Befőzés XVI. - zölddió-befőtt

Hosszú évek óta nézegetem a zölddióval kapcsolatos recepteket, végül azonban az elhatározás nem esett egybe a rekord dióterméssel, de olyannyira nem, hogy 3 helyről szedtem össze 20 (= húsz) szemet, melyek 14 álltak a hideg vízben,  naponta 2-szer cseréltem rajtuk a vizet, majd 3-szor főztem fel a receptnek megfelelően, hogy pontosan 1 (= egy) üveget állíthassak be a kamrába, szerintem ez rekordkísérlet. Ha már a diótermés nem az.

A két hetes áztatókúra alatt nem volt olyan vízcsere, hoyg ne gondoltam volna, hogy ez tuti megromlott, ennek biztosan nem így kellene lennie, ugyanis minden cserénél a fogorvos várószobájában éreztem magam, volt egy kis bukéja, na, de aztán Eszter megnyugtatott, hogy ennek így kell lennie.

Maga a zölddió mint befőtt finom, s bár  ájulatba nem estem tőle, nem félek, hogy rajtunk marad, azonban a szirup... úgy reménykedtem, hoyg a háznál lévő férfinak majd nem ízlik, s akkor a disznósajt mellé még egy gasztronómiai vitapont akad, ám mindhiába, ízlik neki. Nagyon. Sajnos,  nagyon.

Rácsorgatjuk vaníliafagylaltra, az eléggé rendben van, de én már olyat is csináltam, hogy házitejfölre öntöttem, ez valószínűleg a kulináris mélypont, de vállalom.

A diókat (azt a 20 szemet) egyébként kettévágtam áztatás előtt, legalább nézzen ki többnek, ha nem is az, ez speciel tök felesleges volt, mert a háromszori felfőzés közben ezek olyan szépen összetöpörödtek, hogy mit mondjak, nem okoz gondot a szájba gyömöszölésük. Viszont olyan érdekes volt, hogy ugyanazon dió hányféle színben bírt pompázni, ezért mégiscsak megérte.

És a szirup.....!

(hűtőben tartjuk, hogy kéznél legyen, ha esetleg azonnal kell, ugye. én nagyon bírom a pára lecsapódását a fényképen, direkt nem törölgettem le fényesre)

(az üveg kamrába cipeléséhez nem kellett segítséget kérnem)

Aegroto dum anima est, spes est

 (amíg a beteg lélegzik, van remény*)

Én csak azt szerettem volna, ha a hajammal történik valami, kettőt már nem is reméltem, hogy le is vágatódik, be is festettetik, hiszen ez két külön ember által történik, két külön időpontban, két külön viszonyban. Hogy mégis nulla energiabefektetéssel, mert a szalmaszálat sem mozdítom, csak várom a sültgalambot játékban abszolút nyertes lettem, tehát hogy mégis megtörtént, az nekem megfelel a hétköznapi csoda kategóriának.

A kép, hát az meg úgy van, hogy a cickafarkért sem tettem semmit, csak lett.

Így lesznek körülöttem dolgok, történnek velem események, nőnek körülöttem virágok. 

Egyszer majd tudatos leszek, ígérem.

*Cicero

Elrejtve

Mire kipakoltunk mindent a kertbe, elrendeztük a székeket, kihordtuk a tányérokat, poharakat (mind szedett-vedett volt, mind kopott, egy sem illett a másikhoz, vagyis mind mi magunk voltunk), minden székre tettünk párnát, takarót, valamit, s mire odatettem az asztalra a málnatortát, bizonyhogy eleredt az eső.

És mégsem ez maradt meg bennem a tegnapi napról, s hogy mégis erről írok, az azért lehet, mert a szépről, jóról, szívnek kedvesről szólni sokkal nehezebb nekem megtalálni a szavakat, mélyen vannak azok ilyenkor.

De majd.

OMG

Hogyan vélekedhetnek rólam a vásárlók, ha egy normális időben érkező választól (tehát nem a tartalmától, hanem a reakció sebességétől) meghatódnak?

Málnaboldogság

Megérkezett a nyolc kiló málna, igyekeznem kellene megírni a zölddiós bejegyzést, de most aztán biztosan nem bírom, málna málna hátán, málnaágyat, málnapárnát, málnafürdőt szeretnék.

Nagyon málna most a világ nálunk.

Helyén kezelve

Úgy terveztem, hogy majd a (sajnos nagyon) közelgő születésnapomon, mintegy feltéve az i-re a pontot, valami frappáns címkét fogok hozzáadni a blogomhoz, hogy betegség, meg fájdalom, esetleg nyöszörgés, halálhörgés, siralom, ám ez az elmúlt két nap megelőzte a korát.

Ha pedig születésnap, akkor elmondom, hogy Jim Elliot, aki nekem példakép és bár rengetegszer olvastam az életéről, időről időre (most is) előveszem,  majd egyszer megírom, hogy miért, szóval, Jim ezt írta leendő menyasszonyának a születésnapjára: "Ezen a héten van a születésnapod. Azt hiszem, 22éves vagy, de nem gondolom, hogy ez ok a gratulációra. Nagyon sokan túlélik ezt a kort. "

A gyom nem kér helyet

A nagy kertben kis cserép,

kis cserében tomato,

tomato közt gyomvirág.

Nem húztam ki, ott hagytam, hogy emlékeztessen, milyen lusta is vagyok.

30 órás

Most már nagyjából rendben vagyok, vége a 30 órás fejfájásnak, az Algoflex az én barátom. Barátból pedig sok kell, mint tudjuk, de az  is sokat segített, hogy a Középső, aki egy nagyszájú, vagány csaj, következetesen édesanyámként emleget a hátam mögött, a fb-on, ebbe belefutni legalább három tablettával ér fel.

