2010. november 25., csütörtök

Ezzel a könyvvel

biztosan kihúzom karácsonyig, de még szilveszterig is, meglepő módon nem bánom, kihívásként indult a sok short version után egy igazi könyvet elolvasni, mostanra már megkedveltük egymást. Könnyedén indultam, majd lett sírás és fogcsikorgatás, mostanra azonban kiegyensúlyozott lett a kapcsolatunk, nem akadok fenn minden ismeretlen szónál, a szótárt sem csatolom a könyv mellé, hanem csak úgy... olvasom. Nem mondom, hogy nem aggaszt, amikor érzem, hogy valami fontos dologra történt utalás (de mikor mondta ezt K., nem emlékszem, egyébként pedig mit is mondott), és azt a részt is többször átvettem, mikor egy női rabbiról írt, mert az azért elképzelhetőbbnek tűnt, hogy én értek félre valamit, minthogy egy rabbi nő legyen.
Azt szeretném, hogy kövesse több könyv, egyre jobbak, egyre izgalmasabbak, bár mi lehet izgalmasabb, mint két ember kapcsolata, nemdebár?

2 megjegyzés:

  1. egy szeptemberen kiköltöztem Portugáliába, és akkor decemberben nekiveselkedtem valamelyik Harry Potter kötetnek portugalul (szótár nélkül): hát, mit mondjak, nagyon izgalmas volt, mikor éreztem, hogy valami rossz történik, de nem értettem pontosan, mi az. Mindenesetre gyorsan olyan hasznos szavakkal gazdagodtam, mint varázslópálca. (és jelentem, sikerült végigolvasni!)

    VálaszTörlés