Befőzés XXIII. - zakuszka

Zakuszkát én még soha, de igazából enni sem. Sőt,először most sem zakuszkát akartam készíteni, hanem sima padlizsánkrémet, de közben vettünk néhány kápia paprikát is, így viszont adta magát a recept.

A zakuszka receptje olyan, mint a lecsóé, ezer kering a neten belőle, mindenki esküszik a sajátjára, amiből én azt vontam le, hoyg szinte tök mindegy, hoyg csinálom, mert az meg az  én zakuszkám lesz. 

Abban biztos voltam, hogy most sem a gombás, sem a babos verziót nem fogom megcsinálni, nekem valami alapzakuszka kell, mi lecsóból is a legegyszerűbbet szeretjük. Azt viszont nagyon.

Alapnak ezt a receptet vettem, szinte ugyanez az enyém is, talán babérlevél nincs benne, ha jól emlékszem és a mennyiségeket nem mértem. Nem szoktam.

Most pedig úgy állunk, hogy kellene még zakuszka.És továbbra is padlizsánkrém.

test és lélek

Nem volt még olyan wamp, hogy valaki ne hozott volna nekem valamit, főleg szénhidrát témakörben mozognak ezek a kis meglepetések, kínos*, de így van, kaptam már belga csokit, Mozart golyót, mézeskalácsot, ribizlis süteményt, ilyen-olyan csokoládét, utóbbiból többször is, most azonban könyvet kaptam, ezt,  vagyis maradtunk a témakörben, de tágabb értelemben vettük azt, Gabi még azt is beleírta, hogy örök nyitottsággal, mit fűzzek még hozzá, minden benne van.

*és jó....

Ember

A megnyitón és a záróünnepségen (olimpia, ofkorsz) a sportolók - nemzettől függetlenül -  iszonyú idétlenek voltak, azt néztem tátott szájjal, na jó, nem mindenki, de szinte, mint akik még sosem kerültek képernyőre és ez életük legfőbb vágya, belevihogni a kamerába, veszettül integetni, ugrándozni, ökörködni, meg ilyesmi, hogy aztán a két esemény között céltudatosan, komolyan és elszántan összpontosítsanak mindarra, amit az ezt megelőző négy évben is ugyanezzel az eltökéltséggel célul tűztek ki maguk elé.

Szeretem ezt a keretet.

Befőzés XXII. - bread and butter

Magyarul  uborka.

Nekem nagyon tetszett, hogy szeletelve kerül az üvegbe az uborka, sokkal több fér bele, különben pedig imádok uborkát szeletelni, miért, van, aki kavicsot szeret válogatni, én meg uborkát gyalulni, még akkor is, ha mindig leszelek az ujjamból egy  tisztes darabot,  jó gyalunak ez az átka, népi bölcsesség.

Tehát, Eszter által ismerem ezt a cuccot,  aztán rákerestem, tényleg az volt, hogy a gazdasági világválság idején ez volt a kenyér és a vaj mellé, mint nálunk a párizsi, mondjuk. Világválság? Jöhet a cucc a kamránkba, van némi aktualitása.

Először ezt nézegettem, aztán meg ezt, aztán meg ezt, aztán meg iszonyat sok egyebet, végül baromira meguntam (így szoktam), és csináltam egy felöntőlét, de  mivel nekem mániám, hogy ropogós legyen (ezzel szoktam fárasztani az embereket, akik ajánlanak receptet, hogy de ropogós? tényleg? rendesen?), van benne borkén és timsó is. A timsó nekem szűz terület volt, nem használtam még, ráadásul elérhetetlennek tűnt, több gazdaboltot és Hermészt bejártam, mire kaptam, de ez lehet, hoyg baromság volt, ugyanis 10 emberből legalább 8 nem használ timsót, csak borként, azonban nekem a puha, löttyedt uborka a világcsúfsága, hát beszereztem. Kicsit megőrjítettem a Hermészeseket, de hoztak. Úgy egy életre valót, ahoyg elnézem. Egyébként a timsó miatt maradtam le a  hordós savanyúságról is, szóval, most erősen bizonyítania kell.

