csökkent értelmű medvebocs

Nem állítom, hogy könyvkritikus lennék, én csak egy olvasó vagyok, aki olvas és van véleménye, helyenként pozitív, helyenként meg nem. A Barhesz nekem nagyon nem, emlékeztek rá, nem ismétlem meg, ellenben fenntartom a  véleményem, még akkor is, ha a könyv szerzőjének édesanyja szerint nem sikerült megértenem a lényeget. Szerencsére belinkelte nekem a repdeső kritikát, így aztán most megvilágosodás támadhat a gyenge értelmemben, s mivel elég sokan lájkolták a bejegyzést (feltételezem, ez egyetértést jelent, nyilván olvasták mások is a könyvet), ezért most ajánlom, olvassátok el, hogy miről is olvastatok.Olvastatok volna, ha figyeltetek volna. Vagy nem értettétek, vagy nem figyeltetek. Velem együtt.

Olybá tűnik, hogy én renitens vagyok, beleolvastam megint, és képtelen vagyok változtatni a véleményemen. Makacs ostobaság, tudom. Ez van, nekem kell önnön magammal együtt élnem.

Viszont a kritika vélemény folyamodványaként remek barheszreceptet kaptam Annától.

Félbehagyva

Időnként előfordul, nem sokszor, de mégiscsak, hogy nem bírok elolvasni egy könyvet, ez főképpen akkor szokott megtörténni, amikor minden kísérlet ellenére sem érdekel a történet, vagy éppen olyan élvezhetetlen stílusban íródott, amitől én borzongok, néha pedig az olvasók figyelmének megtartása érdekében tett görcsös igyekezetet érzem, de a legrosszabb, ha mindez együtt van. Általában elolvasom a könyveket, első oldal-  utolsó oldal, s bár mostanában elfáradtam egy-egy könyv utolsó lapjainál, szerettem volna, ha pontot teszünk a történet végére, ne legyen ilyen lassú, elnyújtott haldoklás, elvégre távozni tudni kell, ehhez képest gyakran, amikor már semmi mondanivaló nincs, egyszerűen csak mintha nem találták volna a befejező sorokat, még egy kicsit, meg még egyet, mint amikor a beteg már rég meghalna, de az orvos kötelességének érzi (elvégre felesküdött  rá) az életben tartást, szoktam így érezni, de ez egy másik post, azt hiszem, csak valahogy idetolakodott, szóval, én amit elkezdek, azt 90 %-ban el is olvasom, ez nem dicsőség, hanem megállapítás. 

Ez a slágerkönyv azonban, ez az Ízek, imák, szerelmek, ez nem ment le a torkomon, a 10. oldal körül éreztem, hogy nem, nem ízlik, nem szeretem, nem érdekel, de ilyenkor mindig előjön az érzés, hogy de, biztosan fog, csak hagyni kell kibontakozni a történetet, bele kell mélyedni, mindezt megspékelve azzal a bűntudattal, hogy ezt nekem küldték*, kedvesek voltak, becsomagolták, postára mentek vele, pénzt adtak ki értem, szóval ennek tetszenie kell, igenis. Fogcsikorgatva. De nem, nem bírom elolvasni, ez van, én már ahhoz öreg vagyok sokat olvastam, hogy ne akarjak szenvedni.

Még szerencse, hoyg éppen ma érkezett meg a nyereményem, az Esze Dóra könyv. Hogy utána mi lesz, nem tudom, bízom abban, hoyg nyakunkon a wamp, s majd jönnek a könyvtárosaim.:)

*jelezve, hogy nem tetszett az olvasónak

A megjelenések hete ez,

a sokkal jobb, sokkal fontosabb azonban a mai, Lucagyerek rajzai egy könyvben, büszke vagyok rá, mert az övé, mert a Széchenyi könyvtárban történt az átadás, mert a könyvben ott a neve, de legfőképpen azért, mert nemcsak átlépte a saját maga által kialakított stílust, hanem azt felülmúlta úgy, hogy mindenki örült az eredménynek, önnön maga is.

Egy mondat

Itthon voltam, aztán megint nem, de most már aztán nagyon. Laptop nincs, a Mac-en pötyögök, ami több szempontból is kényelmetlen, hiszen jó görnyedt háttal ülök ZM asztalánál (nem baj, erősítem a hátizmom), aztán meg lassan is írok (nem baj, mert odafigyelek), és akkor még macerás is a gép (nem baj, gyakorlom az angolt), de akkor még nem szóltam az ideférési technikákról (nem baj, gyakoroljuk a családon belüli türelmet). :o))))

Játszani hívott Cicurka és Hajnalimosoly is, s bár nem gondolom, hogy egy mondatból messzemenő következtetéseket lehetne levonni az általam olvasott könyvből - ám legyen.
De, ugye, elértem abba korba, amikor már nemcsak lazán leteszek egy könyvet, ha nem tetszik (régebben akár fogcsikorgatva is, de elolvastam, ezt ma már nem, minek?), hanem azt a korábban szintén elképzelhetetlen lazaságot is elkövetem, hogy akár több könyvet is olvasok paralel. Bár ezt csak ritkán teszem, tehát maradt még bennem csírája a jólnevetségnek. Ma nem, ma a rendetlen énem kerekedett felül, így többször egy mondattal (161. oldal 5. mondata) lepem meg ... kit is?

1. Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
"Az ember évekig élhet együtt anélkül, hogy összeházasodna és az egészen más dolog, mint együttélni, és férj-feleségnek lenni. " - nagggyon bölcs

2. E.S. Gardner: A ketyegő gyertya esete
"Okosabb, ha még maga sem tudja, hová bújtattam. " - nagggyon sejtelmes

3. Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei

" Vallásos és érzelgős lélek, aki fehér muszlinfelhőbe burkolta szobáját, s ezzel megmosolyogtatta Zazát." - nagggyon vicces

4. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
" Sempere egy pillantást vetett a könyvre, amelyet a szemétládából szereztem vissza, miután anyám eldobta, és még most is a kezemben volt. " - nagggyon szomorú

Na, vajon kitalálja-e valaki, melyik könyv áll az idő előtti felfüggesztés határán nálam? :o)

Ja, és jelentős restanciám gyűlt össze a könyvajánlós blogon, legalább 5 könyvről kellett volna már írnom valamit. Igyekszem pótolni. Ígérem.

Hát tudod, ez a Nemes Nagy...

1979 őszén-telén Nemes Nagy Ágnes 4 hónapot tölthetett az Egyesült Államokban egy Writing Program keretén belül, s ezen időszak alatt naplót is írt. Nem különösebben érdekes, semmi izgalom, mégis nagyon jó volt olvasni. Én szeretem, ha nem szól semmiről, csak magáról az emberről (jé, a költő is ember, ugye, fázik a bélelelen kabátban).

Lesz majd róla hivatalos ismertető, meg ami kell, most csak néhány gondolatot emelek ki, ami engem megfogott. Mert lehet benne találni ezt-azt, csak türelem kell hozzá, meg talán figyelő lélek.
Pl.
Ezt írja: "Milyen sokat jelent az otthoni könyvtáram, Babits-esszéktől krimiig. Mindig van mit csinálnom. Az olvasás mint életforma. - Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány." Nem kell ehhez fűzni semmit.

Vagy: " Mintha kihalóban volna a beszélgetés szokása, amit én úgy képzelek el, hogy egyik is, másik is, mindenki mond valamit, s a mondókák egybekapcsolódnak, felszikráznak, egymást csiszolják, a közös érdeklődés erőterében. A beszélgetés egyfajta mű, amit csak közösen lehet létrehozni. " És itt most gondolhatunk a mára, de ő nem erről az állapotról ír, hanem arról, hogy egyesek beszélgetés leple alatt egész estét betöltő monológokat adnak elő, amely az emberi együttélés megtiprása, a másik semmibevétele, mindennemű udvariasság hiánya. Mégis... a beszélgetés lényege nem változott, de jó!

Látogatás a Met-ben, festett tájkép előtti gondolat: "Az erdei, kerti utak metafizikája. Ahogy kanyarodnak.... Az erdei ösvény mindig hajlik. Ha nem hajlik, nem is igazi ösvény. Miért hat rám úgy ez a kanyarodó ív, mint egy már-már szakrális élmény? Ha ezt meg tudnám fejteni, nagy lépéssel kerülnék közelebb az esztétikum fogalmához." Hű.

Arról meg nem is szólva, hogy miközben mi esetenként kínosan ügyelünk, szebben mondva: törekszünk nyelvünk értékeinek megőrzésére, stilisztikai megformáltságára, közben N.N.Á. olyan szavakat enged meg magának, amitől egy rendes magyartanár bicskája kifordulna a zsebéből, pl. állingálunk, leglelke. Elképzelem ezt a két szót a saját írásomban, mondjuk: "Nem kevés ideig állingáltam az előtérben, amíg a csoport leglelke előkerült." Aha.


Azt hiszem, sejtem, többek között mi a különbség N.N. Á. és köztem.

Könyvajánló

Már majdnem elfelejtettem, hogy Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony c. könyvének (legyünk nagyvonalúak) recenziója itt olvasható. Mivel én írtam, olyan is. A "tuti" szó továbbra sem szerepel benne, ellenben az "ajánlom" már kijött a számból. Akarom mondani, tollamból. :o)))))

Könyvajánló

Ha valaki kíváncsi az általam olvasott könyv ajánlatára, mely természetesen tagadhatatlanul a saját stílusomban íródott (rá fogtok ismerni), hát katt ide.

De bizony

Enyém, enyém, enyém! De bizony, hogy nem bírtam ki, s ha józan és megfontolt lennék, akkor a bookline-on rendeltem volna, így éppen túl lennék az államvizsgán, mire ideérne.
Csak egy esélyt adtam neki ma reggel, úszás után a Libriben isszuk a megérdemelt kávénkat, (az olyan jó kispolgáris) és bizony, hogy volt még néhány példány.

Mindez azért is vicces, mert ma a medencében már azt is kitaláltam, hogy ha a mozgást záró aktusnak is nevezhető zuhanyozás közben egy kalap alatt a hajamat is megmosom, azzal rengeteg időt tudok spórolni, ami ilyen időszakban jól jön, ugye. Egyébként meg rövid hajam van.

Most ezzel a könyvvel bajban vagyok, mert ingerel, csábít, izgat - ami már szinte büntetendő. Különböző trükköket találtam ki, ha még ezt meg azt elolvasom, akkor egy fejezetet jutalomként. Meg majd csak Híradó alatt.
Vajon mekkora az önfegyelmem?

Amazon, de nem úgy és nem az

Rendelt már valaki az Amazonról könyvet? Rövid, néhány perces keresés után egy nagy halom könyvvel léptem ki (persze, gondolatban) a könyváruházból. Némi habozás, önfegyelem és lemondás után az alábbiakat azért szívesen látnám az ágyam mellett:

El tudnám képzelni, hogy összefognánk és osztoznánk a szállítási díjon...

Is somebody who has already ordered books from Amazon? In the morning I had some free minutes and was staying here awhile but ...what abundant offer! I could have bought a lot of interesting books but (of course) I went without buying anything. These books ar my today-choices (e.g.)...
What about sharing the shipping cost?...:o)

Kérés

Nem a mundérbecsület szól belőlem, de ha valakinek van véleménye az előző bejegyzésemről, ne tartsa vissza magát, kérem. Nagyon kíváncsi vagyok, meglehetősen eklektikusak az eddigi kommentek, lásd alant.

Könyvekről, reklámról

Ha néhány hete nem hallok a rádióban egy beszélgetést arról, hogy a legvacakabb lektűröket is a szépirodalom közé sorolják, s hogy a könyvesboltok toplistáján egy kalap alatt szerepel Eszterházy és Danielle Steel, ami a határok elmosásának remek módszere, nos, talán akkor is vettem volna a fáradságot és megjegyzem a metró mozgólépcsője mellett kirakott könyvhirdetések szövegeit. Így viszont annál inkább.

A következő szlogeneket sikerült megjegyeznem:
- Belédvágja, mélyen
- Élvezi, ha sikítanak
- Eljött a nap, amitől rettegtél
- Csak hiszed, hogy lehet titkod

Nem tartottam fontosnak, hogy a hozzájuk tartozó könyvcímeket is megjegyezzem, mindenesetre remélem, hogy senki nem innen kíván tájékozódni a magyar közönség irodalmi élete, érdeklődése iránt, vagy mondjuk, nem ezek alapján választja meg az olvasnivalóját- hangsúlyozom, remélem.

