetlen állapotba kerülnek, elfagy, leesik, stb..
Kidobni már-már vétek, nálam. Pedig csak tárgy, semmi más.... vagy mégsem?
VálaszTörlésKataca:gyűjtögetünk, gyűjtögetünk, körbevesszük magunkat, kibéleljük magunkat és ez így van jól.:o)
Nekem korszakokhoz kötődnek bögrék...aztán ahogy elmúlik a korszak cserélődik a bögre is. A mostani kedvenceim egy angol rózsás (megy a táskához is), és egy piros alapon fehér pettyes, és fehér alapon kékfestő virágos...
VálaszTörlésMás: Luteát elrontottam és én badar bontani kezdtem. Csak nem tudtam visszaszedni. Már épp kukába akartam vágni, amikor eszembejutott, hogy hol a lelki fejlődés, amit mostanában felfedezni véltem magamban. Legyűrtem az impulzivitást és nagy nehezen visszaszedtem. Buktam vagy 14 sort, de nyertem egy csatát magam ellen.
Tanulság: többet nem bontok :-D
"Babonás nem vagyok,inkább az emlék, a ragaszkodás....." - így vagyok vele én is :) A bögrékkel szintén, és általában a tárgyakkal is :)
VálaszTörlésÉn is, én is! :o)
VálaszTörlésMár többször gondolkodtam, hogy mi kell ahhoz, hogy ágyba kapjam a kávét, kakót, reggeli, bármelyiket?!8 éve egyszer sem. :(
VálaszTörlésLehet az a baj, hogy én kidobom a csorbabögrét?(férj nem találja biztonságosnak)
És ha kéred, aztán nagyon hálás vagy, örülsz neki? Lehet, hogy legközelebb már magától is hozza... nagyon rossznak kell lennie, hogy én kidobjam... :o)
VálaszTörlésÉn figyelek a bögrékre.. nekem egy nagyon régi, virágos a kedvencem.
VálaszTörlésHát most "elevenemre tapintottál"!Örök pohár és bögreeltörő vagyok!:-((Bárhol és bármikor képes vagyok bögrét eltörni...persze csak véletlenül!!/Mérgemben még nem törtem semmit!Különben is felesleges idegeskedni meg öregít is!:-))/A héten kettőt törtem egyet már a mosogatóból kettétörve emeltem ki a másikat pakolászás közben vertem le..előzőleg gondoltam rá, hogy elteszem mielőtt leverem!Ma mondta a férjem, hogy összesen 1 pohár van amiből tud inni..Nincs az az Ikeás illetve óvodai bálon nyert tombolai mennyiség valamint annyi névnapom amit én el ne tudnék törni sajna!Minimum hetente egy fül vagy egy-egy csorbítás vagy repesztés az adag...Nem tudom mit jelent ez?Talán, hogy béna vagyok..de csak a bögrékkel és a poharakkal ilyen "sajátos" a viszonyom!:-))
VálaszTörlésÉn néha figyelek, néha nem, Anais... mitől függ ez vajon? Majd figyelem magam. :o))
VálaszTörlésBolyet:így megyen ez, poharakból évekig rosszul álltunk, most kezdjük magunkat utolérni, növünk felfelé? Lehet. Akkor egy kicsit még várnotok kell, de utána... kánaán. :o)
Volt, hogy kértem és akkor sem....Szóval nem is volt miért örömködnöm.
VálaszTörlésNehéz lenne Ő utána kikelni az ágyból. :):)
szerintem tettesd magad betegnek egyszer. ;)
VálaszTörlésAbszolút így van! A tárgyak a történetüktől válnak fontossá, személyessé. A bögréknek pedig egytől-egyig van története.
VálaszTörlésMás. Nekem is van ZM-em! De annyira hozzászoktam már a fene jó dolgomhoz, hogy én is gyakran csak a bögrét figyelem. De most magamba néztem... Ma meg is köszönöm.