No spoiler

A Szent Lajos király hídjá-t azért szeretem, mert bár maga a kerettörténet nem egy nagy szám, bár nem azért, mert nem derül ki semmi, nem lesz katarzis, szóval, nem ezért nem nagy szám, hanem azért, mert valahogy nincs jól megírva, na, de mindezek ellenére a könyvet mégis kedvelem, méghozzá a benne lévő emberi sorsok miatt, mert azok viszont roppant érdekesek, amint általában az emberi sorsok lenni szoktak, ha kicsit nagyító alá vesszük őket.

A Nő a sötétben, az viszont elejétől a végéig nagyon érdekes, igaz, itt meg a főszereplő áll nagyon távol tőlem, talán ezért is igyekszem mindig megérteni őt. Az az érdekes dolog történt meg velem a másodszori olvasás során is, hogy egyáltalán nem tudtam elfogadni a nő döntését", lehetetlennek és hihetetlennek tűnt most is, azonban ahogy olvastam, olvastam, értettem mégis, egészen addig, amíg benne voltam a történetben. Amikor nem olvastam, megint eltávolodott tőlem, tehát ahhoz, hogy ha nem is helyeselni, de érteni tudjam a miérteket és a rá adott válaszokat, benne kellett lennem, minden más esetben tagadással gondoltam rá. Gondolom, a saját életében is éppen ezzel találhatta magát szemben, el tudom képzelni, hogy a környezete hasonlóképpen reagált, hasonló idegenkedéssel kezelte őt. Ami neki lehet felmentés, semmiképpen nem nekem.

Ugron Zsolna meg az első 20 oldal után képes halálra idegesíteni, itt tartok most.

"hát nem majdnem leírtam!

A Granny

 

az egy nagy átverés, egy illúzió, méghogy maradék fonalak eltüntetésére,! persze, kezdetben, amikor 20 centis darabocska, de úgy nő és hízik és zabálja a fonalat, ahogy egy igazi granny sosem tenné, és bár kezdetben szerettem volna eltüntetni a másra nem elég fonalakat, most ott tartok, hogy szereznem kell gombolyagokat, mert éppen annál a méretnék tartok, ami éppen nem jó semmire. Tehát a hasznosság megkérdőjelezve. És kétszer kell meggondolnom, hogy nekifutok-e egy újabb színnek azaz sornak, mert mintha százlábúvá százoldalúvá változott volna, nem találom az oldalak végét, az nem lehet, hogy két órája ugyanazt azt oldalt horgolom és a közepénél sem járok.

 

Nem szeretném megmérni, de olyan 80x80 -as lehet, szemre. Nem láncszemre, mármint.

Annyira

megváltozott az élet, hogy egy-egy itthon ért vasárnap ajándékszámba megy, a kényelmessége miatt, a meglepetése miatt, a ráérőssége miatt. Holnap... holnap már más lesz, de most hagyjuk még a holnapot, este úgyis belopózik hívatlanul is, a készüléssel, hajmosással, tervezéssel, gondolattal. És tettel is, mert olyan a hétfő, hogy a vasárnap estét is magának akarja. De az meg egy másik nap, másik történet.

Legyen virágos a vasárnapotok, kinek vadvirágos, kinek mezei virágos, ki hogy szeretné, ki hogy kapja.

Vasárnapi vers

Dsida Jenő: Szeretnék

Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenõ nappal szembenézve
nekidõlni egy fának.

Hetenként többször.

A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.

Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.

...Elõször egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig...

Szatmár, 1925. július 10-én

Többször is voltam már

a designbazárban, most éppen  a Szabad a vásár! kapcsán az én táskám is szerepel az ajánlóban, hip-hip!

Ezeket talán

még nem is mutattam, pedig minden héten sokat készítek belőlük, nem kizárólag a táskákhoz, egyébként is vásárolják őket, szeretik, szeretem. Nekem nincs, csak mondom.

 

Holnap (és csak holnap!) a Margitszigeten leszek, Szabad (lesz) a vásár!, lesz táska, táska és táska. És neszesszer. Meg én is ott leszek.Gyertek!

Ezzel a kendővel

meg úgy jártam, hogy egyedül nekiálltam, nem kértem segítséget, pedig benne volt egy olyan jelölés, vov, amit én teljesen más kontextusban ismerek ugyan, de itt nem értettem, ezért aztán gondolom is, hogy nem jól oldottam meg, de nem érdekelt. Most sem.

A blokkolást továbbra is utálom, de már az sem érdekel, egy, mert Kriszta megmondta, hogy olyan nincs, hogy úgy kell, kettő, hogy tök mindegy, mert minden kendőt a nyakam köré csavarok", így aztán nem is értem, elég lenne mindig csak egy mintát kötni, csak mondanám, hogy Little leaves, meg Gail, meg izé.

 

Egyébként Springtime Bandit a minta, Rikker-féle fonalból kötöttem, s bár ez meg a képen nem látszik, de halvány szürke-halvány rózsaszín, mondhatnám, seszínű.

Mostanában sapkát is horgolok hozzá, azzal meg úgy jártam, hogy láttam, nem lesz elég a fonal, visszabontottam, kisebbre vettem, mert úgyis elég nagynak nézett ki, aztán láttam, hogy még mindig nem elég, megint visszabontottam, mert még mindig nagynak nézett ki, végül a fonal elég lett, csak a fejemre nem fér rá a sapka. Illetve fülig ér. Legalább az.

"régebben meg a pasikat az ujjam köré, sic transit gloria mundi

Ez a sok ha

Ha végül valóban esne is ebből a sok mennydörgésből, sok villámlásból valami, nem csak ijesztgetésre lenne jó, ha rendesen elsötétülne az ég , és ha lenne egy szeletnyi világos csík az égen, ha  mégiscsak utat törne magának a fény, és ha nem félnék a mindezzel járó zajoktól, de még ha tudnék fényképezni is,

az jó lenne.

Nem leszünk

jóban, ha ezt az ötletet (kézitűzéses minta), akár csak részleteiben is, de meglátom, most szólok.:o(

Sunshine reggae

Don't worry, don't hurry, take it easy.
Hát, ha Bob mondja.

Hogy két nap alatt

122-en (százhuszonketten) jelentkeztek a kis vacakért, ami egy kicsit magasabb lett a kelleténél, viszont rózsás,  az már igaz, az mégis egy kicsit sírnivaló, de meg nevetni is kell rajta, mert a 122, az egy szép szám, 122 megjegyzés, 122 ember, 122 örömködés nekem, de csak 1 nyertes, mégpedig Orsi, akiről csak azt tudom, hogy a 45. kommentelő, azaz Orsi. Gratulálok!"

 

"vagy nem is tudom, ez most a megfelelő terminológia saját táska esetén?

Mint Tangernél a tenger,

olyan a színe ennek a táskának. Mondjuk.

Nehogy

félreértés legyen a kapott információk osztályozásában, a beszélgetés közben egy jól szabott mondattal közöltem a másik féllel, hogy akkor eddig tartott a szimpla információ, most jön a pletyka.

Most egy kicsit

felriadtam, hogy már szerda van, de alapvetően lebegek valami  sűrű és kicsit ragadós ködben, arra nagyon vigyázok, nehogy nekimenjek valaminek a nagy láthatatlanban, ám ez el is viszi az energiám jelentős részét, hiszen kiálló kövek, éles kavicsok, szúrós tüskék mindenhol vannak.

Majd...

Nem magam ellen

szólnék, mert miért is tennék ilyet, de a táskavarrás egyik legszebb mozzanata az, amikor a táskába illő könyvet /könyveket kiválasztom. Feltételezem, hoyg nem kellene ennek többet tulajdonítani, mint egy tárgy kiválasztását, ebbe a táskába, kérem, belefér egy-két-három könyv is, ugye, milyen remek táska ez," de mostanra ez más tartalommal is bír, árulkodik hangulatról, vágyról, rólam. Így esett, hogy a vásáron Babbie és bibliaismeret lapult a big bag mélyén, jelen esetben pedig egy könnyed, nyári táska esetében Frances Mayes, Marquez és az imádott Párizsról szóló remek útikönyv.

Indulhatunk.

 

"mert mi más lehetne fontos egy táska esetében, ugye

Rövid lejáratú játék, / Short-term give away

 

mert szerda éjfélig lehet jelentkezni a táskáért, ilyen időszakot élünk, sem megosztani nem kell, sem szépeket írni, csak jelentkezni, örömem lelem benne, ez van.

If you would like to have this bag you should write a short message, nothing else. You don't need to be my regular reader, don't need to share this post, nothing. Just write a short comment.

Az egy mondaton belüli tagadások száma

Hát, ezt meg most nem szeretem, nem tetszik, nem töltöttem fel sem a Meskára, sem a facebukra, sem a web-shopba. Nem jó.

Szóval,

kistáskákat töltöttem fel a web-shop-ba, a Meskán még csak nekikezdtem, de apránként utolérem magam, úgy gondolom, úgy szeretném.

A vásárban

az asztal mögött látszólag én csak egy árus vagyok, aki szeretne eladni, de ez még nem minden, mert a pult alatt én anya  vagyok, aki viszi a tiszta ruhát, a pénzt, a túrótortát, a lasagne-t, a bodzaszörpöt egyik-másik gyerekének, a pult fölött eladó, a pult alatt anya, kéretik ezt nem úgy érteni, hogy deréktól lefelé vagyok anya.

Vasárnapi vers

Jorge Luis Borges: A dél

Valamelyik udvarodból bámulni
a régesrégi csillagokat,
az árnyék
padján ülve bámulni
ezeket a szórt fényeket,
miket tudatlanságom nem tud megnevezni,
se elhelyezni a csillagképek között,
átérezni a rejtett
ciszterna vízkörét,
a jázmin- és loncillatot,
az alvó madár némaságát,
a tornác boltívét, a nedvességet
- ezekből áll talán a költemény.

(Somlyó György fordítása)