2010. október 19., kedd

Shopping

Elmondom én, hogy zajlik nálunk egy csajos nap. Az esetek többségében van egy cél, mondjuk, kabátvásárlás, ez olyan laza, csatangolós napnak néz ki, nők sétálgatnak, csacsognak, fél kézzel fognak meg ruhadarabokat, néha kabátokat is, de a kitűzött cél(darab) ilyenkor eltűnik az üzletekből, ellenben látunk fantasztikus pulóvereket, remek nadrágokat és még annál is jobb cipőket, s nem mintha ezek halomban állnának otthon, de sorrendünk is van, pláne, céldarabunk, de legfőképp pénzügyi korlátaink.
A program mellé teszünk körítést is, ha már úgyis arra járunk, ugorjunk be, keressük meg, kukkantsunk be, csajos napunk van, belefér minden, nem sietünk, ráérősen, van mintánk mindenféle filmből, hogyan is kell. Mindig kávézóban kezdünk, ott még úgy érezzük, ez egy jó nap lesz, csak kényelmesen, ráérősen, ez a legfontosabb, s ilyenkor érezzük azt is, hogy ránk férne egy mozi is, laza, könnyed film, amit pasikkal úgysem lehet, beszerezzük a Pesti Estet is, majd valamikor délután, papírtáskáktól roskadozva beülünk, így tervezzük.

Én úgy gondolom, valahol a harmadik üzlet, sokadik kabát tájékán kezd fordulatot venni a nap, ott kezdi mondani a Gyerek, hogy ő már többet fel nem próbál, rá sem bír nézni, elege van, ronda mind, nem meleg egyik sem, milyen a szabása, a színe, ő pedig egy méretettáblázaton kívülre pottyant ufó, akinek túl hosszú a karja, túl széles a válla, rövid a dereka, egyébként pedig az egyetlen a  Föld nevű bolygón, akire nem szabnak kabátot. Itt kezd feszültté válni a hangulat, ezért rövid látogatásra megyünk a SugarShop-ba, mert csak bizonyos mennyiségű finomság után vagyunk képesek a harcot folytatni, egyébként is a vásárlás alapját képező föníciai mételyt rendelkezésre bocsátó (egyébként otthon hagyott maradt) személyt jutalmaznunk kell.

Azt nem tudom, hogy az üzletben mosolygó Gyermek az utcára érve mitől válik morcossá, mindenesetre kezdi mondogatni, hogy neki iszonyú sok a dolga, nem nagyon van kedve eljönni arra a helyre, ahol nekem szerezhetnénk be a szükséges dolgokat, egyébként pedig elég lassú vagyok, le fogjuk késni a kinézett buszt, ez utóbbiról én nem is tudtam, mármint, hogy van kinézett busz, de ha megemlíteném, hogy mozit is terveztünk, az csak olaj a tűzre, nem is mondok semmit, próbálom kapkodni a lábaimat. Ettől baromira kimelegedem, kigombolom a kabátomat (könnyű nekem, nekem már van), ami elkezd lobogni utánam, a sál bármennyire is vékony és időjáráshoz tervezett, most veszettül melegíti a nyakam, ettől kezdek begerjedni,  de rejtegetem, mert közben loholunk egy üzletbe, ahol a Gyermek  kiadja az ukászt, mennyi időm is van, ha nem akarjuk lekésni a buszt. Márpedig nem akarjuk.

Én gyorsan válogatok, hogy mire a szomszéd üzletből ideér, készen legyek, sürgetem az eladónőt, de elhárítva a nem kellemetes tekintetét, elmondom, hogy jön mindjárt egy türelmetlen 19-es, ez mindig bejön, a tekintet cinkossá válik, pörög a kéz. Mikor odaér (a Gyermek), még nem fizetek, ez súlyos hiba, nem szól ő, csak néz, általában engem, néha az óráját, közben éles kritikát fogalmaz meg a vásárolt textilekről, a legjobb ítélet is egy vállrándítás, de én már tudom, hogy ez nem számít, otthon majd másképpen látja, otthon majd sorolja, hogy melyikből mit varrjak neki.

Lefutjuk még a 100 méteres akadályfutás körúti változatát, hogy a villamost elkapva a buszmegállóban várjunk 20 percet, amikor is látom, hogy simulnak (végre) a vonásai, a textilek már egész jók, s bár a buszon még megjegyzi, hogy nem fér el tőlem, de akkor már elég hangosan röhögünk ezen ahhoz, hogy hazaérve a Férj kérdésére széles mosollyal közöljük, hogy kabát, na, az nincs.

(ennek több gyermekes változatát most inkább nem)
 

22 megjegyzés:

  1. Esküszöm, te egy fantasztikus nő vagy! Miért is nem hiszed ezt el?!:))))

    VálaszTörlés
  2. Szenzációs a sztori, megrémít hogy mi várhat még rám, de most mosolygok (röhögök hangosan, egyedül), mert a stílusod továbbra is fenomenális!!!

    VálaszTörlés
  3. gyerekek, ez nem vicces, ez a színtiszta valóság, egy órája értünk haza :o)

    VálaszTörlés
  4. Ismerős. Mármint a húgom és édesanyám. Tisztára így zajlik minden. pedig ő már elmúlt 19 :)

    VálaszTörlés
  5. Szenzációs kis szösszenet volt, még mindig röhögök...

    VálaszTörlés
  6. Feldobtad a napomat! :) mint általában mindig, mikor erre járok! Köszönöm..:))))Kb. én is így érzem magam a boltokban, pedig elmúltam 19, ezért inkább anyagos bolt, ahol a varrónénim is lakozik, (mert olyan ügyes nem vagyok) és így egyszerűbb..De ha olyan anyukám lenne mint Te..:)

    VálaszTörlés
  7. Hú, de nagyon ismerős ez a sztori. Picit különbözik a Tiédtől, nálunk én dőlök ki a sorból, és már tele van a hócipőm, amikor a 16. boltban sincs valamire való kabát (csizma, stb.) DE:" anya, minek az a fonal, nincs még otthon elég? Csend, hallgass a neved, miért nem volt jó az a ... kabát (csizma, stb.)" Jó pihegést!

    VálaszTörlés
  8. Te Zaza! Kilested a szombatunkat???
    ...nincs kabát itt se...:(

    Tudom, hogy nem vicces, de mennyire nem az! Mégis nagyon jól szórakoztam... a stílusod fenomenális!

    VálaszTörlés
  9. Nálunk olyan kabát van, ami áll egy szövetből és egy darab bélésanyagból. Bélés, na, az aztán nincs. :o(

    VálaszTörlés
  10. hát ezt nagyon magam elé tudtam képzelni:-)

    VálaszTörlés
  11. :)) Én ma csizma kereséssel jártam ugyanígy a 11 évesemmel... Ami tetszik, az magassarkú, felnőttnek való és/vagy vékonytalpú/drága, ami árban jó, az dedós, bumszli, stb...
    A kisebbnek tegnap vettem 4200-ért, és ma már le van kopva az orra. Mindkettő...

    VálaszTörlés
  12. "gyerekek, ez nem vicces, ez a színtiszta valóság, egy órája értünk haza :o)"--ettől még jobban potyognak a könnyeim a röhögéstől,amit visszafojtok,nehogy frászt kapjon a család néhány tagja..)
    Hjajjjj!Annyira,de annyira ismerem én ezt!Illetve ismertem....már maga vásárol.:)

    VálaszTörlés
  13. Ritám, ha nem lennél, ki kéne találni! Bár nem lenne rá képes senki... Még jó, hogy vagy!!! ;)

    VálaszTörlés
  14. Mennyire ismerős a múltból néhány mozzanat. Vagy inkább mind. :o) De már elmúlt - sajnos.

    VálaszTörlés
  15. Na a mai bejegyzésem hasonló lesz :)

    VálaszTörlés
  16. Aki még nem tudja, majd megtudja, aki tudta, de már nem nagyon, az viszont ismeri, nekem jutott még, de mennyi ily nap...

    VálaszTörlés
  17. Szeretem az írásaidat!!!! Nagyon.

    A tartalom, az meg hát nekem is ismerős, csak az enyémek még fiatalabbak, de férj MÉG nem olyan rutinos, hogy otthon maradjon!!!!

    VálaszTörlés
  18. OoOoo, nem is olyan regen volt az, hogy en is 19 voltam, most szegyellem magam... bar az en anyukam sosem szant erre egy egesz napot, mozit a vegen meg aztan vegkepp nem, mert o mindig nagyon elfoglalt volt es fontos ember is, es nem is varrt, csak nagyon nagyon ritkan.

    A stilusod meg szuper, egyszer mar irtam, hogy a baratom anyukaja ilyen, ezert nekem kulon szivetmelengeto olvasni.

    VálaszTörlés
  19. Kis idő és a Férj inkább otthon marad, de azt is szoktuk csinálni, hogy néhány órára elküldjük az ő kedvenc boltjaiba, aztán találkozunk, rutin, lesz majd az is... :o)

    Nilsné: kedves vagy, de az enyémek is arra panaszkodnak, hogy nekik bezzeg sohasem varrok. :o)))

    VálaszTörlés
  20. Ez erdekes, mert en kicsit sem nevettem, mikor olvastam, hanem szorongtam:-) Az elso 2-3 mondtat nekem mar tervnek is sok(k), de az semmi, mert ez ha jol ertem orombol tortenik es nem kenyszerbol. Szerencsere fiaim vannak, igy mi majd max a filmnel kezdjuk a programot:-)

    VálaszTörlés
  21. Örömből történik, ha szorongás volt, csak azért, amit a másikban írtam. Hogy lassan vége ennek. :o(

    VálaszTörlés