képzelni, hogy felismerhető vagyok, hogy kicsiben és nagyban én én vagyok, hogy van egy féltenyérnyi lenyomatom a világban, nem sok, de nekem éppen elég, szeretem, ha mások is önmaguk, s nem másnak kívánnak látszani, sem stílusban, sem szövegben, hiszen az ő lenyomatukat ők maguk adják meg, az én tenyerem vonalai engem tükröznek, kicsiben, nagyban, mindenben.
A bevásárlótáskában, mely sem nem összehajtható, sem zsebe nincs, szeretném azt képzelni, hogy kicsiben, de benne vagyok.
