Most

frappánsat kellene írni, de egyben kerülni az időjárásra vonatkozó mondatokat is (hogy nyári táska), így csak a lényeget mondom, vagyis, hogy ez is big bag, csak annak kistestvére, ami igazából nem is kicsi, mert konkrétan. az egyetemes lexikon is belefér, de az eredetinél azért kisebb.Olyan, mint a babakonyha, minden megvan benne, csak kisebben. Nálam small bag néven fut.

És időre teljesítettem.

 

Cinikusan,

vitriolba mártott tollal azt akartam írni, hogy

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,

mert ilyen a humorom mostanában, ilyen kis vicces vagyok, és akkor még szerettem volna ezt a témát alaposan kivesézni, hogy milyen szar vacak az idő, én ezt mennyire nehezen, satöbbi, jó, most is leírtam, de csak jelzésértékűen, tudnám én ezt fokozni, de rádöbbentem, hogy olyan vagyok, mint egy öregasszony, egy angol öregasszony, kizárólag az időjárásról tudok beszélni, hát hová keveredtem és mi lett belőlem. Persze, borzasztóan sajnálom magam, mert önző is vagyok, ez van, napenergiával működöm, de azért emlékszünk még arra, amikor a hőségben a forró homokba akartam dugni a fejem, tehát gyakorlatilag tökmindegy, ha én panaszkodni akarok, akkor tudok is.

Na de most váltás van, nem lesz  időjárás blog, nem akarom itt megtárgyalni a napi csapadék- és hőmennyiséget, ezeknek rám tett negatív hatását, majd csak valahogy elvergődöm a következő nyárba, már ha lesz még itt nyár valaha. Egyébként pedig odáig fajult a dolog, hogy komolyan fontolóra vettem, legyek-e alkoholista, igen, ez elhatározás kérdése nálam, mert a FB-on volt valami kérdőív, hogy finnülök-e rendesen, mert ha pl. nemtudommennyi vodkát iszom, akkor már igen, és akkor elgondolkodtam, hogy tényleg, még nem finnülök, sürgősen tegyünk valamit ellene, elvégre nálunk is milyen sötét van napközben is, a finneknél is, de ők sokat isznak és milyen jól bírják ezt, tehát ha iszom, akkor én is jól fogom bírni. Ez a Zazálea-féle szillogizmus, kicsit sánta, de hátha igaz.

Aztán rövid és gyenge kísérlet után letettem róla, mert nem jó mégsem, nem nekem való, viszont este több év után felmentem ide és miután megvertem ezt-azt, egész jó kedvem kerekedett, tehát igaziból nekem nem alkohol kell, hanem csata, lehet nekem stratégiai játékokat (is) ajánlani, aztán meg majd csak beköszönt az ősz, nem igaz?,s akkor nem kell várni a meleget, meg napot, meg ilyen haszontalan dolgokat.

Túlélési tanácsok nyarat váróknak rovatunkat olvashatták.

A nyár,

igaz, nem érdeklődés hiányában, hanem egyebek miatt, de idén elmarad. Bár később még próbálkozom.

NYÁR NEVŰ ALKALMAZÁS TELEPÍTÉSE…..
██████████░░░░░░░░░░░░░░░░░░░ 33% KÉSZ.
A telepítés nem sikerült.
404-es HIBA: Az évszak nem található.
Az évszak amit keresel vagy el lett távolítva vagy megváltozott a neve, esetleg épp nem elérhető Magyarországon.
Kérlek próbáld meg később

forrás

Licitálni

lehet egy táskámra, most ez a játék, mert ilyen kedvem van, érdemes, én azt mondom.

 

Közben pedig nem felejtjük, hogy az UrbanEve-vel közösen indított játékunk még ma éjfélig tart, részletekért katt ide.

Jó kis életteli, friss színek, igyekszem ezt nézegetni a természet helyett, ezt kellett megérnem.

Jól van,

augusztus, nem tudok belenézni a tomboló napba*, de azért remélem, tartogatsz finom meglepetéseket.

* Csécsei János

Hol vagyunk már

attól, amikor a legkisebb az első tereplovagláson mindkét kezét eltörte...Kisimul az arca, ha lovon van és kisimul az arcom, ha lovon látom.

Mára

halasztottam, de felesleges volt, semmivel sem jobbak a fények, az időjárás, a kedvem. Úgy kezdődött, hogy a Marilány kért (és folyamatosan kér) egy magyar motívumos táskát, de a minta legyen szerény  és visszafogott, amilyen ő maga. Nem ilyet, dehogy, ez csak egy próba, hogy képes vagyok-e egyáltalán kivágni egy meghatározott formát.  

Gondolom, a beköszöntött ősznek tudható be, hoyg vízlepergető anyagból készítettem, a piros pedig az előzőből fakadó elégedetlenségemnek. Mondjuk.

 

Vasárnapi vers

Kosztolányi Dezső: Lánc, lánc, eszterlánc...

Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszterlánci cérna
Kisleányok bús körében
Kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
Jobbra-balra löknek,
Körbe-körbe, egyre körbe,
Láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok?
Hátra vagy előre.
Az erdőbe megbotoltam
Egy nagy, csúnya köbe.
Voltam én is jó fiú,
Istenem, de régen
Csigabigát én is hívtam
Kinn a régi réten,
Verset mondtam én ám
Gilice madárra,
Magyar gyerek gyógyította,
Török gyerek vágta.
Jártam az erdőkben is
Csillagot keresve,
Aranykapun én is bújtam
És aludtam este.
Nézzetek rám, húgaim,
Éjjel most nem alszom.
Bámulom a holdvilágot,
Véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
A cipőm levásott.
Körmeimmel, kárörömmel
Csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
Rongyos a kabátom
Szédül a lánc, szédül a tánc,
Már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
De úgy fáj e sok lánc,
Szeretem e táncot is én,
Csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
Hagyjatok magamra.
Este szépen süt a lámpám,
Este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szelíden
Fehér tejet inni.

A mai (tegnapi, az azelőtti...)

challenge-day  történéseit mind-mind beterelhetjük a gyermekeink megértése elnevezésű ernyő alá. Engem pedig az elfáradt szülők gyűjtőhelyén lehet felszedni.

A fonalat én

festettem, s mindig félretettem, mert hát ugyan mi készülhet ebből, s ha készül is valami, ki fogja hordani, senki. Most mégis sorra került, mivel a nap tüze kizárólag ebben a formában hajlandó velem érintkezni.

Egyébként pedig miért kellene mindennek praktikusnak és esztétikusnak lenni egyszerre.

Ne várjunk

semmit attól az embertől, aki a granny-t is csak a youtube előtt ülve tudta megtanulni.Virágot meg úgysem.
Nem megy nekem a horgolás.

Höhö,

van netünk, kábeltévénk, van egy majdnem jó ujjam, egy majdnem jó laptopom, s tudom, idealizáltabban kellene írnom, de akkor is.

És van játék is, amit ígértem, tessék, Urban-Eve-vel közösen indítottuk, a FB-on lehet jelentkezni érte.

És még

azt szeretném mondani, hogy vasárnap jár le a játék a FB-on, benne a táskámmal, ezért ha valakinek tetszik és lájkolja, azt megköszönöm. :o)

A linkre kattintva az eredeti bejegyzésnél találjátok magatokat. Már aki akar...

Tehát

az van, hogy a laptop túlesett egy bypass műtéten, ezért most dolgozik, bár csökkentett üzemmódban és kéreti magát, mint egy úrilány (viszont mindig megadja magát, tudja ezt ő is, én is), viszont egyszercsak eltűnt a netünk, meg a kábeltévénk, ezért ma olyan estét rendezünk, mint régen a hétfők voltak, amikor is kénytelenek voltak a családtagok egymással foglalkozni, állítólag ezekre a hétfőkre vezethető vissza az akkori bőséges gyermekáldás.

(most bekéredzkedtem a barátnőm gépéhez)

Ismeretlen

fényjelenségre lettek figyelmesek a falubeliek délután 5 óra körül, szokatlanul világos lett minden, a kertben árnyékot vetettek a növények, az ég vakítóan kékké változott. Az élőlényekre tett hatása egészen különleges, az állatok kibújtak vackukból, elfelejtettek ugatni/nyávogni/röfögni, míg az emberek az utcákra sereglettek, s némi zavarral vegyes álmélkodással bámulták az eget, főképpen a fiatalok, akik egy kicsit világvége hangulatba kerültek a számukra szokatlanul erős fénytől, mert napfogyatkozás, holdfogyatkozás, az rendben van, ez azonban valami más, ám az idősebbek nem győzték ismételni, hogy ugye, ugye, nem urban legend, igenis létezik ez a jelenség, ők még emlékeznek rá, hogy kék ég, vakító fény, ragyogó színek, éles árnyékok, eleddig senki nem hitt nekik, de tessék, bebizonyosodott, hogy márpedig igenis létezik napfény.

A jelenség pedig ahogy jött, úgy távozott is.

Nyáron

szeretjük a könnyű, joghurtos süteményeket, a fagylaltot, de amint kezdődik az ősz, crumble-ra vágyunk. Vagyis most.

Na jó, ez őszibarackos.

Duplo

Mostanában sietni kell, ha a kertben szeretnék fényképezni, kilesni azt a néhány percet, amikor már nem és még nem, szaladni, sietni, kattogni, nekem ez különösen jól megy, külön-külön is, egyben különösképpen.

Anyának Jane Austin, lányának decens,  egyes családok bíznak bennem, hogy még így is.

Nem emlékszem

a tavalyi szülinapomra*, hogy hogy is volt az, de én nem emlékszem arra sem, hogy tavaly esett-e a hó, ami azért abszurdum, ha belegondolok, tehát nem tudom megítélni, idén jobban töltöttem vagy sem az adott napot, vidám(abb)ra vagy kesergős(ebb)re sikerült vennem a figurát, nem tudom, így viszont arra sem emlékszem, hogy tavaly is elkapott-e másnap az egyébként megmagyarázhatatlan szomorúság.

*még jó, hogy van blogom, utánanézhetek

Kincs, hát az bármi

lehet, egy esős napon hirtelen felindulásból félig bevont, ám befejezetlenül maradt, s egy másik, tíz évvel későbbi, szintén esős napon előkerült doboz is.

Alul Michelangelo, felül Bourbon liliom, hol másutt vennének lakozást a maradék levendulás kulcstartók.

Kontraszt

Itt a nagy heje-hujában kiderült, hogy tulajdonképpen rettentő gyorsan tudok alkalmazkodni az élet velem szemben támasztott kihívásaihoz, például elég egy kis szülinap és máris nem dolgozom, könnyen lustulok és könnyen megadom magam, de úgy is mondhatjuk, hogy nagyon éles kontrasztok közt élem az életem. És ez igaz is, mint tudjuk.

Ez a tegnapi nagy lazulás odáig fajult, hogy este már a fonalak között válogatni is csak  fekve tudtam, kanapéhoz rendeltem minden szükségest, nem tudom, meg tudnám szokni ezt az életet is,kissé meg is riadtam a gondolattól, hogy mennyire élvezem én ezt.

Visszatérve a kontrasztokhoz, az van, hogy augusztusra már nem tudok vállalni semmit, még van függőben néhány tárgyalás, de ennyi, ha közben megtáltosodom és kiderül, hogy a hónap utolsó hete mégis szabad, akkor jelezni fogom, de a tervben/fejben/papíron lévő új dolgokat is meg kellene valamikor varrnom, arról nem beszélve, hogy néhány jó üzlet is nagyon erős kopogtatásba kezdett.

Így aztán a tegnapi napot elteszem emlékbe, de most el kell érnem az üzemi hőmérsékletet, ha már az e heti nyaralásunknak búcsút mondhatunk az idejekorán beköszöntött ősz miatt.

Én azért úgy vélem,

hogy ha már az ember, konkrétan a Nő minden akarata ellenére egyszercsak 43 lesz (ne rémüldözzetek, lesztek ti is), akkor járna neki kárpótlásul, hogy 43 éves, 1 napos korától kezdődően, vagyis esetemben holnaptól, járjon neki heti két, majd az évek (további) múlásával három, majd négy olyan nap, amikor egész nap döglik heverészik az ágyban és olvas. No munka, no főzés, no telefon.

Rengeteg remek könyvem van.

A családi

ebéd pedig úgy zajlott, hogy az egyik gyerek buliból jött haza a másik, egyébként a fővárosban lakó testvérével, de csak azért, hogy szinte rögtön forduljunk is vissza (ezúttal a harmadikot is magunkhoz vévén), mert bár a saját szülinapomat én egy kiadós sütéssel-főzéssel szoktam megünnepelni, most valahogy úgy gondoltam, elég öreg vagyok én már (öreganyád), menjünk étterembe. Most azt még nem tudom, ez mindörökké így marad vagy sem, de nem fiatalodom, tehát akár. Az étteremben a bulizós gyerek roppant álmos volt, a legkisebben kitört valami vírus, de mi így szoktuk a jeles napokat intézni, Velencében a család egyik fele beteg lett (egyszercsak), a másik fele még csak készülődött erre vagy idegeskedett ezen.*

A Legnagyobb tartotta magát, de neki meg nem ízlett az étel, mi (felnőttek) nem voltunk sem álmosak, sem betegek, az étel is ízlett, így szoktuk általában, problémamentes szülők vagyunk, nekünk (majdnem) minden jó. Alkoholt nem ittunk, mert ZM vezetett, a Legnagyobb antibiotikumot szedett még tegnap, a Legkisebb mintha erre készülődne, a Középső időnként így is az ébrenlét túlsó határán volt, én pedig magamban talán mégsem, de majd most pótolom az obligát vodka-naranccsal. Hazafelé még kiraktuk valahol az ott lakozó gyermeket, az utolsó pillanatban pedig eszünkbe jutott az egy órás itthonléte alatt neki ajándékozott granny, de ő nálunk is nagyobbat kiabált, mert a lecsója is nálunk maradt, végül minden a helyére (hozzá) került.

És vettünk még 70 darab borítékot is.

             

*másnapra a vírus távozott, persze

Közben pedig

elkészültem a másik takaróval is, szép nagy lett, 150x 210 centis, rózsaszínek és halványlilák némi natúrral, ahogyan az egy kislánynak való. Nem tudom visszaadni a színeit, fantáziátokra bízom.

Én pedig elmegyek a szülinapi ebédre. :o)

Lettem reggelre negyvenegy*,

nem lelkesedem, nem kedvelem ezen helyzetet, de ellene nem tehetek, ez lett, keresek benne jeleket, melyek megnevettetnek. Rengeteg nekem kedves ember jelezte, legyen neked embered! gyereked! gyermekednek gyermeke! ne legyen kellemetlen reggeled, meg esteled (never ever)!

Tervek?

Telhetetlen lettem:

legyen nekem rengeteg csevejem lelkes, kedves, eszes emberekkel,

teljen kedvem levelekben,

lebegjek esztelen (de gyepes dekk mentesen!),

ne legyek szemtelen, kelletlen, de Mekk Elek sem,

ne legyek rest sem,

legyek ellenben elememben,

legyen szex, de rengeteg!,

meg stex,

remekeljek!,

legyen szervezetem nett,

legyen desszertem, feketelevesem tejjel,

s menjek mennybe.

*meg egy, meg egy

Az ingerküszöböm

csökkent az elmúlt napokban, volt/van ez a furcsa betegsége a laptopomnak, hol működik, hol nem, aztán levágtam az ujjamból egy darabkát és 11 órán keresztül nem áll el a vérzés, most pedig elég nehéz nagyjából minden, a vágás, írás, hajmosás például, a manikűrözés a mission impossible kategóriába soroltatott át, aztán tegnap volt egy esős vásár, az sem javított rajtam, s bár semmi köze mindehhez, de ma a FB feltette az i-re a pontot, nyilván nem a FB, hanem az emberek*, de komolyan, mindent közzé kell tenni?, lassan már az ürítési szokások és gyakoriságok is nyilvánosak lesznek, nem értem, ingerült vagyok és mondjuk, hogy maradi is, mert nekem van, mit megbeszélek bárkivel, van, mit a barátnőimmel, van, mit a férjemmel, s van, mit magammal. Emberek...lehet haragudni rám.

(milyen jó, ugye, hogy a laptop most éppen működik, s hogy két ujjal is tudok gépelni,ugye, ugye)

*nem egy, hanem több

Vasárnapi vers

Kosztolányi Dezső: A kalauz

A kalauz.
              Ha este fáradt
s már nincsenek sokan a kocsiban,
leül a padra, míg a villamos fut
a téli fák közt gyorsan és vigan.
Bámul a földre ingó otthonában,
az életére gondol tán, lyukas
emlékeit csörgetve a kezében,
s olyan, mint egy ember, mint egy utas.