De mert világválság, az utolsó üveg nem akart tele lenni, így aztán kapott egy kis répát is, szerintem jó lesz. A lé tehát egy mischung, viszont tettem bele chilipaprikát (kicsit, ne legyen nyafogás), mert az nekem kell. Ja igen, hagyma is került bele.

Az üvegek töltésénél nem voltam tisztában az uborka elrendezésének autentikus voltáról, ráadásul wamp előtt napon voltam, nem mondom, hogy kapkodtam, de ezért nem értem ráfinnyáskodni, csak raktam. 

Azért pedig, hogy egyes üvegek mézes üvegek, én kérek elnézést.

Függő

Volt tegnap wamp, de nem esett jól, egy, hogy Brigi nem volt ott, kettő, hogy máshol volt a helyem (én választottam, tudom), így Mari sem mellettem volt, hanem szemben velem, három, hogy Zoltán elment az Állatkertbe rajzolgatni (miért, nem hallottatok még ilyet?), négy, hogy sokan csak nézelődtek, szóval, nem szerettem annyira ezt a tegnapi napot.

Meg úgy egyáltalán mostanában nagyon nehéz nekem bármit is szeretnem.

Back to the future

Irgalmatlanul elfáradtam, nem is vagyok csúcsformában, a teljesítőképességem sem tündököl fényes csillagként az égen, olvasnivalóm sincs, iszonyú rendetlenség van itthon, nem érkeznek meg pénzek (ellenben számlák, ugye), a kastélyparkot szép lassan elzárják előlünk, nem tudunk lemenni Tihanyba (Hollandiáról meg ne is beszéljünk), a kötésem lebontottam, a Zsömi szétcincálta a lampionvirágokat, nem haladok egy fontos munkával, de nagyon nem, basszus, két ablakunk iszonyat koszos, a fejem meg olyan üres, mint egy tök, és mindehhez tegnap este bánatomban megettem két csibeburgert.

De legalább az olimpiának vége.

Szentencia

Az évek múlásával (úgyismint az öregedéssel) egyre több közhelyet pufogtat az ember.
Mármint én.

Különkiadás

Nyári köntösöm

hártya-finom, s könnyű, mint

kabóca szárnya.

Macuo Basó

(Fodor Ákos fordítása)

Colorblocking

Nem a legjobb fotók, tudom, ezt ne mondjátok, ez van.

Professzionális

Évek óta érkeznek hozzám az álláskereső portálok hírlevelei marketing - képzés - oktatás (és egyebek) témakörben, s bár ezen idő alatt több érdekes állásra is fel akarták hívni a figyelmem, amelyek között különösen tetszett a héberül beszélő közgazdász (miután az általam beszélt nyelvek között az angol és a német szerepel, magáról a területről meg már nem is nyilatkozom), de a pálmát továbbra is a benzitkútkezelő viszi.

the show must go on

De olyan is volt (ma), hogy úgy megörültem, hogy találtam még egy bizonyos bélésanyagot, hogy kiszabtam belőle néhányat  mielőtt észrevettem, hogy ez a vásári pavilonom hátoldala (volt).

csak a móka kedvéért mondom

Aztán azt meséltem-e már, hogy leégettem fél adag lekvárt? Zepterben. Lángelosztóval alatta.
Ekkor történt, hogy a pektinkiöntő vétke feledésbe merült,  némi önkéntes sikálással helyrebillent a mérleg.

Újat mondok

Fáj a fejem. Új helyen.

Befőzés XX. - őszibarack - sárgadinnye lekvár (csillagánizzsal)

Több nap, mint kolbász  

Több befőzés, mint bejegyzésírás. Mint idő.

Először itt olvastam erről a kombinációról, de aztán Melinda az előző befőzős postnál rákérdezett, hogy ismerem-e és ez megadta a lökést, így aztán az őszibarack mellé került még sárgadinnye is, de még csillagánizs is, mert én azt gondoltam, hogy illik hozzájuk. Illik is.

