lenne racionalitása, de kórházba menni most nagyon nem szeretnék, a narancsnak van szezonja, ezt hoznának nekem a látogatók, azzal pedig az én orrom telítődött, hát narancsszüretelő se legyek soha. Illatzsákokat készítettem a nap zárásaként, rosszabb időpontot elképzelni nem tudok, elfáradt az orrom, ezt éreztem, s ezzel tértem nyugovóra, sokáig kísértett még az illat, nehézkes volt és édes, s reggel nem akartam a narancssárga pólómért sem nyúlni.
Hogy pedig hullazsákba jól záródó zacskóba tettem őket, annak oka nem az a félelem, hogy nekik nem marad illatuk, hanem, hogy nekem lesz.
Szenzációs csaj vagy, imádlak olvasni, csodálom a kreativitásod!
VálaszTörlésRita, együtt érzek az orroddal, és ugye nem baj, hogy az együttérzés mellett rettenetesen jól szórakoztam?! :-)
VálaszTörlésDehogy baj, csak az orrom sajnáljátok, minden más egy vicc, ahogy az élet is. :o)
VálaszTörlésRita!
VálaszTörlésTe hogyan szárítod a narancsokat? Vagy most ne is emlegessem őket????
A zsákokba mit tettél? valami illóolajos cuccot?, vagy a fahéj és a narancs adja majd az illatot?
VálaszTörlésA narancsot felszeletelem és a fűtőtesten, apránként szárítom, nálunk konvektor van.
VálaszTörlésA csomagokban szegfűszeg is van, fahéj is, illóolaj is.
én nem sajnálom az orrodat sem :-P
VálaszTörlésimádom ezeknek az illatát, úgyhogy inkább irigyellek :-P
hát... nagyon nagy töménységben és sokáig, azért az kimerítő ám!
VálaszTörlésGyönyörűek a kis zsákok:)
VálaszTörlésMicsoda kis csomagok. Imádom ezeket az illatokat.
VálaszTörlésRemélem az orrod mára kiheverte az illatok okozta sokkot...