Nem láttál még / Haven't you ever seen

szőrös táskát?

fell bag?

 

És pirosat se? 

And red bag?

Akkor láss csudát:

It's time to do it:

Arra a kérdésre, hogy

 

 mivel vacakolom el az időt, mutatom a legújabbat, a (nekem) rendesen vacakolásigénylő Baltazárt, de inkább -nét, melynek szemei nem egyformák, ráadásul kitömött állapotban kerültek felvarrásra, nagy a füle, de nem is úgy áll, ahogy én azt elgondoltam, nincs keze, se lába sem, ellenben nagyon puha, remekül tud majd vele aludni a leendő gazdája, gondolom én.

Hát, ilyenekkel töltöm  az időmet, mert abból oly rengeteg van.

Bannerkészítésben

vagyunk, meg arculattervezésben, s csak annyit mondok, nem véletlen az korábbi bejegyzés, már van egy kis viszály, ugyan nekem csak a betűtípus nem tetszett, meg a mérete és a háttere, de ZM ezt úgy értékelte, hogy én kiheréltem az ő ötletét, de megmondtam, én vagyok (a főnök) az ügyfél, kinek kérése parancs, különben nem fizet.

 

Nem mintha lenne

lenne racionalitása, de kórházba menni most nagyon nem szeretnék, a narancsnak van szezonja, ezt hoznának nekem a látogatók, azzal pedig az én orrom telítődött,  hát narancsszüretelő se legyek soha. Illatzsákokat készítettem a nap zárásaként,  rosszabb időpontot elképzelni nem tudok, elfáradt az orrom, ezt éreztem, s ezzel tértem nyugovóra, sokáig kísértett még az illat, nehézkes volt és édes, s reggel nem akartam a narancssárga pólómért sem nyúlni.

Hogy pedig hullazsákba jól záródó zacskóba tettem őket, annak oka nem az a félelem, hogy nekik nem marad illatuk, hanem, hogy nekem lesz. 

Legalább

egy hónapja nem töltöttem fel semmit  a Meskára (idén már nem is fogok), de nem is baj, szeretem, hogy mindenki idetalál, aki akar, megrendel, amit akar, de most azt kell mondjam, idén már a blogon keresztül is csak kisebb dolgok elkészítését tudom vállalni, úszom az árral, ahogy ilyentájt egy kézművesnek illik/kell.

Ez így nagyon rendjén van.

Hogy miért

miért is nem írtam, kérdezte K., magam sem tudom, van, amit szeretek magamba szorítani, különben pedig hogyan számoljunk be arról, hogy a nagy örömködésben összeszorul a szív, hát hogyan.

Szeretném

azt remélni, hogy a gyermekünk a szalagavatóhoz hasonlóan fog végigmenni az életen is, a hosszú hónapok alatti próbákhoz szükségeltetett kitartással,  az egyes táncok közötti váltáshoz igazodó játszi könnyedséggel, a palotáshoz nélkülözhetetlen tartással, a cha-cha-cha-ban mutatott játékossággal, a country-ban látott összjáték harmóniájával, s a (zárószámként előadott) keringőnél látott eleganciával, az arcán megjelenő átadás örömével.

Ezt kívánom, mi mást.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Karafiáth Orsolya: Holdfény-szonetta

Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok –
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.

Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget – mesecina – mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem –
átjózanít szédültebb kábulatba.

Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.

Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.

Mégis,

ki izgul jobban egy szalagavatón, a gyermek vagy a szülei?

Egyrészről

van az a bejelentés, hogy a karácsonyi nagytakarítás érdeklődés és idő hiányában januárra tolódik,  másrészről pedig van az az igény, hogy a fiókokban, dobozokban rendet tegyek, kidobáljak hirtelen feleslegesnek ítélt dolgokat, hogy átláthatóak legyenek azok a zugok, melyekbe senki rajtam kívül bele nem néz.

Egy lelkemnek kedves

ember nem eggyel, de negyveneggyel lejjebb rendelt egy termetes bag-et, megtettem lelkesen,  de nem elegend!, kell egy rendes, melybe tehet kenyeret, tejet, mert ezen ember degeszre temett cekkerrel menne, menne, meg gyerekekkel, persze.

Kellett nekem rengeteg este, meg reggel, de jelentem, rendelt cekker (melyen mese-mese-meskete) beteljesedett,  kegyed cepekedhet, teste-lelke kesereghet, ejszen ez kellett! :o)

Kedvesem, kedvedre tettem, legyen neked ez elegend, nem lehet terhelned tested feleslegesen. :o)

Mint akinek / I am dealing

semmi, de semmi dolga, úgy játszadozom a színekkel, de most már elpakolom, rájuk sem nézek, sőt, eszembe sem jutnak, de hogy jó-e nekem ez a magatartás, ne kérdezzétek.

with these colours despite of the fact I have lots to do so I am putting away them, I won't glanze at them what's more!, I won't think of them... no. But you don't need to ask me whether I like this attitude or not.

Lehetnék

hatékonyabb is, persze, tudom én, meg a nap is felkelhetne nyugaton, a 2x2 is lehetne 5, a számok pedig lehetnének végesek, mondjuk, a 10 millió már úgyis elég akármiből is, a fenyő is hullajthatná a tűleveleit, sőt, az öszvérnek sem kellene genetikai zsákutcának lennie és Pálnak sem kellett volna az ösztök ellen rugdalnia, tudom én.

Azt gondoltam,

legyen hasznos, legyen füle is, meg karabinere és zsebe is a telefontartónak (kérésre jöjjön házhoz is), meg szép gombja is, végül minimalizáltam, nem lett neki se füle, se zsebe, csak gombja, szép gombja.

Confession

Az Önök kérték háziasított változata úgy zajlott, hogy ZM-et kineveztem DJ-nak, s miközben (ünnepelendő a kettesben töltött esténket, meg némi szülinapot) komótosan megittuk azt a véletlenül a kosárba került pezsgőt, szóval, közben felváltva kértünk zenéket, de minden egyes számnál elmondtuk, hogy hát, tényleg, ez milyen remek. Ízlésünk eklektikus voltát igazolja, hogy volt Utánam, srácok; ; Leonard Cohen, Karib-tenger kalózai,  Iggy Pop, Budapest Bár, Sting, 6:3, Udvaros Dorottya, Quimby, Shirley Bassy, és még ki tudja, de a legjobb az volt, amikor Bach Kantátáját kértem, de a helyi DJ tudta, hogy Pechabel Kánon-jára gondolok.

Csak azt ne mondja senki, hogy azt a rengeteg guacamole-t én ettem meg.

Meggyőződésem,

hogy ha nem a táskák szabásmintáira írnám az éppen megtalált recepteket, majd keresgélném őket állandóan, akkor kevesebb időm fogyna el ily haszontalanságokra, lennék praktikus és összeszedett, másrészt a szabásminták nem lennének foltosak (konyhai tevékenység), tehát minden szempontból nyereség lenne.

Majd igyekszem integrálni a felismerésemet.

Nehéz attól

elrugaszkodnom, hogy én minek örülök, s most nem konkrét dolgokra gondolok, hanem arra, hogy szeretem a meglepetéseket, a kis meglepetéseket, a jópofát és a nem (kizárólag) hasznosság szempontjából kiválasztottat, azt, ha valaki összeköt engem egy verssel,  egy süteménnyel, a süteményillatú azonosítást is kedvelem!, mert ilyenkor a közös emlék dominál, s mi másról is szólna egy kapcsolat.

Azt is szeretem, ha frappáns a meglepetés, mint ebben a kis zsákban, ahol nem a megszámolható tartalom a fontos, de mennyire, hogy nem, bár (ettől függetlenül) két változat közül is lehet majd választani, egy bőségesebb, s egy szerényebb közül, de ne ez legyen a releváns benne, mint ahogyan hiszem, hogy a megajándékozott szíve sem a vaníliarúdtól  kezd el dobogni..

Bevallom, örülnék hasonlónak, akár verssel, akár süteményillattal teletömött zsáknak, mert abban a zsákban mást is látnék, mondjuk, szeretetet.

Az igazat mondjátok, csakis az igazat!

Az azért mindig

meglep, hogy teljesen ősz vagyok, lehetnék bizonyíték a lélek-test összefüggés igazolására, de ezen már túlléptem, csak meglep, mint ahogyan a fodrászunk is, most meg olyan tanárnénis frizurát csinált nekem (pedig mindig ugyanolyat kellene), amelyen tegnap egy bensőséges barátnős hajfestéssel javítottunk valamit, de ma reggel úgy látom, mégis muszáj vennem egy füzetet mintegy kompenzálásképpen.

Most már azt is tudom,

mi a baj, soha ne kérjetek  segítséget grafikustól, soha, de ahhoz, hogy ezt értsétek, nézzétek meg ezt, mindent elárul, mindent. :o)) (megtekintése kötelező érvényű, feltétel, hogy végig kell nézni, max. 3 perc)

http://babarum.tumblr.com/post/1495080829/miert-ne-kerj-szivesseget-egy-grafikustol?ref=nf

Rudolf, ha saját / Our Rudolph

Az a koreográfia, hogy mondom ZM-nek, mit rajzoljon nekem (most és azonnal, mindent eldobva, persze),de nem tud néhány vonallal rajzolni, a rózsaszín fánál is ez történt, olyan szecessziós fát kanyarított, hogy ember legyen, ki azt textilre átviszi, az egyszerűsítéskor pedig növekvő ingerültséggel kérdezi, hogy most már jó-e. Rudi is így készült, végül ebben  a változatban egyeztünk meg mindkettőnk megelégedésére, kicsit kajánabb vigyora volt, de azt én jól letöröltem a képéről.

Szeretjük Rudit, mondom én.

Yesterday I asked my husband to draw me a reindeer (specifically Rudolph) but he can't deny himself and the result (as always) was complicated enough to transfer into textil. We had roundabout reasoning about the reindeers but at the end could make a compromisse it's the secret of a well functioning marriage.:o)

We like Rudolph I don't need to say, of course. And you?

 

 

 És most kérem az őszinte véleményeket. :o)

I am curious of your sincere opinion. :o)

Aztán

abban tud-e valaki segíteni, mihez kezdjek 5 gombóc zöld és 1 gombóc sárga fonallal?  Mire elég? Mire jó? mit tudok én? S mindezek ötvözete, legfőképp.

A múltkor

elkezdett (majd abbahagyott) párnavarrás tegnap folytatódott, késő este lettem készen velük, de nem bánom, bár meg kell állapítsam, hogy a gondolat-kész termék között eltelt idő nagyon hosszú, szeretném megspórolni a születés idejét, könnyen, gördülékenyen elkészíteni minden, a fejemben kirajzolódó gondolatot. Vállalom, hogy nem mindig így alakul, csak éppen nem tetszik. Nem mindig tetszik.

A párnavarrással is úgy vagyok, hogy elkezdtem a múltkor, de nem volt bennem jóleső érzés, megcsináltam és letudtam, s bár tetszett, mégsem éreztem a spirituszt, de nem baj, mert ahogy Salamon mondja, ideje van a kövek széthordásának és összehordásának is, s én most hordtam össze ezen  köveket, így kell néznem, hát így is nézem.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot
Tegezni az egész világot

Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni .