2011. április 1., péntek

Duras

Kiszáradt hegyi patak, mely holnap kilép a medréből.

Még álmomban is töprengtem ezen az egy mondaton, nincs jelentősége az adott történetben, hozzám van köze,  minden egyes szót szelíden a számba veszek, megforgatok, óvatosan lenyelem, váljon vérré a szó.
 

3 megjegyzés:

  1. milyen költői mondat és az abszurditásában rejlik a szépsége, az embert már meg se fogja egy sima patak mederből való kilépése, na de egy kiszáradté, az már valami...ez olyan, mintha vicceskednék, pedig nem, engem is megfogott, elgondolkodtat-továbbgondolkodtat és ez jó...

    VálaszTörlés
  2. Az előttem szóló mindent elmondott.
    Nem is tudok hozzáfűzni semmit.

    VálaszTörlés
  3. nem érzem szenzációhajhásznak a szöveget, én mint kiszáradt mederben (nem) folydogáló patak, nagyon azt érzem, hogy egy vihar (mely lehet külső, de még inkább belső) hatására kilépek önmagam kereteiből.

    VálaszTörlés