2014. november 22., szombat

Az álmaimra nem nagyon emlékszem vissza, kivéve a rossz álmokat, a fene esne belé, hogy azokra mindig, de ezt meg úgy oldom meg, hogy amikor zaklatottan felébredek egyből, akkor továbbgondolom és mindig jó lesz a vége, biztosíthatok mindenkit róla, tudok hálivudos befejezést. Sajnos, ez nem mindig írja felül az előtte történeteket.
Szóval, az álmok nem maradnak meg, de az, hogy álmomban mire gondolok, az igen. Döbbenetes problémákkal sikerül megküzdenem, de már a problémafelvetés is más síkon történik, mint a való életben, például egyik éjszaka azon töprengtem álmomban, hoyg milyen jó, hogy a Mikulás közeledtekor nekem már nem kell azon ennem magam, mit mondjak a rengeteg Mikulásra, melyik is az igazi. Komoly, mi? Jó, ennek az lehetett az alapja, hoyg emlékszem, ez tényleg gond volt, mert van, ugye, A Mikulás, aki egy és igaz, és vannak ezek a minden sarkon felbukkanó mikulások és marha nehéz volt áthidalni azt a tényt, hoyg miközben a Főmikulás éjszaka hozza a meglepetést és igazából senki nem látja, ezek a műmájerek bárhol felbukkanhatnak. Akkor megoldottam (ezek csak beöltöznek, mondta a bölcsanya), most megkönnyebbültem. Álmomban.
A másik, amire határozottan emlékszem (volt egy releváns harmadik is, de elfelejtettem), az a körmök hossza volt. Hogy az hogy a frászban lehet, hogy nekem még soha nem volt azonos hosszúságú köröm mind a 10 ujjamon, általában 7-8 -on egyforma, de mindig van, amelyik kilóg a többi közül és nem úgy, hogy hosszabb. De olyan is volt már, hogy egyik kezemen egészen más körmök voltak, meg olyan is, hoyg vegyesen volt rövid és közepes hosszúságú köröm. És hogy ezt mások hogyan oldják meg?  Komoly, mi? (nem lett megoldás)
Közben eszembe jutott a harmadik is, álmomban azon tipródtam (és nagyon), hogy mi a fene a neve a (z egyik) kedvenc sajtomnak, nem bírtam kimondani, tudtam, hogy tudom, nyilván, de állandóan csak a Roxfort neve ugrott elő a dobozból, és jó hosszan igyekeztem (álmomban) nem gondolni rá, pont úgy, mint  a valóságban (de az álom az valóság, nem? vagy legalábbis annak hisszük). De megoldottam, már tudom. 

Álmomban többnyire okos vagyok és bölcs és elég nagy aránnyal oldom meg az elém kerülő kérdéseket. Mindenkinek kell egy menekülőútvonal.

2 megjegyzés: