elég bátor vagy-e?

Ebben az évben nagyon silány könyveket olvastam, oké, tudom, én választásom, én vettem, én kölcsönöztem, viseljem méltósággal, különben pedig azért benne van egy Paul Auster, egy Vonnegut és egy AC is, sőt, benne van az emlékezetről szóló könyv is, ami viszont annyira jó, hogy újra beleolvasok esténként és el is határoztam, hogy írok róla részletesebben.

De ha ezeket a kiugrásokat leszámítom (jó, a Murakamit is), akkor az van, hogy ezt az évet, még ha csak októbert írunk is, egyszerűen elbénáztam, nem találtak meg a könyvek és ez annyira elszomorító, hogy akkor én most kérek szépen mindenkit, aki erre jár, hogy legyen oly bátor és ajánljon már nekem olvasnivalót, mert jó lenne jó szájízzel végezni az évet.

Megmondom, mi van. Az van, hogy nem szeretem Fejős Évát, Coelhot, és nem tudtok kedvemre tenni a hasonszőrűekkel sem és nem akarok meseszerű, misztikus és vámpíros történeteket sem. Szeretem a krimit, de könyörgöm, legyen már izgalmas, de ez még kevés, legyen jól megírt is és fordulatos vagy éppen nem fordulatos, mégis kitalálhatatlan. Szeretem Ulickaját, Murakami Harukit, s bár nem vetem meg, ha könnyed, de ne legyen szinglis, világfájdalmas, váratlan szerelmes, ál- történelmi, ezoterikus, öngyógyító, self-made, pozitív gondolkodásra serkentő, és ne szóljon homoszexualitásról sem. Mert én ilyen vagyok.

Tudom, olvassak politikai lapot.