Átirat

Bajna, délelőtt 10 óra.
És a fej fáj.

(sőt)

WTF

Na, úgy kezdődőtt, hogy ez egy jó nap lesz, korán keltünk, viszonylag friss éjszaka után voltunk túl, dolgoztam negyed 7-től, a kukát sem felejtettük el kirakni, volt tejszín is a kávéba, haladt a nap a mag útján, sőt, Móni barátnőm is itt volt és tök sokat beszélgettünk és tök jó volt, de aztán 13, 42 -kor elkezdett fájni a fejem és akkor itt váltott a nap ritmusa.

Kiderült, hogy nem válaszoltam egy tényleg fontos levélre, hogy kitöröltem egy még ennél is fontosabbat (kukában sem, sehol nincs), hogy totál elfelejtettem egy nagyon f/pontos határidős megrendelést, hogy elfogyott az az anyagom, amiből még azt hittem, rengeteg van, majd mindehhez elfelejtettem ebédet főzni, ezt sem kell megkérdezni, hogyan, nem tudtam porszívózni, mert  szikra jött ki a konnektorból, eltörtem egy üveget, előbb nagyobb darabokra, majd apró zúzalékra, találtunk egy egértetemet, nem tudtam nézni tourdefrance-ot, amit akartam barkafonalakat rendelni, már egy sem volt, de nem is baj, mert mintegy a nap megfejeléseként  kiderült, hoyg holnap át kellene utalnom annyi pénzt, amennyi nincs is a számlámon. Menetközben elvesztettem egy barátot, szóval, ez a nap mondjon le, WTF.

 

Ah

Hogy tud ígyennyire fájni a fej.

Summer in the city

Összesen annyi telik tőlem, hogy felnyomjak ide néhány fényképet és azt mondjam utolsó erőmmel, hogy hallgassatok Joe Cockert.

 

Befőzés XV. - fehércsokis sárgabaracklekvár

Készült klasszikus sárgabaracklekvár is, nem kell izgulni, ez csak próba, 6-7 üveg készült belőle, s ezzel (azt hiszem) lezárult a csokis kísérletezgetések kora, nagyon finom, nagyon jó, de csak ez a kettő izgatott, a csokis meggy és a csokis sárgabarack*. A fűszerezés, az más, azt egyébként is szoktam, főleg a hamarosan érkező őszibarackkal.

Ez megint nem nagy kunszt, készít az ember sárgabaracklekvárt, aztán a végén beletördel egy kis fehércsokit és kész. Még annyit kell elmondanom róla, hogy finom.
Meglehetősen.

* a piacon ez sárgabari, sőt, sbari. kész vagyok tőle.

Öööööööööö

Egy kicsit hajaz a Kraftwerk-re is, valóban, de azért nekem a hideg futkos a hátamon ettől az Ákos fényképtől, mondja valaki, hogy nem olyan, mint egy náci fasiszta.

forrás

Pórusok, pólusok

Legközelebb majd nem a 37 fokos melegben gondolom azt, hogy végigsétálom az Iparművészeti Múzeum - Oktogon távot, érintve a Deák teret, bolyongva a  Bródy Sándor utcában (tehát nem a körúton, hogy két pont között a legrövidebb, de nem ám), bambulva a VIII.kerület éles ellentéteit, érintve több beszerzős pontot, hogy legyen rajtam cucc is. Egyébként ez az én epitheton ornans-om, vállamon hatalmas ökotáskával járom a világot várost.

És a szervezetemben nem lévő szomjúságérzetről, meg az ennek ellenére meglévő tudatos szomjoltás hiányáról, majd a mindezek következtében fellépő akut dehidratáltságról most nem is tudok szólni.

Mindenesetre ezt még megfejeltük egy viharral, rettegek második éjszaka. 

Mindent megtettem, ha jól értem, hoyg ne legyek teljesen magamnál.

Részlet

Igenis dolgoztam.

       

     

   

     

    

Definíció

Tegnap egy munka kapcsán gondolkodtam el, hogy egyáltalán mit nevezünk munkának, nyilván nem kizárólag azt, amiért pénzt kapunk, de nem is azt, amit  kelletlenül végzünk, hiszen lehet örömmel is, attól a feladat még feladat, az azonban egészen biztos, hoyg esetemben egy bizonytalan sikerű  munka is képes prioritássá előlépni, ha égető pénzhiány lép fel a családi kasszában.

A FB-ra (ne) vesd szemed

(kihúztam az ideírtakat)

Másképp mondom.

Nem baj, egyszer majd jól megtanulom, hogy az ember nem lehet más, csak ember, nem kell szentként tekinteni rá.

Lélegzetem is eláll

Iszonyú izgalom ütötte fel a fejét a facebukon,  leváltva ezzel a napok óta tartó ki hogyan hűsíti magát kérdést, ugyanis Lakatos Márk feltette a kérdést, viselhető-e zoknival a szandál, nem férfiaknál, dehogyis, nőknél, csinosban. Hol vagyunk már attól, amikor Schiffer Miklós elegáns öltönyben, elegáns cipőben lévő férfit mutatott zokni nélkül.

Még hogy uborkaszezon.

Enyhülés

Ma nem azért könnyebb, mert enyhült volna a hőség, hanem azért, mert (még) többször zuhanyozunk, viszont, hogy ne kelljen a levetkőzés-felöltözés kínzó terhével szembesülni, ruha rajtunk rajtam alig*, pendelyben töltöm a napot. Takarítani sem kell, nem várható el tőlem, hogy észrevegyem, piszok van. 

Dolgozni és befőzni viszont kell, elvégre vannak a szükségletek és a kötelességek.

 több fotó itt

*zé konvencionálisabb