A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 4., vasárnap

Vasárnapi vers

Tóth Olivér: Nekem nem kell több

Az embernek legyen tiszta az inge,
ha nem is vasalt,
de hordható,
a gyereknek legyen cipője,
ha nem is új,
csak használattól kopottan járható,
a fazéknak legyen leve és húsa is,
ha nem is puha,
de szájban foggal rágható,
a háznak legyen ajtaja, ablaka,
s legyen kapu, jó kulccsal zárható,
az ágynak legyen fehér lepedője,
ne sima, legyen csak gyűrött,
mert úgy a jó,
s ahhoz is, mint kaputól küszöbig,
egyenes út vigyen,
legyen egy életem,
ami vagy így, vagy úgy,
kinek hogy tetszik, de legyen nekem jó,
várjon rám egy holnap,
legyen csak nyugodtan tudható,
és ne nyeljen el,
mert az embernek tiszta inget kell vegyen,
a gyereknek a cipője járható legyen.



2011. november 20., vasárnap

Vasárnapi vers

Károlyi Amy: Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel
kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.
Pár millió fényévet enged
besugározni a padlóra,
mintha a sugár végcélja volna,
hogy hozzád jusson-
Gondold meg, kéz,
ki az ablakot csukod,
tárod,
milyen kozmikus mozdulat,
mellyel a mindenséget kirekeszted,
bebocsátod.
 

2011. november 13., vasárnap

Vasárnapi vers

Faludy György:  Ne add fel a reményt

Ne add fel a reményt, mert Európa
más, mint a perzsa vagy arab világ:
a költészet meghalt, mielőtt Róma
elpusztult volna. Talán még csírák

sem maradtak, mint Claudianus bamba
soraiban. De néhány elveszett
század után felszállt a régmúlt hangja,
s e hangnál is valami remekebb.

Mert elrendelte a sors vagy az Isten,
hogy itt nálunk újjászülessék minden,
és mind, ki él, bár barbár volt e tájon,

végül kultúrát termel önmagából
és hozzáadja azt, ami letűnt.
Amíg élünk, mindig remélhetünk.

(Budapest, 1994)


2011. október 23., vasárnap

Vasárnapi vers

                      Henri Michaux:  Életem


Nélkülem múlsz el, életem.
Szaladsz,
S én csak várom, hogy lépést tegyek.
Máshol viselsz hadat,
Cserbenhagysz ezáltal.
Sosem követtelek.

Nem igazodom el ajánlataidon.
Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod.
E hiány miatt vágyom annyira.
Annyi sokra, már-már végtelenre…
E kevés miatt, ami hiányzik, amit soha meg nem hozol.



2011. október 9., vasárnap

Vasárnapi vers

Bulat Okudzsava: Asztali lámpák

Arszenyij Tarkovszkijnak

De imádom az asztali lámpát,
ha megőrzik a régi korok.
A jelenben is megveti lábát
könyvespolcok erős menedékén,
ha hogy zászlaink árnya lobog,
de alattuk huszári parádén
ügető lovasok - ez a fátum:
születés s a halál kavarog.

De imádom az alkonyi ernyőt,
ama sok elegáns figurát,
a sok délceg urat meg a delnőt,
alakok idegenszívű pózát,
ahogy árnyakon, éveken át
ideáljaimat idehozzák,
mire könnyeim végre beisszák
daliás koraink sugarát.

De kioltja az asztali lámpát,
ha a pirkadat árja megint
tovasöpri a hajdani drámát
meg a lírai létet - a holnap.
Papírhalmokat egybelegyint,
melyeket precízen teleírónak
s közönyével a köznapi szónak
jeleikkel hideg kezeink.

De ha fénybe borítja az ernyő
a reményt, a dühöt - az a jó.
Ez az alkonyi lágy, puha felhő,
e mosolyszavú égi ajándék.
Hiszen ennyi a földi való:
ha nem áldozod erre, mi van még:
diadalt meg a könnyet -
a szándék csak az éjféli illúzió.
 

