másnak, nekem mégis, hogy éjfél felé ki-kikukkantottam a kertbe, esik-e már a beígért hó, az első hó, mert kívántam nagyon, tartja-e a szavát. Közben levendulával foglalatoskodtam, könnyedén átléptem másik térbe, másik időbe, már nyár volt és rekkenő meleg, bántotta a szemem a fal fehérsége, de a levendulát így kellett leszednem, legalább azt a keveset. Aztán még nagyobb lépést tettem vissza, felötlött a hely, a nap, ahol és amikor a töveket vettük, Tihany felé félúton, hol máshol. Vándoroltam, ki- és beléptem, könnyedén és gördülékenyen, az ember egy időutazó, bárki bármit is mond.
Ennyi és nem több.
Éjjel 11-kor kimentem a nagyokkal hógolyózni...mert azt akkor kell, hátha reggelre már nem is lesz :) . Lett, Aprócska negyed nyolckor már lent volt, természetesen velem :)
VálaszTörlés