Értelmetlen

Tegnap este, miután teljesítettem a feladataimat, de éppenséggel lett volna még, szóval a kettő közötti mezsgyén voltam, amikor nem bírtam már ezt a tervszerűséget, kötni támadt kedvem, nézegettem a fonalakat, lapozgattam a minták között, de nem jutottam dűlőre. Mert azonnal kellett volna, hát persze, de türelmetlen is voltam ahhoz, hogy válogassak, kitaláljam, mit is akarok. Sálat nem, kendőt nem, stólához vékony fonal kellene, de azt nem esett jól fognom, végül rábukkantam a legértelmetlenebb fonalra, mit valaha vettem. 

Színes, de értelmetlenül kerültek egymás mellé a színek, rózsaszín, sárga, bordó, mi tetszhetett meg benne, elképzelni sem tudom, azt sem, mi legyen belőle, én csak elkezdtem körbe-körbehorgolni, lesz belőle sapka, mondjuk. A színek váltakozása is értelmetlen, semmi átmenet, egyszercsak bordó jön, de nem is egyenletes az eloszlás, amikor már lemondtam róla, hogy a sárgán kívül más is lesz, akkor jött a pink, s akkor azt gondoltam, ez a fonal, olyan, mint én vagyok. Váratlanul, hipp-hopp vált, meglepetésszerűen, mikor nem várja senki, nem lehet vele tervezni, mihaszna is kicsit, de nem esne jól leírnom azt, hogy értelmetlen is.

Közben pedig, ahogy haladtam sorról sorra, engedett a feszültség, nem kell értelmesnek lennie mindennek,  pláne nem mindig és folyvást, meg racionálisnak és jól kiszámíthatónak, lehet, hogy semmire nem lesz jó ez a fonal, ki vesz fel ilyen sapkát, kérdem én, de egy estémre (vagy többre) éppen jó volt a színessége, elégedjünk meg ennyivel.