Akartam én

verset posztolni, mert vasárnap van, vers is van, de ha jól látom fél tíz van, mostan ébredtem fel, minekután 11 után, fagyhalál közeli állapotban hazabotorkáltam, a botorkálás szó szerint értendő, leszálltam a buszról, s arra gondoltam, hogy semmi baj, nem nézünk előre, csak egyik lábat tesszük a másik után, autó úgysem jön, a fejem nem kell felemelni, néztem hát a lábam a hóban,végül hazaértem, itthon aztán jól elkényeztettek, de erről nem mesélek, mert inkább panaszkodni szeretnék, van ilyen.

Arról, hogy bedagadt kezem, lábam,de a fejem is, orcám (mely napközben is hasonlít a mesék két piros orcájú királylányához, csak itt a szél, meg a hideg, ugye), olyan a fejem, mint egy medicinlabda, most akkor leírom, hogy ez a nem-pisiléstől lehet, 11 óra. Mondta egy lány ottan kint, hogy ezt pszichésen ki lehet bírni, az én pszichémmel  (ugyebár, khm) pedig semmi baj, de inkább a finnyásság az oka mégis, egyszer megpróbáltam a három nap alatt, de nem tudok bemenni egy irgalmatlanul mocskos WC-be, használni végképp nem, hát gyűjtöm magamba a folyadékot, mi reggelre a felszínre vezetődik dagadás formájában.Az pedig ideális, hogy mire az első érdeklődő jön a vásárba, már lelappadok, mert a minden bizonnyal alkesz árus (vörös és dagadt fej) nem tesz jó benyomást, valljuk meg.

Na mármost, kialakul egy véd-és dacszövetség az árusok között, pult alatti kincsek előkerülnek, de ezek (szinte) kizárólag folyadék formátumúak, s mit mondjak, mi az, mi nem fagy meg, van pálesz és vodka. Még tartom magam, hogy én ezeket nem szeretem, a szagukat sem, de lehet még olyan idő, mikor bástyáimat feladom, s már előre gondolkozom, mivel is jó a vodka, mondjuk naranccsal. Forralt bor és tea, előbbi finom, de én attól is vigyorgok (placebo, tudom), kellemes lebegés, ilyen az én asztrálutazásom, megelégszem ennyivel, mindig is a sekélyes megoldások híve voltam. A tea klasszikus napközis tea, de forró, ez mindent visz, kulacsom nyújtom, s már töltik is, bár kitaláltam, hogy kedden vízforralót viszek, bent van már a Lady Grey-em, önellátó leszek. 

De komolyan mondom, hogy lakosztály alakul a téren, van ugye a faház (ez egy másik történet,  de panaszkodós ez is), van benne egy olajradiátor, 15 év félretoltság után a jóember előbányászta, eljött az ő ideje, szeretem is nagyon, van egy hálózsákom bent (mert a barátnőmnél aludtam egy este, de akkor meg a házban felejtettem), sőt, tegnap a  kitartó havazást nejlonokkal (takarófólia, 20 nm) próbáltuk mérsékelni, végül ez nekem nem vált be, de akkor kaptam nagyon erős, strapabíró szemeteszsákot, erősítendő a homeless érzést, sikerült is.

És akkor még panaszkodhatnék a marketingre, a beígért promóciókra, a szélre (orkánra), a hóra, a vásárlókra, a két órás áramszünetre, melynek következtében a kuckó sötétté és hideggé vált, mondhatnám, értelmét vesztette), sok mindenre, de most, hogy a dagadás lejjebb ment, melegben vagyok, család is itt van, olyan hihetetlennek tűnik a két napos kaland, bár nem félek, mert kedden megint megyek, a sorozat következő része tehát csütörtökön érkezik.

Addig pedig csak szépet és jót, üdvözlettel: