az bagelnek nincsen párja

  (ez már az enyém bagel!)

Én a bagelt igen nagyon, legutóbb Leiden-ben tértünk be a Bagels & Beans nevű helyre, ahol mind a bagel alapanyagában, mind töltelékében óriási választék volt, szerettük. Egy bagel,egy nagy pohár narancslé, egy tejeskávé- tökéletes ebéd a turistának.

(közben kiderült, hoyg még mindig vannak  - fényképpel gazdagon illusztrált - feldolgozatlan témák  a holland úttal kapcsolatban)

Nem azóta, hanem már előtte óta (magyarul: korábban is) akartam én bagelt sütni, de a prioritási listán sosem került a top 10-be, most viszont elfogyott a kenyér itthon, a DNK-re nincs idő, így lett nékünk bagelünk.

A recept innen van, de én innen szedtem (Éci, látod! Ezt ettem!), egyedül a liszten változtattam, javarészt teljes kiőrlésű tönkölyliszt került bele, ja, meg mi jól megsütve szeretjük.

Két nehézségem van a dologgal, először is a hurkák karikává való összeillesztése, ez nekem még sosem ment, másodszor, hogy fene nehezen illeszthető be a lowcarb diet vonalába.

(mi egyébként kéksajtkrémmel és salátával fogyasztottuk - első körben)

A pite mint életérzés

Van tehát a pite.

A  piteforma a leggyakrabban használt sütőedényem*, szeretjük a pitét, sósan, édesen, bárhogyan, és talán ebből adódóan a pite szó összefoglaló név nálunk, de már tudom Michel Roux-tól, hoyg nem pite, hanem páte á foncer, esetleg páte brisée,
de még az is van, hogy szeretem, amikor egy fotón látszik, hogy a formában sült a pite, nemcsak beletették, 

meg az is van, hogy ha pitevan-Párizsvan, mert minden alkalommal ezt ebédeltük, ezért nem lehet a pitét sóhaj nélkül készíteni, de ezt csak halkan mondom, szinte csak magamnak.

      

* kicsit, nagyot, közepeset, kerámiát,üveget, színeset, egyszínűt, bármilyet, bármikor

Falánkoskodva

A croissant annyira jól sikerült (rongyosra, ahogy kell), hogy a háznál lévő férfi a fél éjszakát ülve töltötte, pedig én úgy emlékszem, hogy a második után nem ettünk többet és meg is dicsértük magunkat, hogy már bölcsek is vagyunk (korral jár), tudjuk, hogy a friss, meleg croissant után rettenetes bűnhődés következik, lám, lám, mi már nem esünk ebbe a csapdába bele, mennyit okosodtunk mi már, íme. 

Snitt.

A következő jelenetben  nyöszörögve lépett be a szobába, hogy én minek sütök ilyeneket, mikor tudhatom, hogy ő mégsem bírt megállni, hat után nem számolta.
Höhöhö.

(nem tudom, érzékelhető eléggé, hogy én bezzeg)

Elengedve

Az az időszak, amíg sikerült többé-kevésbé feldolgozni, hogy a gyerekeink felnőttek, de legalábbis felnőni látszanak és a prioritásaik közé már nem feltétlenül tartozunk bele, ami nem azt jelenti, hogy nem beszélünk velük, nem tudunk róluk, nem találkozunk velük (sőt, mindezt megfordítva, tehát nem azt jelenti, hogy ők ne beszélnének velünk, ne találkoznának velünk...), hanem egyszerűen már nem annyira, másképp fogalmazva* nem csak mi vagyunk a világ közepe, szóval, ez az időszak nagyon hosszúra sikeredett nálam, ezt elfogadni és ezzel együtt élni nekem nagyon nehéz volt,  és azt hiszem, bele is haltam egy kicsit, de én általában bele szoktam halni a megváltoztathatatlanba. Sőt, már korábban is haldokoltam, mert emlékszem, hoyg egyszer vasárnap, az ebéd utáni alvásból sírva ébredtem, történhetett valami tudatmódosítás álmomban, mert mondtam a háznál lévő férfinak, hogy mi most már mindjárt öregek és magányosak leszünk, ehhez konokul és iszonyú szomorúan ragaszkodtam. Meg sírtam is, sokat. Meg nyöszörögtem a lányoknak is. Azt is sokat.

Na most ez a megszomorodott állapot oda vezetett, hogy nem volt kedvem főzni, pedig én korábban sokat és örömmel, meg különlegességeket is, és befőztem hatvan kiló barackokat, tele volt a spájzunk, roskadtak a polcok, de már maga az, hogy megtervezni a menüt, nemcsak ünnepekkor, hanem általában is, szóval, ami konyhával kapcsolatos, minden jöhetett. Ez elpárolgott belőlem, ez az öröm, főztem én!, és még finom is volt, de azt hiszem, a rutin vezetett át ezen az időszakon, vagyis, volt terített asztal, főtt étel, sütemény, ízlett is, tehát az ízlelőbimbóim nem vesztették el funkciójukat, csak valahogy a lélek nem állt a test mellett, de sokáig ezt észre sem vettem, aztán észrevettem, de nem értettem, aztán megértettem, és akkor még rosszabb volt.

Aztán eltelt nagyjából egy év,  vagy valamennyi, nem tudom, mert ez nem a fizikai történésekhez kapcsolható, hanem sokkal inkább az elengedéshez és ennek feldolgozásához (belül történt,  mi megesett**), a lényeg az, hoyg felszívódott (vagy felszívódás alatt van) ez a fájdalmas ciszta, de tulajdonképpen csak arról van szó, hogy szeretném mások számára érthetővé, a magam számára  pedig örömteli summázássá tenni az egyre szaporodó főzéses, befőzéses, sütéses bejegyzéseket.

Most például croissant készül.

*mert ez lényeges, ma reggel óta tudom

** Kányádi Sándor

Észt kringel

  

   

Több fotó pedig itt.:)

Ez (volt)

a mákos-parmezános keksz. Napközben gyakran és intenzíven kellett kóstolni, este viszont a festés és pakolás utáni megpihenés során sörkorcsolyává avanzsálódva tűnt el.

Nyáron

szeretjük a könnyű, joghurtos süteményeket, a fagylaltot, de amint kezdődik az ősz, crumble-ra vágyunk. Vagyis most.

Na jó, ez őszibarackos.

Ha esetleg

valaki azt gondolná, hogy nálunk sajtból cseresznyéből van a hold, hogy a kerítésünk is kolbászból cseresznyéből van, hogy a csapból is cseresznye folyik, az nem sokat téved.

Még a sütés előtt,

amikor a beszerzőm elugrott a boltba, beszéltünk a cseresznyés pitéről, ételről bárhol és bármikor egyébként is, de megbeszéltük, hogy nem lesz tejszínhab hozzá, mert az milyen már, hogy egyesek mindenre ketchup-ot tejszínt tesznek, ha kell, ha nem, és bár preferáljuk a tejszínt, de önmagában a cseresznyés pite, az nagyon rendben van, nem kell tejszín, fúj. Aztán mire hazaért, mégiscsak hozott tejszínt, mondván, hogy nem kell most felhasználni, de jó az, ha itthon van,  megnyugtató. Ha pedig itthon van, került a pitére is, mert nálunk ekkora a koherencia nemcsak közöttünk, de szavaink és tetteink között is.

Az pedig az emberismereti teszt első kérdése is lehet, hogy Zazálea (is) tett-e tejszínt a pitéjére avagy sem. A megfejtéseket a szerkesztőségbe kéretik leadni.

A gesztenye öröme legyen a mienk! / Sweet chestnut

Szerintem a gesztenye örült, hogy így végezhette, mi pedig osztozunk sorsa alakulása feletti örömében. Ezt igazolandó, mindet megettük. :o)

I think the chestnut must have been pleased about its destiny and we... we share the feeling. Giving proof of the success... we have allready eaten all of them. :o)

A jó feleség / The good wife

Na, de az meg már milyen, amikor azt mondja ZM, hogy olyat süssek, amiből ő 10-et szokott enni?
Milyen, milyen... hát ilyen (mert bár kilóit meghazudtolva mindenből 10-et eszik, a jó feleség félszavakból is)!
Nálatok is van ilyen? :o)


My husband asked me to bake something but he couldn't say the exact name of the cake that's why he said to me: last time he ate 10 pieces from this cake. At least.
It was not an accurate description because he (despite of his thinness) eats 10 pieces from everthing... but a good wife knows her husband. :o))) Do you have similar situation?