A sárgadinnye annyira zamatos és illatos, hogy (ha már muszáj arányokat mondanom) nagyjából 3:2 arányban több őszibarack került a fazékba, még így is nagyon intenzív. És finom. Rengeteg levet engedett, de (pektin hiányában*) ezt a dzsemfix megoldotta, én a 4:1típust használom, ha kell.

Jó pár üveg lett belőle, de még mindig van őszibarack....:)

*még fogom mondogatni, azt hiszem

respect

Mondjuk, hogy megnyerem az olimpián a távolugrást, mondjuk, hát persze, hoyg futok egy fél tiszteletkört, esetleg egy egészet, de az, hogy a 10 ezres verseny után Dibaba ezt önfeledten, az nekem az emberi teljesítőképesség csúcsa.

Netovábbja

Rugalmasságot kívánok magamtól, egészen pontosan, hogy legyek annyira rugalmas, hogy kívánhassak rugalmasságot.

de a kő marad

 "mert elfut a víz és csak a kő marad,

de a kő marad"

(Wass Albert)

Sajnos, a válasz lemarad

A Hegyalján az egyik gyerekünknek ellopták a cuccait (hja, kérem, zajlanak ám itt események, úgy is mondhatnám, ebéd van, csak tálalás nincs), azonban csak a telefont (meg a készpénzt) vitték végül el, a táskát illedelmesen betették a talált tárgyak osztályára sátrába és én ettől igenis meghatódtam, meséltem ma egy ismerősnek, hogy ez egy ilyen rendes tolvaj volt, végülis mehettünk volna iratokat is intézni, amelyekkel ő (a tolvaj) semmire nem menne, nekünk viszont iszonyú sok utánajárás lenne, ezt biztos átgondolta az akcióközben/után, elvitte a pénzt és a telefont, de a többit visszaadta, szerintem ennek örülni kell, mert én már annyira, de annyira törekszem meglátni a jót, ugyebár.

(hogy mit válaszolt, azt nem merem leírni, mert már annyira, de annyira közönséges. ám vicces.)

Blogs not dead

Láttam, hogy elkezdődött, de mivel már nem érdekel (gyorsan és könnyen váltogatom a szerelmeim), mert meguntam, mert hajcihő, mert már nem lobogok (mert már felnőttem) és kész, hát gondoltam, majd  megemlítem, hoyg engem ugyan senki ne,  de ma a Goldenblog küldött egy levelet, hogy el ne felejtsem, így akkor most nyomatékosan szeretném kérni, hogy nagyon kedves gesztus volt az a  tavalyi 10.hely, de idén ne jelöljön senki,  nem szeretnék benne részt venni, egyáltalán nem, semennyire nem, abszolút nem.

A blog elég lagymatag, valljuk be, ez van, majd nem lesz az, de attól, hogy valaki jelöl, nem lesz sem több bejegyzés, sem több idő, de élesebb elme sem*, semmi nem lesz és csak vihogok azokon, akik félhalott blogjukat (mintegy véletlenül) hirtelen észrevéve bejegyzésekkel kezdik a napot, hát ezen én úgy vihogok, de úgy.

OMG

* ha mégis, szóljatok, mert akkor mégis!

Na de komolyan

Jól látom, hogy az időkép.hu képes volt feltenni azt a kérdést, hogy (idézem): "Melyik viharra emlékeztek a legszívesebben?" 

Ha komoly, akkor komolyan válaszolok: amelyik meg sem történt. Vagy amelyiket csak álmodtam.

Fárad

Ömlesztett

Nem tudom dokumentálni az elmúlt időszakot, annyi minden került ki a kezem alól,amire emlékszem, felrakom.

Kézitáska bambuszfüllel, kettő is.

Az alábbi két fényképen lévők egy helyre kerültek, van még egy szett, de annak nem találom a fényképét.

Nagy (nagyon nagy) táska cipekedőseknek.

Kislányméret, az egyetlen kikötés az volt, hogy férjen bele egy  könyv. Nyilván nem Kunderára gondoltak, feltételezem.