Hosszú évek óta nézegetem a zölddióval kapcsolatos recepteket, végül azonban az elhatározás nem esett egybe a rekord dióterméssel, de olyannyira nem, hogy 3 helyről szedtem össze 20 (= húsz) szemet, melyek 14 álltak a hideg vízben, naponta 2-szer cseréltem rajtuk a vizet, majd 3-szor főztem fel a receptnek megfelelően, hogy pontosan 1 (= egy) üveget állíthassak be a kamrába, szerintem ez rekordkísérlet. Ha már a diótermés nem az.
A két hetes áztatókúra alatt nem volt olyan vízcsere, hoyg ne gondoltam volna, hogy ez tuti megromlott, ennek biztosan nem így kellene lennie, ugyanis minden cserénél a fogorvos várószobájában éreztem magam, volt egy kis bukéja, na, de aztán Eszter megnyugtatott, hogy ennek így kell lennie.
Maga a zölddió mint befőtt finom, s bár ájulatba nem estem tőle, nem félek, hogy rajtunk marad, azonban a szirup... úgy reménykedtem, hoyg a háznál lévő férfinak majd nem ízlik, s akkor a disznósajt mellé még egy gasztronómiai vitapont akad, ám mindhiába, ízlik neki. Nagyon. Sajnos, nagyon.
Rácsorgatjuk vaníliafagylaltra, az eléggé rendben van, de én már olyat is csináltam, hogy házitejfölre öntöttem, ez valószínűleg a kulináris mélypont, de vállalom.
A diókat (azt a 20 szemet) egyébként kettévágtam áztatás előtt, legalább nézzen ki többnek, ha nem is az, ez speciel tök felesleges volt, mert a háromszori felfőzés közben ezek olyan szépen összetöpörödtek, hogy mit mondjak, nem okoz gondot a szájba gyömöszölésük. Viszont olyan érdekes volt, hogy ugyanazon dió hányféle színben bírt pompázni, ezért mégiscsak megérte.
És a szirup.....!
(hűtőben tartjuk, hogy kéznél legyen, ha esetleg azonnal
kell, ugye. én nagyon bírom a pára lecsapódását a fényképen, direkt nem
törölgettem le fényesre)
(az üveg kamrába cipeléséhez nem kellett segítséget kérnem)
Nagyon tetszik, mennyei finomság:))
VálaszTörlésnekünk is nagyon tetszik, de félő,hogy lassan múlt időben kell beszélnünk róla:)
VálaszTörlésna, kicsit megnyugodtam, ma cseréltem vizet utoljára a sajátjaimon (igen, minden nap megbuggyantnak hittem én is), holnap kezdem a szirupozást.
VálaszTörlésvigyázat, több szirup készüljön, addiktív! én már azon agyalok, csak szirupot hogyan???
VálaszTörlésJól hangzik. Az efféle recepteknél én mindig azon gondolkozom el, hogy kinek jutott eszébe először, hogy a diót zöld korában használja fel valamire? :o)
VálaszTörlésGyerekkorom kedvenc befőttje (na meg a szeder).
VálaszTörlésHát nem tudom, a megfeketedés nagyon jól ment nekik, a töppedés és puhulás nem. Talán így kell csak szirupot csinálni...
VálaszTörlésZM: orosz importból?
VálaszTörlésPiszke: ez afféle spanyolviasz akkor, a csak szirupgyártás,én azért most irigy vagyok, bármikor átveszek belőle! mondjuk az, hogy nem puhult, az még rejtélyes is, hm.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMost már tökéletesen és mélységesen értem és átérzem a szirup-addikciódat. Jövőre tengernyi kell....
VálaszTörlésnagyon durva:( neked mennyi van??
VálaszTörlésvan két kétdekásüveges (úgy vettem a kisboltban a visszaválthatóst), ezek még érintetlenek, és egy sose-volt-teli fél literesnek az alján még egy kevés. Soha nem ettem annyi amerikai palacsintát, mint azóta. Ma vaníliafagyit is szereztem hozzá. Ójaj. Csak az tart vissza a magában fogyasztástól, hogy annyira nem bírom az édeset, hogy egy kanától töményben simán rosszul lennék. Megpróbálom, hátha legalább karácsonyig kitart.
VálaszTörlésáh, nem fog. aki egyszer rákap, a kanalat sem bírja letenni, nézi, mire csorgathatná rá. mert már nézni is jó.
VálaszTörlésvaníliafagyi, vaníliakrém, de bármi is inkább.
a magyar juharszirup, én csak így hívom.
jövőre minden fazekamban dió fog ázni, most szólok. :)