2011. augusztus 28., vasárnap

Vasárnapi vers

Fodor Ákos: Hirdetés

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majd meglátjuk szerint.




(vö. Örkény)


2011. augusztus 21., vasárnap

Vasárnapi vers

Fodor Ákos:  Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül



2011. július 24., vasárnap

Vasárnapi vers

Kosztolányi Dezső: A kalauz

A kalauz.
              Ha este fáradt
s már nincsenek sokan a kocsiban,
leül a padra, míg a villamos fut
a téli fák közt gyorsan és vigan.
Bámul a földre ingó otthonában,
az életére gondol tán, lyukas
emlékeit csörgetve a kezében,
s olyan, mint egy ember, mint egy utas.

2011. július 3., vasárnap

Vasárnapi vers

Fodor Ákos: Ajánlás

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.



2011. június 12., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Dsida Jenő: Itt a helyem

Itt a helyem, itt kell állanom
egyenesen az élen.
Mint a betüknek is megvan a helyük
a könyvben s állniok kell.

Valami szörnyű nagy arc
mered fölénk az ismeretlenből;
bárányfellegek bodroznak az égen
s zajtalanul surran a hold.

Jól esik mosolyogni csöndesen.
Ha most lezuhannék a hegyről,
kiesne egy parányi, fekete betű
az Isten regényéből.

2011. május 8., vasárnap

Vasárnapi vers

Váci Mihály: Mintha

Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.

Mintha élet lenne az élet,
éltetne is, míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.

Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.

És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.

Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.

Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.

Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.

2011. április 20., szerda

A mai napi

levegővétel a cseresznyefa alatt történt, alattam a föld, felettem az ég, a létra... hát annak nekem kell lennem.

2011. április 3., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Boda Magdolna: Fadoboz

Kislánykoromban
volt egy fadobozom
abban őriztem kincseim
kavicsok
piros szíves könyvjelzők
szerelmem nyála áztatta
levélbélyeg
farsangi ruháról lehullott flitter
elmaszatolódott titkos
üzenetek
ma már nem elég a doboz
egy egész ház kell
egy város
a sok titok között
lopakodva járok
hogy rám ne ismerjenek
A város egyszer csak elsüllyed
egy kapaszkodó kéz marad
és riadt tekintet
és egy fadoboz
benne lapulva én.


2011. január 30., vasárnap

Az a nagyon jó

ebben a versesdiben, hogy mindig van valaki, akinek éppen nagyon jó, ez pedig nekem mindig nagyon jó, s ezzel megdöntöttem az egy mondaton belül szereplő "nagyon jó" -k számát, ami pedig (valljuk be) igenis nagyon jó.

2010. december 19., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Hull a hó és hózik,
Micimackó fázik.

(és a Világ Legfázósabb Asszonya összeszedte magát, bement a városba, a vásárba, hogy aztán a nap végén végleg hazajöhessen, mert ahogyan van becucc, úgy lennie kell kicucc-nak is)


2010. szeptember 23., csütörtök

Erre gondolok, erre

Áprily Lajos: A finálé

Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér,
s mint csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér.

Ha harmat-hűssel ér az este, fázom,
nem melegít az elzúgott tusa,
s ha támadok, az ugrást elhibázom,
mint Akela, a dzsungel farkasa.

Csak csöndre várok és komor követre,
s barlang-homályba visszaroskadok,
míg zeng az erdő, s forró ütközetre,
rohannak, boldog, ifjú farkasok.







2010. február 28., vasárnap

De mert kisütött a nap,

hát álljon itt egy vers, így vasárnap reggelén:

SZONETT

Mellin de Saint-Gelais

Nem rejt ölén annyi bárkát Velence,
Bourg osztrigát, nyulat Champagne vidéke,
Szavoja medvét s még Bretagne tehént se,
nem ringat annyi hó hattyút a Themze,

nincs a klérusnak annyi sok szerelme,
Németországnak annyi véleménye,
egy spanyol grandnak annyi büszkesége,
s udvarnak annyi furfangos kegyence;

nem él annyi szörnyeteg Afrikában,
nincs annyi nézet egy köztársaságban,
Rómában annyi búcsú ünnepen,

kereskedőnek kapzsisága, senki
sorbonne-i bölcsben annyi érv, amennyi
szeszély kedvesem fejében terem.

(Rónay György)

2008. december 20., szombat

The winners are....

Először is: nagy örömmel olvastam a verssorokat, a verseket, több okból kifolyólag is. Mert sokan szeretik a verset. Mert még meg is írják. Mert olyat írtak, amit nem ismertem. Mert egy lépéssel megint közelebb kerültem emberekhez. (Mellékvágány: csak én vagyok azzal úgy, hogy miközben új embereket ismerek meg, régieket vesztek el?Nem tudatosan, nem ebben a sorrendben és még csak nincs is köze a két dolognak egymáshoz, mégis.)

Másrészről pedig olyan széles a paletta, amilyen csekély az ismeretem. Valahogy megmaradtam a klasszikusoknál, s miközben a gyerekem Turczi Istvánért rajong, én még mindig Radnótinál, meg Kosztolányinál állok. Nincs ezzel semmi baj, csak azért ahogyan időnként a számítógépet is frissíteni kell, úgy talán rám is rám férne már.

Valahogy éppen olyannak képzelem el a megjegyzést írókat, amilyen verset írtak. Mert van, aki frappáns, tömör posztokat ír, ami közben jópofa és találó is- ilyen a verse is. Van, aki precíz, pontos- mint az idézett vers. És van romantikus, meg keresztényi és van ismeretlen vers is. Mint ahogyan ismeretlen bejegyző is.

Nos, a nyertesek a következők:

1. Világítótorony kategóriában: Katafolt
2. Szalagszövés kategóriában: Szömörce
(Címek?)


Az igazi nyertes azonban az, aki olvasta a verseket- mégha nem is tud róla, hogy ő a nyertes. Én (hála Istennek), tudom. :o)

2008. december 19., péntek

Kastanieról, még egyszer

Mert Kastanie írt is nekem, csak azt külön akartam közölni, mert olyan szép, olyan jó. Olyan nehéz másnak írni egy rövidke ajánlást, hogy miért is éppen ezt adom, megmagyarázni, hogy mit akarok mondani, frázisok folynak ki belőlünk sokszor, pedig őszínte a mögötte lévő gondolat. És néha nem kell külön cirádákat írni, elég egy idézet, egy vers, egy valahol olvasott mondat. Ahogy azt tette Kastanie is.

"Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittem, soha nem jön l
De amikor megszületett
Felemelte a lehajtott fejeket.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan:
Köztünk vagy végre!

Én hiszem és tudom,
Hogy Ő a Megváltó
Akire vártunk,
Az Örömhírhozó..."

Telitalálat, Kastanie, köszönöm még egyszer!

2008. december 14., vasárnap

Egy kis ajándék

A következő (kisebb lélegzetvételű) ajándékok várnak gazdájukra:

1. 5 db kb. 10-szer 10 cm-es szalagszövéses blokk- gondolom, fel lehet használni egy alkotáshoz, de talán külön-külön is? A leendő gazdára bízom a dolgot.


2. 2 db 20-szor 15 cm-es blokk, világítótorony mintával- gondolom, elsősorban kisgyermekesek számára érhet valamit, de nincs megkötés!


Semmi mást nem kell tenni, mint egy megjegyzést hagyni a kedvenc versetek 1-2 sorával... Ha valakit nem érdekelnek a fentiek, s mégis megírja.. akkor nagyon fogok örülni! :o)
Természetesen lehet jelezni, ki melyik ajándékra pályázik... ha egyáltalán szeretné valaki a fent látható apróságokat...
Határidő? Mondjuk, legyen december 20.

Várom a verssorokat, kiváncsi vagyok, kinek mi a kedvence. Ahogyan az általunk készített tárgyakból, az általunk olvasott könyvekből sok mindenre lehet következtetni, úgy (szerintem) a kedvenc vers is árulkodó lehet. Márpedig én szeretnélek Benneteket még jobban megismerni.