2010. október 26., kedd

Ajándék / Present


Luca (Középső) rajzolta, én varrtam, ő viszi szülinapra, de nem ám babazsúrba, hanem a 21 éves barátnőjének. És mert nagyon tetszik neki, varrhatok még egyet, meg majd sokat is, mindenféle színben, méretben, fazonban, mindenféle pofázmánnyal, persze.

It's a cat  drawed by my middle daughter, sewed by me. Lucy (the child) wants to present her female-friend with this cat but you must know Sophie (the friend) is 21 years old. :o) I can imagine my future: I will sew cats with diferent colours, size, shape, of course. :o)

Alvásilag

pedig úgy vagyok, hogy reményeimet a hétvégi idővisszakapásba fektetem, az az egy óra tökéletes ajándék, a lehető legjobbkor, s bár nem bánnám a havi ismétlődést sem, most tudok ennek nagyon örülni. 

Éjszaka sokáig varrok, s olyankor szoktam arra gondolni, hogy a blogolásban egy dolgot nem szeretek, a bejegyzések címadását, ha három sort írok, annak is címet adni mekkora marhaság, néha a hosszabbaknak is, valami más kellene. És arra is szoktam (sokat, sokat) gondolni, hogy milyen jó lenne, ha nem lenne szükségem a megjegyzések rovatra, ha nem érdekelne, ki mit mond, ki mit gondol, ki mit ír le, hanem csak irkálnék, varrnék, feltöltenék, de legfőképpen vállat vonnék, mert akkor azt érezném, hogy én én vagyok, nem függök senkitől, önálló, szuverén egyéniség, nem nézegetném, hogy írt-e valaki kommentet vagy sem. S hogy ezt még nem szüntettem meg, mutatja, hogy mekkora szükségem van a visszajelzésekre.

Lehet, hogy tényleg kell az az egy óra, s akkor a gondolataim is más irányba szállnak, mondom, várom azt az egy órát.

2010. október 25., hétfő

Főzés

A lasagna/e gyors is, finom is, egyszerű is, csak annál a pontnál torpanok meg, viszont mindig, hogy a mártásokat és tésztákat egyenlő mértékben osszam el, de még inkább előtte, hogy akkor x tésztához hány réteg mártás kell, alá-fölé-közé, mindig van valami, amit nem veszek figyelembe, jaj.


Lila testvérünk / Purple bag

A lila mi más lenne, mint piros és kék keveréke, világos, én azonban öntöttem mindenfélét a fazekamba, mert nem akart és nem akart kikerekedni a lila, végül már azt hittem, fekete lesz a textil, de nem, mert a nekem leginkább tetsző lila lett, mély és padlizsán, de nem fáradt, hanem éltető és lüktető. (nem, nem olyan, mint a képen)
Egy kicsit nehezebben válok meg ettől a táskától.

I had an order to sew a bag with free-motion quilting similar to the earlier ones but with purple. In case of these bags I dye the fabrics but the purple was a challenge for me (I hadn't thought it earlier) I have used (almost) all of the colours of the palette to achieve the wanted tone but the result makes it up to me for the tiredness. It's purple like the aubergine and vital and pulsating. (no, the photo can't give back the real colour)

Füzetek

Van az a füzetem, amelyikbe a terveket rajzolom, van az, amelyik a business-füzetem szerepét tölti be (megrendelés, postázás, bevétel, kiadás...), egy másikba írom (régóta) a verseket, megint másik a diétás füzetem (itt fontos dolgok vannak, tornáztam-e, mit ettem, hánykor, miért... miért, miért, csak), van háztartási füzetem, és van az egy füzet mind felett, amely nélkül ajtón ki sem lépek.
És nagyon gondolkodom, ne legyen-e egy füzetem, amelybe a füzeteimről írok.


2010. október 24., vasárnap

Almafa

Örökké hálás leszek a kutyánknak, mert amikor kicsi volt ő is, meg az almafánk is, jól megharapdálta a törzsét, kiharapott belőle valami férgeket, azóta ontja a fa az almákat, s biztosan lehetne mást is tenni vele, mint csodálni a virágjait, majd a terméseit, gondolom én, hogy lehetne permetezni, nyesni, metszeni, mi azonban hagyjuk szabadon és önkényesen nőni. Olyan is, mint egy banánfa, fürtökben lógnak az almák, savanykásak ZM szerint, szerintem ehetetlenek, így viszont most készül(het)nek az almás  piték, lepények, torták, crumble-k, levesek, s ha valakinek van még ötlete, ne kíméljen, mert Csülöknek hála, almánk, az van.


Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

2010. október 23., szombat

Unikum

Azért már az is régen volt, hogy péntek este (bármelyik este) fél 10-kor az ágyban ülve, joghurtot kanalazva olvasok. Nem az tevékenység a kuriózum, inkább az időpont, a helyszín, de legfőképp a mindezzel járó nyugalom, már-már paranormális, családunkban mindenképpen.

2010. október 22., péntek

Ismeret

Hála a  facebuknak, sokan tudhatják, hogy a Legnagyobb engem Mamusznak hív, s hogy ugyanezen gyermek csatlakozott a "végzős bölcsész gazdag férjet keres" csoporthoz, melyből egy dolog azonban nem igaz, de segítek, nem a gazdag férj az. :o)

2010. október 21., csütörtök

Készen / After blocking

A kulcstartók már gazdára találtak, nem kárpótlásul, de mutatom a Gail-t, életem második Gail kendőjét, melynek érdekessége, hogy megrendelésre készült. Milyen bátor ember az, aki tőlem rendel, a legenyhébb rizikófaktor az idő, kivárta, kiböjtölte,megérdemli.

Gail shawl is ready it's after blocking so I can show you a picture of it.  It was knitted for a request of one of my readers who is patient enough I guess because she had to wait for a while.. I'm not too practised knitter.


Fonal: Bucilla festette Barka Piktor, csodás
Mérete: 85 cmx190 cm vagy valami ilyesmi
Súlya: 90 gramm

Yarn: dyed by Bucilla, it's Barka Piktor
Size: 85x190 cm or similar
Weight: 90 gr

Öten

Sosem értettem, miért éppen az öt darab az ideális a számomra,belémivódott a családi ötös, az olyan kerek és teljes, hát tessék, megint öt darabot csináltam a duci kulcstartókból, különbözőek, mégis ugyanazok.





Kékharisnya / Bluestocking

Többször varrtam ebből a textilbőrből, szeretem a színét, szeretem a tartását (nem a szokásos, ez erős, vastag), de szeretem a korábban sokszor használt mintáját is, ez egy szeretem-táska. Most kisebb méretben varrtam, gondolni kell a magukat nagylánynak képzelő kislányokra is,de a kékharisnyákra is, mert hozzájuk is illik, egy könyv (mi legfontosabb e világon) éppen belefér, mi más kellhet még?

I prefer this material it' strong enough and waterproof and I like its colour too. Besides I like the muster as well, I have used it for a while. Yes, it's a favourite-bag. The size is different from the regular (off-beat) it's for younger girls or bluestockings because there is place for their (current) pillow-book.

Több részlet a Meskán!
More details here!

Életkor

Ja, ha Brad lehet 46, akkor én is lehetek 42.

(Tegnap sok mindenre fény derült nálunk, hogy George már 49, Angelina csak 35, tegnap enyhült az információhiányunk.)
 

2010. október 20., szerda

Gail II.


Kocakötő voltomat mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy-egy kendőnél valami mindig kifog vagy ki akar fogni rajtam, ha megoldom a mintaolvasás problematikáját, mert most megoldottam, az első Gail után ez már úgy ment, mint a karikacsapás, s az utolsó sorig azt hittem, marad is ez a békebeli hangulat kettőnk között, szóval, akkor jön más, amire nem gondoltam, pedig egyik mentorom segítségével (több témában több is van, sőt, átfedések is vannak) már a leláncolás is nagyon ment", és már majdnem fellélegeztem, de akkor jött a blokkolás. Elméletben nagyon tudom, gyakorlatban nagyon nem, igazgatom, térdelek rajta, gombostűzöm, vonalzóval bemérem a cakkokat, felülről ránézek, iszonyú, kihúzom a tűket, kezdem elölről, szóval, egy tanfolyam (olyan egyszemélyesre gondoltam, egyrészt, mert másnál még nem olvastam ennek nehézségéről, másrészt, mert ciki) jól jönne.


"igaz, ezt nagyon unom, olyan, mint a szülésnél, kint a baba, ordít is, örülsz is, s azt hiszed, vége, de nem, még dolgoznak rajtad egy kicsit, pedig te már nem akarsz egyebet, csak a pöttömmel ismerkedni


2010. október 19., kedd

Shopping

Elmondom én, hogy zajlik nálunk egy csajos nap. Az esetek többségében van egy cél, mondjuk, kabátvásárlás, ez olyan laza, csatangolós napnak néz ki, nők sétálgatnak, csacsognak, fél kézzel fognak meg ruhadarabokat, néha kabátokat is, de a kitűzött cél(darab) ilyenkor eltűnik az üzletekből, ellenben látunk fantasztikus pulóvereket, remek nadrágokat és még annál is jobb cipőket, s nem mintha ezek halomban állnának otthon, de sorrendünk is van, pláne, céldarabunk, de legfőképp pénzügyi korlátaink.
A program mellé teszünk körítést is, ha már úgyis arra járunk, ugorjunk be, keressük meg, kukkantsunk be, csajos napunk van, belefér minden, nem sietünk, ráérősen, van mintánk mindenféle filmből, hogyan is kell. Mindig kávézóban kezdünk, ott még úgy érezzük, ez egy jó nap lesz, csak kényelmesen, ráérősen, ez a legfontosabb, s ilyenkor érezzük azt is, hogy ránk férne egy mozi is, laza, könnyed film, amit pasikkal úgysem lehet, beszerezzük a Pesti Estet is, majd valamikor délután, papírtáskáktól roskadozva beülünk, így tervezzük.

Én úgy gondolom, valahol a harmadik üzlet, sokadik kabát tájékán kezd fordulatot venni a nap, ott kezdi mondani a Gyerek, hogy ő már többet fel nem próbál, rá sem bír nézni, elege van, ronda mind, nem meleg egyik sem, milyen a szabása, a színe, ő pedig egy méretettáblázaton kívülre pottyant ufó, akinek túl hosszú a karja, túl széles a válla, rövid a dereka, egyébként pedig az egyetlen a  Föld nevű bolygón, akire nem szabnak kabátot. Itt kezd feszültté válni a hangulat, ezért rövid látogatásra megyünk a SugarShop-ba, mert csak bizonyos mennyiségű finomság után vagyunk képesek a harcot folytatni, egyébként is a vásárlás alapját képező föníciai mételyt rendelkezésre bocsátó (egyébként otthon hagyott maradt) személyt jutalmaznunk kell.

Azt nem tudom, hogy az üzletben mosolygó Gyermek az utcára érve mitől válik morcossá, mindenesetre kezdi mondogatni, hogy neki iszonyú sok a dolga, nem nagyon van kedve eljönni arra a helyre, ahol nekem szerezhetnénk be a szükséges dolgokat, egyébként pedig elég lassú vagyok, le fogjuk késni a kinézett buszt, ez utóbbiról én nem is tudtam, mármint, hogy van kinézett busz, de ha megemlíteném, hogy mozit is terveztünk, az csak olaj a tűzre, nem is mondok semmit, próbálom kapkodni a lábaimat. Ettől baromira kimelegedem, kigombolom a kabátomat (könnyű nekem, nekem már van), ami elkezd lobogni utánam, a sál bármennyire is vékony és időjáráshoz tervezett, most veszettül melegíti a nyakam, ettől kezdek begerjedni,  de rejtegetem, mert közben loholunk egy üzletbe, ahol a Gyermek  kiadja az ukászt, mennyi időm is van, ha nem akarjuk lekésni a buszt. Márpedig nem akarjuk.

Én gyorsan válogatok, hogy mire a szomszéd üzletből ideér, készen legyek, sürgetem az eladónőt, de elhárítva a nem kellemetes tekintetét, elmondom, hogy jön mindjárt egy türelmetlen 19-es, ez mindig bejön, a tekintet cinkossá válik, pörög a kéz. Mikor odaér (a Gyermek), még nem fizetek, ez súlyos hiba, nem szól ő, csak néz, általában engem, néha az óráját, közben éles kritikát fogalmaz meg a vásárolt textilekről, a legjobb ítélet is egy vállrándítás, de én már tudom, hogy ez nem számít, otthon majd másképpen látja, otthon majd sorolja, hogy melyikből mit varrjak neki.

Lefutjuk még a 100 méteres akadályfutás körúti változatát, hogy a villamost elkapva a buszmegállóban várjunk 20 percet, amikor is látom, hogy simulnak (végre) a vonásai, a textilek már egész jók, s bár a buszon még megjegyzi, hogy nem fér el tőlem, de akkor már elég hangosan röhögünk ezen ahhoz, hogy hazaérve a Férj kérdésére széles mosollyal közöljük, hogy kabát, na, az nincs.

(ennek több gyermekes változatát most inkább nem)
 

2010. október 18., hétfő

Kolbászos hasonlat

Úgy terveztem, hogy ma mindenképpen befejezem a Gail-t, de több Gail, mint Helyszínelő, meghátráltam.

Mikulás / Santa Claus

A Mikulással meg úgy vagyok, hogy (nekem) először is Mikulás és nem Télapó (a Santa Claus pedig már-már képzavar, de más országokért felelősséget nem vállalunk, ugyebár), mint ahogyan a karácsony az karácsony és nem fenyőünnep, ráadásul (nekem) nem piros, hanem mélypiros/meggypiros, mert a piros a nemzeti zászlóra való, szóval, kicsit  rigolyás (is) vagyok, egyebek mellett.
Last year I sewed some sacks for Santa Claus made of linen  but this year I wanted to make some change. First of all I have used sackcloth (burlap), red sackcloth because its colour and appearance suit this bags.
Tavaly lenvászonból varrtam zsákokat, majd előszedem a maradékokat, de most újak készültek, mert nagyon szép és finom zsákvásznat kaptam és ezt tényleg kaptam. Abban pedig bízom, hogy idén  is voltam annyira jó kislány, hogy az én zsákomat is megtölti a Mikulás, mert az enyém olyan ám, hogy 5-én elfelejti a rosszaságokat, csak a szépre emlékezik, de azokra bőséggel és szeretettel.
I hope my Santa Claus thinks I was a very-very nice and sweet girl this year too and he will full my bag again what's more I am sure because my Santa Claus always forgets the bad thing and can remember the nice and happy and lovely things. :o)
Már a Meskán! They have been in my online-shop!

8459

Persze, van mindenféle statisztika, a Google méri még azt is, ki hányszor szippantott be friss levegőt, hányszor vakarta meg a fejét, vagy éppen meresztette tágra a szemét a blog olvasása közben, már meg sem lepődöm, na de azért az, hogy a blog két éves fennállása alatt a profilomra 8459 ember volt kíváncsi, az újabb kérdéskört vet fel bennem, melynek legelső kérdése az, hogy "ki a fene ez az elmebeteg nőőőő?"

Rend a lelke


Kivégeztem a hétfejű három (szép kövér) fejét, de a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy az elburjánzott és végeláthatatlan könyvjelzőmben rendet tettem, itt, kérem, tematikus elrendezés van, mappákkal és almappákkal (alma-pákkal).
Nem is találok semmit, az ujjamban még a rendetlenség uralkodik.


2010. október 17., vasárnap

Röviden / Briefly

Semmi extra, kulcstartók és  neszesszerek, most ennyi az annyi. De legalább színesek.
Nothing special ... key-chains and pouches ... but at any rate they are colourful.

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Charles Baudelaire:  Bánatos holdvilág

A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma,
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja simogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
Lágy felleglavinák színselyem sima hátán
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék égen kikel.
S ha néha-néha, rest buvában, lopva, rejtve,
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fenn virraszt,
e könny sápadt vizét hűs tenyerébe kapja,
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szívébe rejti azt.


Babits Mihály)

2010. október 16., szombat

Tanulságok

Azonos termékből nem tudok egyszerre öt darabnál többet varrni, már ezt is nagyon unom.
Megvalósítani hosszabb idő, mint tervezni.
Rengeteg cérna fogy.
A megrendelések hasonlatosak a sárkányhoz, egyet kipipálok és három nő a helyére.
Nem tesz jót, ha varrás közben ZM az újonnan tanult fényképezési trükköket rajtam próbálgatja.

2010. október 15., péntek

Korrupció

Kit szénhidráttal, kit Zott tejföllel. Jaj, az én vagyok.


Amíg

A gondoskodó tulajdonságomnál (a mai napi távollétem alatt is legyen valami) csak a belőlem fékezhetetlenül ömlő csendélet elrendező képességem jobb.
A háromból neszesszerből kettőnek pedig küldetése van, bizony.

Idő

Van a másodperc töredéke, amikor is majdnem ráklikkelek egy tanárom ismerősként való megjelölésére, egy tanár, aki pár éve tanított, aki tavaly meghalt, s aki most állandóan felbukkan a facebukon, a kezemben benne van a mozdulat, persze, hogy ismerem.
Az idő hatalmaskodott megint, saját kénye-kedve szerint alakított.


2010. október 14., csütörtök

Szint

Vannak ezek a könyvek, amelyeket én szeretek olvasni, fáradtságtól és tartalomtól függően kalibrálom be magam a különböző szintekre, de mind olvasható és élvezhető, látszattudást ad, de én már annak is igen-igen. Csak a szószedet zavar meg mindig, nem bírok összhangba kerülni a könyvekkel, mert most pl. az 5-ös szinten került sor a honey-ra, erre a rendkívül bonyolult és mély jelentéstartalommal bíró szóra, amit gondolom, éppen az összetettsége miatt a különböző szinteken lévőkben mind-mind megismételtek, hátha rögzül egyszer a fejekben, ez azonban engem megzavar, mert most vagy arról van szó, hogy ezen a szinten kerül sor erre a szóra, most értük el a fejlettség ezen fokát vagy ennyire nem bíznak abban, hogy a szó minden kuriózuma ellenére bekúszott a fejembe és ott is maradt, elvégre ragadós.
Személy szerint javasolnám az "approach" szót a többszöri ismétlésre, mert a honey-n már túljutottam (szem lesüt, szerény mosoly az ajkak körül), de ez a másik rendszeresen és következetesen kiugrik. Úgy 3-4 éve küzdök vele.


Big bag


Az anyukáknak, akiknek tele a kezük babával, dömperrel, homokozójátékkal, közben fogják a gyerek(ek) kezét, egy másikkal innivaló után kutatnak a táskában, de közben megcsörren a telefon, amit fel kell venni, mert fontos, és a kulcsot is jó lenne már megtalálni, na, azoknak nagy táska kell, ezt én már (be)látom, nem az első big bag kérés volt ez, a hitetlenkedésem múlóban. 
Rutinelősegítő, önbizalomnövelő táska ez, van benne egy nagy zseb, melyet tépőzárral lehet odaerősíteni a béléshez, van benne közepes zseb az iratoknak, kisebb a telefonnak, jó erős karabiner a kulcs(ok)nak, jó erős cipzár, széles vállpánt, hogy a zsebekben és magában a táskában helyet kapó cucc miatt ne legyen bevésődés a vállon, mindennek helye van, kitömött táska esetén is laza mozdulattal lehet belenyúlni a megfelelő zsebbe, előhúzni a kért dolgot, elismerő pillantásokat bezsebelni, majd a felkérésnek (a kellő szabadkozás után) engedve a "Hogyan legyünk zseniális anyukák"tréninget megtartani. 

Ez így mind ebben a táskában rejlik,csak mondom.


Randi

Először reggeliznünk kellett, meg kávét inni, ez rendben van, aztán wasabis mogyorót enni, égető erőssel engem  pedig le lehet venni a lábamról, tehát ez is rendjén volt, aztán szőlőt enni, de az nem is evés, csak csipegetés, megkóstolni a sajtos rudat, meginni még egy kávét, de már ebédidő is volt, két fogással, mert a túrótorta meg direkte nekem készült, kávé megint, s mindez annyi minimalizált mozgással körítve, amikor egyik szobából áttettük a székhelyünket a másikba, nem csoda, ha pihegtem a buszon hazafelé, s megtagadtam a következő heti látogatást, meg én.

2010. október 13., szerda

Körmagyar

Puliszkát főztem,
s kavargatás közben szembe jutott Faludy, hogy Párizsban hogyan főztek egy hétre valót,
Párizsról pedig eszembe jutottak az utazásaink, az Orsay, a Louvre,
a Louvre-ról eszembe jutott a vasárnapi Klimt kiállítás a Szépművészetiben,
a Szépművészetiről eszembe jutott a Felvonulás tér, ahol a karácsonyi vásár lesz,
a karácsonyi vásárról eszembe jutott a sok terv, sok ötlet, sok határidő,
ezen kicsit elméláztam, s basszus a puliszkát leégettem.

2010. október 12., kedd

Nos

Bármily hihetetlen, legfőképpen számomra, de mindnek (és még 10-nek) akadt sebtiben gazdája. :o)
Éljenek az olvasók!

Mesefát a kulcsodra! :o) / Tale- tree as key-chain


Én azt gondoltam, nem is tudok ilyen kicsi dolgokat összevarrni, apró mesefa-alkatrészek, beszorulnak a gép alá, szöszöket raknak le hozzáférhetetlen helyekre, a gép nem fogja szeretni, lassan is kell varrni, nem jó, semmiképpen sem jó. Kézzel viszont lassan megy, nem is olyan tartós, ezért óvatosan csak beraktam a gép alá és működött, és akkor elkezdtem keresni a filceket, vagdosni, hogy milyen színek, milyen sorrendben, lombok és törzsek, szalagok és karikák.
Apropó, szalagok! Szép pamutszalagot hol lehet kapni, már úgy értem, kis hazánkban, nem Tildásat, nem széleset, vannak igényeim, ugye?

Lehet mesefa a táskán,  de lehet a kulcsodon is, igenis. 

 

Karácsony is készülődik...
 Még nincs a Meskán, majd holnap, előzetesen e-malben lehet érdeklődni. :o) Mit szóltok, mit szóltok??