Legyen pozitívabb a post kicsengése: a Bookline fél év után megszerezte nekem az egyetlen, eleddig el nem olvasott Polcz Alaine-könyvet, amelyről már majdnem lemondtam. Éljen a Bookline!

A könyv dicsérete

Bármennyire is elsődlegesek a szakdolgozatok, ahhoz, hogy azokat tudjam írni, kell valami más is, nem tudok elmerülni kizárólagosan az Ószövetség teljes mélységében (bár élvezem), kell valami, ami más,és most nem a céges Hírlevél megírására gondolok.

Egy hihetetlen rossz borítójú és rossz címmel megjelent könyvet olvastam el, immáron sokadszorra. A kiadó nem sokat töprenghetett (vagy éppen sokat) a külső megjelenés vonzó hatásán, a sokat eláruló, figyelmet felkeltő címen meg éppen nem. Nem is tudom, mi keltette fel a figyelmem, mindenesetre beleolvastam, aztán ott is ragadtam.
Azt csak mostanában konstatáltam, hogy ugyanaz az írónő írta, mint a sokak által preferált, engem valamiért nem csábító Jane Austen életéről szóló könyvet, furcsa, mert azért ez más világ.

Ajánlom azoknak, akik küszködnek kamaszkorban lévő (vagy azon túli) gyermekükkel, anyáknak, feleségeknek, bárkinek, aki szeretne valamit megérteni a világból (bár nem a könyv által fog sikerülni), bárkinek, aki nyitott mások életébe való bepillantásra.
Nagy igazságokat nem fog találni senki, nincs megfejtés, igazából nagy eszmefuttatás sem, csak szimpla gondolkodás történetbe ágyazva.
Érdekes.

Még egy könyv

Csak egy mondat erejéig még a könyvekről: a filmek miatt belementem a saját profilomba, emlékeztem rá, hogy ott is írtam valamit, na, ott láttam, hogy a könyvekről szóló részt is kitöltöttem. Ott szerepel, hogy a kedvenc könyveim egyike az Idegen szavak szótára. És ez így is van.

Könyvekről

Ebből már tanulás nem lesz, mert az előző bejegyzés óta a könyveken jár az eszem, naná, hogy nem fér be a didaktika, akkor inkább megadom magam. Mammka kérdezett rá 5 könyvre, amelyeket 2008-ban olvastam. Egyébként végignéztem néhány blogot, ahol már megjelentek a listák, nagyon érdekes, volt, ami meglepetés volt és volt, amit előre meg tudtam volna jósolni,. Természetesen nem a konkrét könyvcímeket, hanem a csapásvonalat. És bár tanultam én, hogy minden, ami velünk összefügg, elárul valamit a személyiségünkből, azért mégis milyen érdekes.
A játék egyébként a ''100 könyv, amit feltétlenül el kell olvasnod"-ra emlékeztet, főleg, hogy a filmes változat is elindult.

Nos, könyvek terén gyerekkoromban nem voltam válogatós, jött, ami jött, ráadásul úgy éreztem, nagy szégyen egy könyvet félbehagyni. Most már ezt másképp gondolom, nem hiába telt el 40 év, lehet előválogatni, de ha ennek ellenére is rossz döntést hozunk, akkor lehet félbehagyni- drága az idő, ezzel szemben sok az olvasásra érdemes könyv. Ezzel nem azt mondom, hogy lektűrt soha, ne legyünk álszentek, létezik az az agyi állapot, amikor csak ez segít, de azért ez nem fogható fel tendenciaként.

Nem akarnám hangoztatni, hogy mennyire szeretek olvasni, meg kedvenc időtöltésem, írtam én már erről postot, minek ragozzam?

Nos, jöjjön inkább a listám:

1. H. Böll: Billiárd fél 10-kor (micsoda jó könyv, huszadszorra is)
2. Polcz Alaine- Bíró László: Az utolsó mérföld (egyelőre így készülök a Hospice-ra)
3.Rosamunde Pilcher: Téli napforduló (ez a fent említett agymosás)
4. Daniel L. Schachter:Az emlékezet 7 bűne (nem krimi, pszichológia-főleg)
5. Umberto Eco: A Foucault-inga (haladóknak)

Kissé nehéz a szelektálás, de még mindig jobb így, mint ha azon kellene töprengeni, mit is olvastunk. Kinek az olvasásélményei érdekelnének? Közülük többekét már olvastam is, de Anyahajó, Jucuu, Zsukka talán még nem voltak. Hát valljanak színt!

Varrási tervek

Vettem egy könyvet, mert bár ZM a tavalyi könyvrendezgetéskor azt mondta, hogy ettől kezdve csak akkor vehetünk könyvet, ha ahányat veszünk, annyit valakinek odaadunk, mivel nem férünk; persze, ő volt az első, aki vett, na, így hallgassunk a családfőre... szóval, vettem egy könyvet, amit segédeszközként mutattam be neki, nem könyvként. Állítólag ebből én úgy, de úgy megtanulok varni, hogy Nárai Tamás kezdhet aggódni. :)
Mindenesetre elkezdtem olvasni, úgy olvasom, mint egy regényt, bár a nekem nem tetsző, érdektelen részeket (úgy mint fodor, amiből annyiféle van, hogy ki gondolta volna) átugrom, de a legtöbb részt végigböngészem. Jó rajzos, amelyek segítenek a megértésben, bár néha még így sem látom, milyen ruhát varrunk is éppen, nadrágot, blézert, vagy mit.

Na de ha megtanulom, kitanulom, elsajátítom! Semmi nem foghat majd ki rajtam, legyen bár bélelt, rejtett gombolású, zsebes, tudomisénmilyen kézelőjű blézer...

Ennek megfelelően a következő anyagokat vettem:

Van némi probléma az anyagfelismerésemmel, én a taftól mindig azt gondoltam, hogy az a bársonyhoz hasonló finom, szőrös és puha matéria, most kiderült, hogy éppen nem, mert poliészter (vagy valami hasonlót mondott az eladó kislány). Mindegy, olyan ünnepi alkalomra való öltözék lehet belőle, már amennyiben hatékonyan olvasom a fent említett segédeszközt.A színek nem nagyon látszanak, az első egyszínű ezüstszürke, a második ezüstszürke, de nem egyszínű, a harmadik meg... na, azzal jól bevásároltam, bent az üzletben olyan szép zöldnek látszott, gondoltam, egy ujjatlan kis felsőnek milyen jó lesz ezekhez. Itthon aztán már inkább enyhe aranyszínűnek látom, ami éppen nem jó az ezüstösökhöz. Nem baj, csak a szoknya és a blézer sikerüljön, persze, villámgyorsan, idő nincs rá túl sok.

Ma szaggatottan írok, lesz még Give away, meg hógolyó is, de most kicsit írogatok, aztán jön a következő bejegyzés, aztán varrosgatok, s jutalmul este még egyet. Ez a tervem, egyelőre kivitelezhetőnek tűnik. :o)

Christmas/4

Vagy csak Christmas /3? Már magam sem tudom, de tulajdonképppen nem is számít, úgyis csalni készülök. Na, nem olyan nagyot, mint manapság szokás, de azért... Merthogy az alanti képek nem most készültek, hanem olyan 7 éve, de akár (ugye) most is varrhattam volna őket. Mondjuk, ha éppen nem azzal töltöm az időm, hogy milyen nehéz is nekem, miegymás. :o(
Viszont hogy nézne ki, ha az utolsó, meglehetősen negatív hangvételű bejegyzésem után egyszer csak előrukkoltam volna ártatlan képpel két ilyen párnával, magyarázhattam volna, hogy terápiás céllal, 2 bőgés között én ilyeneket, meg, hogy ezek könnyáztatta párnák ám.

Hát nem. Viszont nagy örömömre szolgált, mikor megtaláltam őket (értsd: a fényképeket) valahol, mert mégiscsak karácsonyra készültek, s talán valakinek ad valami ötletet. Nekem meg fényességet lopott az életembe, mert én így készülök az ünnepre. Ami megint nem igaz, mert az igazi készülődés nem fotózható, az belül zajlik nap mint nap...


Egyébként meg a gyógyulás folyamatát az alábbi dolgok jelentik:

- vettem 8 féle filcanyagot, majd meglátjátok, mi készül belőlük
- vettem cipzárakat
- vettem géptűket, mert a vasárnap esti varrás közben 9 (jól láttad!) darabot törtem el (jó formában voltam, mondom) és igen, a valamin ügyködtem
- bementem a könyvtárba és nem kispályás módon kivettem 7 db marketing könyvet, csak azért nem a maximum példányt hoztam haza, mert 3 padlizsán és az 1 tupperes ebédes dobozom már elfoglalta a helyet (állati jól néztem ki megint, pakolásztam ezeket a dög nagy könyveket, mert marketinghez mindenki ért, sokat tudnak írni--és amikor az egyik padlizsán majdnem elgurult, akkor lépett oda hozzám egy csoporttársam, fiatalon, üdén, kisminkelve és mosolygósan, én meg közben nem tudtam, melyik kezemmel tartsam a könyvet, melyik fülemen lógjon a 6.táskám, de közben ÉN osztottam a tanácsot, én, aki előző nap még bőgtem- hm.)

Aztán azt tudjátok-e, hogy már csak hatot kell aludni, aztán jön a valamim debütálása?

Könyvek, s csatolmányaik

Tegnap este végre szakítottam időt és megnéztem a Szerelem a kolera idején c. filmet. Nem vagyok egy nagy TV- néző típus, soha semmi érdemleges műsort nem adnak mostanában, a Híradót mindig megnézem (Zoltán művész masszírozza a lábam, már csak ezért is), ezenkívül gyakorlatilag semmit. Aminek a fent említett személy örül, hiszen a sportcsatornák viszont ontják a pasiknak szánt műsorokat. :)
Ez viszont azt is jelenti, hogy nem nagyon kézzel tűzni semmit, nem nagyon tudok kötni, mert kiesik az az idő, amikor ezt megtehetném.
Viszont célirányosan szívesen nézek meg valamit, így volt ez a tegnapi filmmel is, már hetek- hónapok óta tervbe volt véve, csak nem jutottam oda, hogy meg is valósítsam. Pedig a könyv a nagy kedvencem, én egyébként ezt sokkal jobban szeretem, mint a Száz év magányt, de ugyanígy vagyok Hemingway Az öreg halász és a tenger c. könyvével is. Átverekedtem magam, de a kedvencem tőle az a kis, karcsú kötet, amit nem nagyon ismer senki, a címe: Vándorünnep.

Na mindegy, lényeg, hogy a Szerelem a kolera idején a toplistám élén áll, gondoltam, akkor most lazítok, kötögetek , végre megnézem. Hááát, lett belőle akkora csalódás és szomorúság, nem is értem, mit gondolnak az alkotók, van képük odaírni, hogy ez Marquez könyvének adaptációja. Siralmas. Értem én, hogy olyan sokrétű a történet, meg sok minden történik benne, de mintha teljesen más filmet néztem volna... Nem elég, hogy rengeteg mozzanat kimaradt belőle, nem elég, hogy nem elég árnyalt a szereplők személyisége, de még csak nem is adja vissza azt hangulatot, ami viszont a könyv minden sorából árad. Nagyon elszomorított, meg az is, hogy egyesek (akik megnézik a filmet) most azt hiszik, ismerik a művet... :) Így viszont nekiugrottam (negyedszer, ötödször) a könyvnek újfent, minden sorát élvezem.

Olvastam egy interjút Umberto Ecoval (a kedvenc Lévai Balázsom készítette), amelyben ő azt nyilatkozta, hogy amikor filmesítették A rózsa neve c. könyvét, az merőben más lett az eredetitől, így ő azt kérte, tüntessék fel, hogy a ezen mű alapján készült a film... Mert annak a könyvnek a története pedig több síkon folyik, nem lehet besűríteni 1,5-2 órába. Jelzem, ha valaki olvasta az eredeti művet, az érti, miről van szó. Ecoról csak annyit, hogyha valaki végigolvasta A Foucoult inga c. könyvét, az előtt én megemelem a kalapom. Az valami hihetetlen... Én mégcsak a felénél tartok, erősen kell koncentrálnom, hogy értsem, miről van szó. :) Eco szerintem MINDENT tud a középkorról. Nem is lehet laza olvasmányként kezelni a könyveit, nem egy buszon-utazom-közben-olvasok kategória.

