2009. február 6., péntek

A könyv dicsérete


Bármennyire is elsődlegesek a szakdolgozatok, ahhoz, hogy azokat tudjam írni, kell valami más is, nem tudok elmerülni kizárólagosan az Ószövetség teljes mélységében (bár élvezem), kell valami, ami más,és most nem a céges Hírlevél megírására gondolok.
Egy hihetetlen rossz borítójú és rossz címmel megjelent könyvet olvastam el, immáron sokadszorra. A kiadó nem sokat töprenghetett (vagy éppen sokat) a külső megjelenés vonzó hatásán, a sokat eláruló, figyelmet felkeltő címen meg éppen nem. Nem is tudom, mi keltette fel a figyelmem, mindenesetre beleolvastam, aztán ott is ragadtam.
Azt csak mostanában konstatáltam, hogy ugyanaz az írónő írta, mint a sokak által preferált, engem valamiért nem csábító Jane Austen életéről szóló könyvet, furcsa, mert azért ez más világ.

Ajánlom azoknak, akik küszködnek kamaszkorban lévő (vagy azon túli) gyermekükkel, anyáknak, feleségeknek, bárkinek, aki szeretne valamit megérteni a világból (bár nem a könyv által fog sikerülni), bárkinek, aki nyitott mások életébe való bepillantásra.
Nagy igazságokat nem fog találni senki, nincs megfejtés, igazából nagy eszmefuttatás sem, csak szimpla gondolkodás történetbe ágyazva.
Érdekes.


3 megjegyzés:

  1. Amint megláttam a képet, tudtam, hogy már kapcsolatba kerültem vele... Szerintem tavaly vagy tavalyelőtt vághattam neki, de úgy emlékszem, nekem olyan vontatottnak tűnt a menete, hogy szerintem el se jutottam a végéig. Az is lehet, hogy pont emiatt, mert még inkább én vagyok közelebb a tinikorhoz, semmint gyerekem lenne, ráadásul akkortájt belefutottam több negatív hangvételű könyvbe... Mindenesetre az ajánlód után elrakom a kötetemet úgy 15-20 évre, hogy alkalmasint elővegyem:))

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy a gyerekek miatt van, igen... én nagyon szeretem...

    VálaszTörlés