2011. március 20., vasárnap

Szeretem azt

képzelni, hogy felismerhető vagyok, hogy kicsiben és nagyban én én vagyok, hogy van egy féltenyérnyi lenyomatom a világban, nem sok, de nekem éppen elég, szeretem, ha mások is önmaguk, s nem másnak kívánnak látszani, sem stílusban, sem szövegben, hiszen az ő lenyomatukat ők maguk adják meg, az én tenyerem vonalai engem tükröznek, kicsiben, nagyban, mindenben.

A bevásárlótáskában, mely sem nem összehajtható, sem zsebe nincs, szeretném azt képzelni, hogy kicsiben, de benne vagyok.



6 megjegyzés:

  1. Szerintem felismerhető vagy. Pl az írásaidban feltétlenül.

    VálaszTörlés
  2. Hát persze hogy benne vagy. :))

    VálaszTörlés
  3. Az én mindennapjaimban így már igen... :) Alig várom, h megkapjam ezt a szépséges táskát! :) Köszönöm, nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  4. Pont ilyen iskolatáskára vágyom. Hozzácsaphatnánk a másikhoz? Belefér az időbe?

    VálaszTörlés
  5. belefér és még van ebből a remek szürkéből is, de írj nekem, Eta, tudod, milyen vagyok, a legkevesebb, hoyg feledékeny! :o)


    Zera: ez már a tied, de a benne lévő tejfölt nem kapod, már megettem :o)

    VálaszTörlés