Egyrészről

van az a bejelentés, hogy a karácsonyi nagytakarítás érdeklődés és idő hiányában januárra tolódik,  másrészről pedig van az az igény, hogy a fiókokban, dobozokban rendet tegyek, kidobáljak hirtelen feleslegesnek ítélt dolgokat, hogy átláthatóak legyenek azok a zugok, melyekbe senki rajtam kívül bele nem néz.

Lehetnék

hatékonyabb is, persze, tudom én, meg a nap is felkelhetne nyugaton, a 2x2 is lehetne 5, a számok pedig lehetnének végesek, mondjuk, a 10 millió már úgyis elég akármiből is, a fenyő is hullajthatná a tűleveleit, sőt, az öszvérnek sem kellene genetikai zsákutcának lennie és Pálnak sem kellett volna az ösztök ellen rugdalnia, tudom én.

Meggyőződésem,

hogy ha nem a táskák szabásmintáira írnám az éppen megtalált recepteket, majd keresgélném őket állandóan, akkor kevesebb időm fogyna el ily haszontalanságokra, lennék praktikus és összeszedett, másrészt a szabásminták nem lennének foltosak (konyhai tevékenység), tehát minden szempontból nyereség lenne.

Majd igyekszem integrálni a felismerésemet.

Nehéz attól

elrugaszkodnom, hogy én minek örülök, s most nem konkrét dolgokra gondolok, hanem arra, hogy szeretem a meglepetéseket, a kis meglepetéseket, a jópofát és a nem (kizárólag) hasznosság szempontjából kiválasztottat, azt, ha valaki összeköt engem egy verssel,  egy süteménnyel, a süteményillatú azonosítást is kedvelem!, mert ilyenkor a közös emlék dominál, s mi másról is szólna egy kapcsolat.

Azt is szeretem, ha frappáns a meglepetés, mint ebben a kis zsákban, ahol nem a megszámolható tartalom a fontos, de mennyire, hogy nem, bár (ettől függetlenül) két változat közül is lehet majd választani, egy bőségesebb, s egy szerényebb közül, de ne ez legyen a releváns benne, mint ahogyan hiszem, hogy a megajándékozott szíve sem a vaníliarúdtól  kezd el dobogni..

Bevallom, örülnék hasonlónak, akár verssel, akár süteményillattal teletömött zsáknak, mert abban a zsákban mást is látnék, mondjuk, szeretetet.

Az igazat mondjátok, csakis az igazat!

Az azért mindig

meglep, hogy teljesen ősz vagyok, lehetnék bizonyíték a lélek-test összefüggés igazolására, de ezen már túlléptem, csak meglep, mint ahogyan a fodrászunk is, most meg olyan tanárnénis frizurát csinált nekem (pedig mindig ugyanolyat kellene), amelyen tegnap egy bensőséges barátnős hajfestéssel javítottunk valamit, de ma reggel úgy látom, mégis muszáj vennem egy füzetet mintegy kompenzálásképpen.

Most már azt is tudom,

mi a baj, soha ne kérjetek  segítséget grafikustól, soha, de ahhoz, hogy ezt értsétek, nézzétek meg ezt, mindent elárul, mindent. :o)) (megtekintése kötelező érvényű, feltétel, hogy végig kell nézni, max. 3 perc)

http://babarum.tumblr.com/post/1495080829/miert-ne-kerj-szivesseget-egy-grafikustol?ref=nf

Most

értem haza,
most nem tudok írni,
most meg vagyok hatva.

Megrögzött

szakdolgozat olvasó vagyok, mit tegyek, egy jó szakdolgozatért, mint más egy tál lencséért (na, nem). Ilyen állás nincs?

Van valami

feneketlen zsák, melyből találomra húzzák ki az adott nap hangulatait, nekem mára kétségbeesős jutott, s mivel fellebbezésnek helye nincs a zsákos embernél, el kellett vegyem, teszik-nem tetszik, s bár teljes sikernek könyvelhetem el a budapesti villámlátogatásomat, melynek keretében négy óra alatt nemcsak, hogy megjártam a Kaszásdűlő- Király utca- Moszkva tér háromszöget, de meg is vettem mindent, mit terveztem, noch dazu kedvezményt is rám szuszakoltak, én azonban most már makacsul ragaszkodom a reggeli sorakozónál kapott csomagomhoz, s ezen semmi, de semmi nem változtathat, olybá tűnik. Bár egy Túró Rudit még lenyomok.

Miközben

nem szeretem, ha elfelejtkeznek rólam, magam egyre többször kezdem úgy a leveleimet, hogy "minden látszat ellenére", s ha ez csak a megrendelésekre vonatkozna, sem lenne helyénvaló, de a kapcsolatok más és szorosabb kötelékkel megáldott esetében ez még elszomorítóbb. 

Talán mégiscsak egy angol/ír/skót férjet kellett volna választanom, alapfeltétel a kastély, a cím nem érdekel, sznob nem vagyok, csak haszonleső, akkor  sétálhatnék a parkomban, ülhetnék a kastélyomban, jó nagy konyhám lenne, ahol duruzsol az AGA, s miközben szünetet tartanék az aprósütemények készítése közben, (nyugodtan, ráérősen) írnám szép kalligrafikus betűkkel a képeslapokat, hogy várunk nagyon és gyere, majd James kimegy eléd a Land Roverrel, mert ilyenkor már szeszélyes a patak. Lesz fagyal, meg tea és kandalló is, persze.

Talán nem haragszanak meg rám, hogy mégsincs kastélyom.

Kattogás

Dologidő van, ez mennyivel szebb, mint a kisemlátszomamunkából, mindenesetre valamiért azon kattog az agyam, hogy nekem feltétlenül meg kell tanulnom gépírni, mondhatom, nagyon aktuális, nagyon.

És azon is gondolkodom, amit a minap hallottam a rádióban, hogy "azért írok blogot, hogy megtudjam, min is gondolkodom".

Hiába,

hogy ez az én felületem, én tépelődésem, én véleményem és gondolataim, mégis nehéz írnom a közvéleménykutatás eredményével kapcsolatban anélkül, hogy ne legyen valaki, aki nem azt látja benne, amit én, vagyis, hogy magamról írok, magamat identifikálom, helyezem el a polcon, nem mást.

Pedig van véleményem, de van ám.

Fonalas

Egészen másképpen néznek ki a festett fonalaim egy feltekerés után, némelyikre rá sem ismerek, az addig különállónak tűnő színek egybefonódnak, rendezetté és csábítóbbá válnak . De hát mi is ilyenek vagyunk, rendbe tesszük magunkat kívül és belül, s ettől leszünk oly vonzóak és harmonikusak, hogy a teljes egész képét kínálhatjuk.

 

A laptop

előtti ebéd honnan is ismerős, honnan is. Most azonban kapkodás és idióta kolléganő nélkül, ez releváns mégis.

Helyem

Esténként pezsgőt inni nagyvilági és elegáns, helyzettől függően hűvösen decens is.
Esténként kakaót inni meleg és otthonos.
A kettő között foglal helyet a martini, de talán a vodka-narancs is.
Helyem a világban.

Ömlesztve/ Mixture

 

Lassan kezdek lemondani az alvásról, minek az, mikor ott az egész január. Az a nagyon furcsa az egészben, hogy sok energiát fektettem be, hogy megismerjenek, hogy akarjanak engem, most pedig itt állok hullámokkal a fejem felett, s azon gondolkodom, hol a határ(om). Igyekszem úgy csinálni, hogy felváltva éjszakázom, s alszom, amikor pedig alvós napom van, akkor éjfélkor ágyban vagyok, s az jóleső.

Az olvasmányaim is egyre könnyedebbek, egyre lassabban is olvasom őket, de ez nem aggaszt, mert nem félek attól, hogy most már örökre csak lektűrök töltik ki az estéimet, bár való igaz, hogy a krimik még éjfélkor is felcsigáznak, hiába, én ezen szocializálódtam. De ez már nemcsak nekem nem kínos, pár hete tudtam meg, hogy senkinek nem az, így az utóbbi 30 évre visszamenőleg sem kell letagadnom a polcunkon sorakozó sorozatot.

A lelkünk mellett a testünket is egyre inkább a könnyedebb étkekkel tápláljuk, tepsis krumpli, főzelékek, szójás-mézes csirkeszárny, meg ilyenek, és ZM mindennek örül, én pedig mindezért örülök.

Óh, igen, a rádiót ki ne hagyjam, mindig is MR1 rajongó voltam, s bár az utóbbi években romlott a színvonala, éjjelente remek műsorokat lehet hallgatni, azt hiszem, ez az a pont, ahol még teret hagyok az elgondolkodtató magamba áramoltatásának, nehogy kiszáradjon az a lélek, mely továbbvisz.

(Csak néhány dolgot töltök fel a Meskára, de azok fent vannak.)

El vele

Én, persze, nagyon megértő és együttérző voltam, amikor ZM-nek ki kellett dobnia egy, a főiskolai időkből származó (játszós) nadrágját, mert végre kihízta. 23 kemény munkája ez az eredmény, sokat kellett nekem főznöm, hogy ezt elérhessem.

Recept

Ha túljutok a felháborodáson (ez a macsek megint felébresztett), az önsajnálaton (még hétvégén sem alhatok sokáig), a sokkon (basszus, tök sötét van), a felismerésen (még korábban keltem, mint hétközben), a fenyítésen (iszonyúan elkényeztetted, soha többet nem kapsz cicát), a fenyegetésen (a kialvatlanságtól nyűgös leszek egész nap), és tetemes mennyiségű kávén, akkor kiderül, hogy nagyon hatékony tudok lenni.

Életképek

Úgy van az, hogy én gyakran mondom, milyen életet szeretnék, hogy szeretnék a cicánk lenni, mert mindenki szereti, mert kényúr, mert ölelgetik, mert bitang jó a teste, meg ilyenek (kalandos élet), de közben azt is mondom, hogy szeretnék egy terebélyes fa lenni,  mert nemcsak tűri az évszakok váltakozását, hanem megéli és várja, ha kell, akkor visszahúzódik, mintha nem is lenne, de akkor is erős marad, várja a maga idejét, amikor újra és megint (bölcs élet). És szeretném a sikeres, fiatal énekesnő életét élni, mert tehetséges valamiben és szép és fiatal, és ha azt mondja, akar valamit, akkor azt megkapja azért képes megdolgozni, sikert sikerre halmoz minden területen (sikeres élet).

És szeretnék főnixmadár is lenni, mert az szabad és legyőzhetetlen (szabad élet).

És néha szeretném a  saját magam életét élni, teljes kihasználtságban, nem másra vágyódván, hanem elfogadván azt úgy, ahogy van.

Pályázat

      Azokat az állásokat, amelyeknél alapfeltétel a jó megjelenés, meg sem nézem, továbbmegyek, mert tudom, hogy a fotóm alapján már kiesek a rostán, de ha mégis bent maradnék, akkor az első személyes találkozón, így van ez, nincsenek illúzióim. Most azonban megtaláltam azt az állást, ahol nem számít a megjelenés, a külcsín, kizárólag a belső értékek, a kristálytiszta logika, de ZM azt mondja, talán mégsem kellene próbálkozni, mert megtanulnám ugyan a szabályokat, átlátnám a dolgokat, felmérném a lehetőségeket, s annak megfelelően képes lennék a döntéshozatalra, csak a pókerarc, az hiányzik.