test és lélek

Nem volt még olyan wamp, hogy valaki ne hozott volna nekem valamit, főleg szénhidrát témakörben mozognak ezek a kis meglepetések, kínos*, de így van, kaptam már belga csokit, Mozart golyót, mézeskalácsot, ribizlis süteményt, ilyen-olyan csokoládét, utóbbiból többször is, most azonban könyvet kaptam, ezt,  vagyis maradtunk a témakörben, de tágabb értelemben vettük azt, Gabi még azt is beleírta, hogy örök nyitottsággal, mit fűzzek még hozzá, minden benne van.

*és jó....

Nem,

nem kényszerítem ZM-et, hogy ezt magára öltse. Csak ezen mutat jól.
Ez is szülinapi ajándék volt. :o)

Aki

jó kislány, de legalábbis nagyon szeretik a barátnői, az ilyen bögrét kap(hat). Meg egy csomó mást is, majd mutatom. :o)

 

Ismeritek az érzést,

hogy a legjobb dolgokat nehéz megosztani, talán csak nekem, mert nem tudom visszaadni úgy, ahogy kaptam, vagy éppen vettem. Van ebben egy kis önzőség is, hogy ez az enyém, nem adom.

Nemcsak az ajándékokról van szó, az élményekről is, ha valaki Párizsról beszél, nekem idegen (egyedül Hemingway tud úgy szólni, de ő pont úgy), amit mond, mert Párizs az enyém, más nem tud úgy beszélni róla, ahogy én éltem meg, még szerencse . Talán még haragszom is, mit nem mond, Párizs nem olyan, hanem másmilyen, csak, ahogy én éltem meg, úgy létezik.Ilyen rövidlátó vagyok.

Közben pedig azt is gondolom, hogy itt az advent, mindjárt karácsony, kényeztetni kell a lelket, s ha ezek a bejegyzések most kizárólag nekem okoznak örömet, akkor is kellenek, vagy éppen ezért kellenek.

Lehetne arról is szólni, miért szeretem a meglepetéseket, ha valaki valóban "csak úgy" ad valamit nekem, de ne keressük ennek okát, mert az szomorú, most pedig lelket szeretnék fényesíteni, nem könnyű feladat, de ha az ezüstöt lehet, talán engem is.
Jóval karácsony előtt érkezett a csomagom Gyöngyitől, telerakta nekem mindenfélével, ne kelljen már leírnom tételesen, mindig az a fontos, mi nem látszik, ezt azért már tudjuk., ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Ettől vált különlegessé ez a kötéstartó kötött kosár, ettől a finom melegtől, mit belécsomagolt nekem Gyöngyi, nehéz is róla mesélnem, értitek-e.

Ajándék / Present

 

Luca (Középső) rajzolta, én varrtam, ő viszi szülinapra, de nem ám babazsúrba, hanem a 21 éves barátnőjének. És mert nagyon tetszik neki, varrhatok még egyet, meg majd sokat is, mindenféle színben, méretben, fazonban, mindenféle pofázmánnyal, persze.

It's a cat  drawed by my middle daughter, sewed by me. Lucy (the child) wants to present her female-friend with this cat but you must know Sophie (the friend) is 21 years old. :o) I can imagine my future: I will sew cats with diferent colours, size, shape, of course. :o)

Az ajándék / The gift

Nem táska, nem sötét színű, nem praktikus.
Ellenben vidám, gyöngyös (!) és még csálé is. És ajándék. :o)

Hogy kié lesz, azt a délután hozza el, de addig is: tetszik-e?

It's not a bag, not made of dark colours, not utilitarian.
But: happy, pearly and a bit leaning. And the most important: it's my gift.
Who will get it? It 's turning out in the afternoon but until I am curious: do you like it? :o)