2010. október 15., péntek

Idő

Van a másodperc töredéke, amikor is majdnem ráklikkelek egy tanárom ismerősként való megjelölésére, egy tanár, aki pár éve tanított, aki tavaly meghalt, s aki most állandóan felbukkan a facebukon, a kezemben benne van a mozdulat, persze, hogy ismerem.
Az idő hatalmaskodott megint, saját kénye-kedve szerint alakított.


5 megjegyzés:

  1. Nekem is van egy ilyen ismerősöm ezen az oldalon. Egy anyuka, aki mégnem volt 40 éves és két gyermeket hagyott maga után:((((
    Gondolkoztam rajta, szóljak vagy ne szóljak a családnak. De a dolog még nagyon friss:(

    VálaszTörlés
  2. Én nem is tudom, mi a helyes és rendjén való. Szólni, hogy vegyék már le... jaj, ne.
    Nem szólni, csak hagyni... jaj...

    VálaszTörlés
  3. Épp ma találtam egy érdekes cikket erről:
    http://www.hir24.hu/it-mobil/153964/facebook-a-halal-utan.html

    VálaszTörlés
  4. Én rendszeresen kapom emilben az értesítőt, hogy a kedves ismerősöm fenn van egy közösségi oldalon. Sajnos a kedves ismerősöm a tavasszal elment, örökre. Bár fenn lenne azon a közösségi oldalon...

    VálaszTörlés