2010. november 22., hétfő

Szeretném

azt remélni, hogy a gyermekünk a szalagavatóhoz hasonlóan fog végigmenni az életen is, a hosszú hónapok alatti próbákhoz szükségeltetett kitartással,  az egyes táncok közötti váltáshoz igazodó játszi könnyedséggel, a palotáshoz nélkülözhetetlen tartással, a cha-cha-cha-ban mutatott játékossággal, a country-ban látott összjáték harmóniájával, s a (zárószámként előadott) keringőnél látott eleganciával, az arcán megjelenő átadás örömével.
Ezt kívánom, mi mást.

5 megjegyzés: