Tegnap este végre szakítottam időt és megnéztem a Szerelem a kolera idején c. filmet. Nem vagyok egy nagy TV- néző típus, soha semmi érdemleges műsort nem adnak mostanában, a Híradót mindig megnézem (Zoltán művész masszírozza a lábam, már csak ezért is), ezenkívül gyakorlatilag semmit. Aminek a fent említett személy örül, hiszen a sportcsatornák viszont ontják a pasiknak szánt műsorokat. :)
Ez viszont azt is jelenti, hogy nem nagyon kézzel tűzni semmit, nem nagyon tudok kötni, mert kiesik az az idő, amikor ezt megtehetném.
Viszont célirányosan szívesen nézek meg valamit, így volt ez a tegnapi filmmel is, már hetek- hónapok óta tervbe volt véve, csak nem jutottam oda, hogy meg is valósítsam. Pedig a könyv a nagy kedvencem, én egyébként ezt sokkal jobban szeretem, mint a Száz év magányt, de ugyanígy vagyok Hemingway Az öreg halász és a tenger c. könyvével is. Átverekedtem magam, de a kedvencem tőle az a kis, karcsú kötet, amit nem nagyon ismer senki, a címe: Vándorünnep.
Na mindegy, lényeg, hogy a Szerelem a kolera idején a toplistám élén áll, gondoltam, akkor most lazítok, kötögetek , végre megnézem. Hááát, lett belőle akkora csalódás és szomorúság, nem is értem, mit gondolnak az alkotók, van képük odaírni, hogy ez Marquez könyvének adaptációja. Siralmas. Értem én, hogy olyan sokrétű a történet, meg sok minden történik benne, de mintha teljesen más filmet néztem volna... Nem elég, hogy rengeteg mozzanat kimaradt belőle, nem elég, hogy nem elég árnyalt a szereplők személyisége, de még csak nem is adja vissza azt hangulatot, ami viszont a könyv minden sorából árad. Nagyon elszomorított, meg az is, hogy egyesek (akik megnézik a filmet) most azt hiszik, ismerik a művet... :) Így viszont nekiugrottam (negyedszer, ötödször) a könyvnek újfent, minden sorát élvezem.
Olvastam egy interjút Umberto Ecoval (a kedvenc Lévai Balázsom készítette), amelyben ő azt nyilatkozta, hogy amikor filmesítették A rózsa neve c. könyvét, az merőben más lett az eredetitől, így ő azt kérte, tüntessék fel, hogy a ezen mű alapján készült a film... Mert annak a könyvnek a története pedig több síkon folyik, nem lehet besűríteni 1,5-2 órába. Jelzem, ha valaki olvasta az eredeti művet, az érti, miről van szó. Ecoról csak annyit, hogyha valaki végigolvasta A Foucoult inga c. könyvét, az előtt én megemelem a kalapom. Az valami hihetetlen... Én mégcsak a felénél tartok, erősen kell koncentrálnom, hogy értsem, miről van szó. :) Eco szerintem MINDENT tud a középkorról. Nem is lehet laza olvasmányként kezelni a könyveit, nem egy buszon-utazom-közben-olvasok kategória.
A következő olvasnivalós tervem Ken Follett-hez kötődik, ennek oka, hogy pár éve olvastam A katedrális c. könyvét, aztán mostanában megjelent ennek "folytatása", de jó lenne időt szakítani erre is... Kissé vastagnak tűnik most az utolsó éves tanulmányaim mellett, de majd apránként... Ken Follett-tel is készített interjút a Lévai, nekem csak az interjúkötet van meg, magát az interjúkat nem láttam, de a kötetben olvastam, hogy ez azért inkább lektür, semmint komoly szakirodalom, Follett is inkább mesterember, mint művész. És igen, én is így gondolom, ezzel együtt is sokat megtudtam a katedrálisok koráról, a körülményekről. MOst, amikor Chartres-ben voltam, adóztam is az építőknek, no meg Follett-nek is...
Most röviden ennyit az olvasásról, nagy szenvedélyemről, leginkább írjak róla, ha már idő kevesebb jut rá. Nem véletlenül szeretem a "Mit olvasnak az emberek?" blogot, lehet irigykedni... :)))
Szakirodalomról nem akarok írni, majd egyszer, ha a szakdolgozataim lesznek a bejegyzésem témái, majd akkor... :(
Ez viszont azt is jelenti, hogy nem nagyon kézzel tűzni semmit, nem nagyon tudok kötni, mert kiesik az az idő, amikor ezt megtehetném.
Viszont célirányosan szívesen nézek meg valamit, így volt ez a tegnapi filmmel is, már hetek- hónapok óta tervbe volt véve, csak nem jutottam oda, hogy meg is valósítsam. Pedig a könyv a nagy kedvencem, én egyébként ezt sokkal jobban szeretem, mint a Száz év magányt, de ugyanígy vagyok Hemingway Az öreg halász és a tenger c. könyvével is. Átverekedtem magam, de a kedvencem tőle az a kis, karcsú kötet, amit nem nagyon ismer senki, a címe: Vándorünnep.
Na mindegy, lényeg, hogy a Szerelem a kolera idején a toplistám élén áll, gondoltam, akkor most lazítok, kötögetek , végre megnézem. Hááát, lett belőle akkora csalódás és szomorúság, nem is értem, mit gondolnak az alkotók, van képük odaírni, hogy ez Marquez könyvének adaptációja. Siralmas. Értem én, hogy olyan sokrétű a történet, meg sok minden történik benne, de mintha teljesen más filmet néztem volna... Nem elég, hogy rengeteg mozzanat kimaradt belőle, nem elég, hogy nem elég árnyalt a szereplők személyisége, de még csak nem is adja vissza azt hangulatot, ami viszont a könyv minden sorából árad. Nagyon elszomorított, meg az is, hogy egyesek (akik megnézik a filmet) most azt hiszik, ismerik a művet... :) Így viszont nekiugrottam (negyedszer, ötödször) a könyvnek újfent, minden sorát élvezem.
Olvastam egy interjút Umberto Ecoval (a kedvenc Lévai Balázsom készítette), amelyben ő azt nyilatkozta, hogy amikor filmesítették A rózsa neve c. könyvét, az merőben más lett az eredetitől, így ő azt kérte, tüntessék fel, hogy a ezen mű alapján készült a film... Mert annak a könyvnek a története pedig több síkon folyik, nem lehet besűríteni 1,5-2 órába. Jelzem, ha valaki olvasta az eredeti művet, az érti, miről van szó. Ecoról csak annyit, hogyha valaki végigolvasta A Foucoult inga c. könyvét, az előtt én megemelem a kalapom. Az valami hihetetlen... Én mégcsak a felénél tartok, erősen kell koncentrálnom, hogy értsem, miről van szó. :) Eco szerintem MINDENT tud a középkorról. Nem is lehet laza olvasmányként kezelni a könyveit, nem egy buszon-utazom-közben-olvasok kategória.
A következő olvasnivalós tervem Ken Follett-hez kötődik, ennek oka, hogy pár éve olvastam A katedrális c. könyvét, aztán mostanában megjelent ennek "folytatása", de jó lenne időt szakítani erre is... Kissé vastagnak tűnik most az utolsó éves tanulmányaim mellett, de majd apránként... Ken Follett-tel is készített interjút a Lévai, nekem csak az interjúkötet van meg, magát az interjúkat nem láttam, de a kötetben olvastam, hogy ez azért inkább lektür, semmint komoly szakirodalom, Follett is inkább mesterember, mint művész. És igen, én is így gondolom, ezzel együtt is sokat megtudtam a katedrálisok koráról, a körülményekről. MOst, amikor Chartres-ben voltam, adóztam is az építőknek, no meg Follett-nek is...
Most röviden ennyit az olvasásról, nagy szenvedélyemről, leginkább írjak róla, ha már idő kevesebb jut rá. Nem véletlenül szeretem a "Mit olvasnak az emberek?" blogot, lehet irigykedni... :)))
Szakirodalomról nem akarok írni, majd egyszer, ha a szakdolgozataim lesznek a bejegyzésem témái, majd akkor... :(
Nekem,mint könyvmolynak és könyvek szerelmesének nagy élmény volt a bejegyzésedet olvasni!
VálaszTörlésTalán Szabó Magda mondta,hogy csak közepes könyvből lehet jó filmet csinálni ? A nagy művek ellenállnak a kamerának.
VálaszTörlésÉn is jobban szeretem a Vándorünnepet.
Katafolt! Az első ember te vagy, aki ismeri ezt a könyvet, hú, de örülök! Amikor még nem volt lehetőségem Párizsba utazni, akkor is nagyon szerettem, többször elolvastam- azóta meg még jobban szeretem. :)
VálaszTörlésNem találom sehol az általad ajánlott könyvet, a borítóját már tudom, milyen, de ennyi. Azért még keresem! Nádast meg sehol nem kapom meg, elfogyott, jeleztem antikváriumokba az érdeklődésem, és remélek! :(
Könyvtárban sincs ?Én egy ismerős pszihológustól kértem kölcsön(nem a Nádast,a másikat)
VálaszTörlésHétfőn megnézem, úgyis mennem kell, megint lejárt a határidő.:( Majd beszámolok!
VálaszTörlésÉn már többször is elolvastam a Foucoult ingát. Első olvasatra valóban bonyolult. Évekkel később, más ismeretek birtokában értettem meg,pl. a humorát.
VálaszTörlésEgyébként a Tegnap szigete és a Baudolino is jó, de messze elmaradnak a két (rózsa-inga) mögött.
maple
Hát, akkor ahogy mondtam, megemelem a kalapom! :):):)
VálaszTörlésA "Loana" meg csalódás volt kicsit.
VálaszTörlésÉrdemes még elolvasni a Hogyan írjunk szakdogát.
maple
Az most meg aktuális ez, az otthon van...
VálaszTörlés