A következő olvasnivalós tervem Ken Follett-hez kötődik, ennek oka, hogy pár éve olvastam A katedrális c. könyvét, aztán mostanában megjelent ennek "folytatása", de jó lenne időt szakítani erre is... Kissé vastagnak tűnik most az utolsó éves tanulmányaim mellett, de majd apránként... Ken Follett-tel is készített interjút a Lévai, nekem csak az interjúkötet van meg, magát az interjúkat nem láttam, de a kötetben olvastam, hogy ez azért inkább lektür, semmint komoly szakirodalom, Follett is inkább mesterember, mint művész. És igen, én is így gondolom, ezzel együtt is sokat megtudtam a katedrálisok koráról, a körülményekről. MOst, amikor Chartres-ben voltam, adóztam is az építőknek, no meg Follett-nek is...


Most röviden ennyit az olvasásról, nagy szenvedélyemről, leginkább írjak róla, ha már idő kevesebb jut rá. Nem véletlenül szeretem a "Mit olvasnak az emberek?" blogot, lehet irigykedni... :)))
Szakirodalomról nem akarok írni, majd egyszer, ha a szakdolgozataim lesznek a bejegyzésem témái, majd akkor... :(

PS: PC

Utóirat: ez azért fontos, nem hagyhatom ki! Olvasás: szakácskönyvből több, mint 100 van. Egyébként olyan 1500 körül járunk. Van könyv a konyhában, az ágy mellett, a TV-n, az asztalokon (néha alattuk is), a táskáinkban, a fürdőben. És a polcokon is. :)

Párizs,Párizs...

Már csak négyet kell aludni és megyünk Párizsba!!! El sem hiszem. Tavaly már voltunk ott, s olyan felejthetetlen 5 napot töltöttünk ott, hogy azóta is abból élünk... Akkor szeptemberben mentünk, ragyogó napok voltak.
Most sikerült kivennem a holnapi napot is szabadságként, így 3 napot itthon tudok tölteni indulás előtt, jaj, de jó. Nem vagyok hajlandó menni sehová, csak takarítani, vasalni (mint a Gellért-hegy), varrni fogok. No meg, sütni-főzni. Holnap délutánra sütök igazi croissant-ot- ez a tervem...
Szeretnék varrni egy nesszeszert a barátnőmnek (Párizs), egy szoknyát magamnak, meg jó lenne valami malaclopónak is beváló táska. Nem akarom a dolgozósat elvinni, nem passzol, de nem is akarok semmilyen szinten a munkára gondolni.... Bár a céges telefont viszem, így ez utóbbi csak álom. :(

El szeretném olvasni a kedvenc könyvemet: Hemingway: Vándorünnep. Hogy miről szól? Semmiről. És mindenről. Hemingway ifjú éveiről, amikor még kezdő író, újságíró volt, milyen volt Párizsban az élet, kikkel találkozott, hogy teltek a napjai... olyan párizsi hangulata van ennek a keskeny könyvecskének, hogy ott szívom vele együtt a szivart, iszom a tejeskávét, s eszem a kagylót.

Barátaink kérésünkre a következő kívánságlistát adták, mit is vigyünk nekik Párizsba (egészen pontosan Versailles-be) :
- Karaván sajt
- csalamádé
- kovászos uborka
- édes pirospaprika
- Vegeta
- füstölt sonka
Nem kommentálom, aranyos... :))))))) Tavaly piros ruciba bújtatott Trappistát és túrót vittük. :) Hazafelé annyi sajtot hoztunk, amennyi csak befért a bőröndünkbe, s ez olyan büdöset árasztott, hogy amikor a buszon felszállt egy cigány nő, azt hitték, hogy belőle jön.... Nem mertünk szólni. (Szégyen ide, szégyen oda.)

Holnap megpróbálok feltenni egy-két képet, valamikori alkotásaimról. Remélem, eljutok oda.