bemutatón elvarázsolódtunk, mert volt egyszer maga az előadás, ami remek volt, de volt ott más is. Vagyis, hogy nincsenek sztárok, akiké kizárólagosan a főszerep, hanem van a társulat, ahol mindenki egyszerre él és mozog, ahol mindenki kiveszi a részét az egészből, most éppen főszereplő, aztán a színpad mellett zenél valami csuda zeneszerszámon, majd a tömeg egy darabkája, majd megint előtérbe kerül, hogy színészek több szerepben tűnnek fel, ruhát és személyiséget váltanak, ez azonban mégsem zavaró, inkább imponáló és lélegzetelállító.
Ilyen lehetett az ős-színház, allűrök nélkül, egy szívvel. Így képzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése