Van ez a nagyon sok doboz,

de még talán annál is több, mert van, ugyebár, a zöld textil, meg a kék, a piros, a sárga és a többi (a mintásak, a csíkosak külön, hogyne), ezekből vannak a nagyobb darabok, amelyekből még akármi is lehet, de vannak a kisebbek, amelyekre karrier már nem vár, de kellenek, mert sosem lehet tudni, de a sosem, az más összefüggésben létezik inkább. Aztán van a vatelin, a vastag és a vékony, ebből is vannak rendes mennyiségek, amelyek helyet foglalnak el (sok helyet), de egyben vannak,  ez előny, ellentétben a kisebb darabokkal, melyeket nem lehet kidobni, mert milyen jó lesz majd, amikor csak 3 cm kell, hát persze. Aztán van a táskamerevítő, abból három méretet őrzök, dobozban, táskában. Van a ragasztós közbélés, meg a sima, a filcek, óh, hát filcből meg kell őrízni minden darabkát, mert az kincs, így aztán nemcsak dobozban van, de borítékokban is, közepesben és kicsiben.

Vannak minták, kivágva akkurátusan géppapírból, de vastagabból is, mert az előző könnyen szakad(hat), de ne dobjuk ki azt sem, mégsem, mi van, ha... Textilbőrök, a műbőr hatásúak, meg a velúrosak, de vannak táskafülek is, sőt, vannak műanyag táskafülek, meg bambuszok, és bőrök is. Fából is. Hosszabbak és rövidebbek. 

Vannak a kész termékek, egy nagy doboz a táskáknak, egy a párnáknak, de kell egy a neszesszereknek is, még inkább kettő, aztán vannak a kisebb dolgok, kulcstartók, díszek (azok mindjárt másik dobozba mennek), a félkészek, a már majdnem készek.

És hát a varrócérnák, a műszálasak, pamutok, meg a tűző cérnák, de ebből van kézitűzéshez , meg géphez való, egyszínűek és színátmenetesek, gombok (legkevesebb), szalagok (külön a szatén- és a pamutszalagok), ferdepántok, hevederek, csipkeszalagok. 

Gyöngyök. Sok gyöngy.

Ennek a sok doboznak, sok mondatnak pedig vége szakad, s nem marad más, mint leírjam azt a nagyon szörnyű  egyet, hogy nem találom egy (kedves) megrendelőnek félretett dolgokat, minden dobozt átnéztem, minden fiókot kinyitottam, minden sarkot felkutattam. És nincs.

Ültem késő éjjel

a fürdőkádban, engedtem magamra a forró vizet, mert nem bírtam átmelegedni, de ez már inkább belső fagyási sérülés lehetett, tudtam én, de jobb arra gondolni, hogy ami kívül hat, az majd belül is, ültem, s arra gondoltam, ha nem engedem el ezt a lufit, ha továbbra is görcsösen szorítom magamhoz, akkor enyém maradhat, ellenben megőrülök. Tehát ahogy ott ültem a jó meleg gőzben, próbára téve hitet és reménységet, gondoltam, hogy én ezt jól elengedem, menjen, amerre akar, legyen szabad ő is, én is, meg is könnyebbültem, fel is lélegeztem. Vagy 10 percig volt üres a két kezem, majd visszarángattam mégis, mert igazából el sem engedtem, a zsinór végén ott volt még egy cérnaszál is, azt rántottam meg, hogy kezemben érezhessem újfent a béklyót, ne kérdezd, miért jó ez, nem jó, de nem tudok szabadulni tőle, bolyongok ebben a labirintusban (emberi magatartás, rosszindulat, kétségbeesés, egzisztenciális nehézség, kesergés, meg ilyesmi, hát ismered biztosan) kissé eszeveszetten, nemhogy a kijáratot nem találom, de ez a rohadt lufi is leköti a figyelmem, el ne veszítsem.

Éjszaka is fogtam, éber őr vagyok én, nem hagyom magam eltántorítani a főkusztól, de ma reggelre arra jutottam, hogy mivel elengedni nem tudom, s így szabadulni sem tudok, hát jól kilukasztom,legyen vége ennek, akkor a labirintus is talán enged.

Már kettő

fekete gyerek is elfér rajtam---

Minden testi adottságon

lehet még tovább rontani, ezt láttam meg a tükörben (abban a fene nagy tükörben, amit még akkor vettünk, mikor még - legalábbis a körvonalaimat tekintve- örömmel néztem bele minden szembejövő tükörbe, de ezek az idők elmúltak, a tükör viszont maaradt), mert a beállt derék miatt kiegyenesíthetetlen gerincem következtében kitolt fenekemre ülhetne akár egy fekete gyerek, ahogyan azt szoktam volt látni valamelyik csatornán.

Az még csak rendben van, hogy kipárnázom magam a varrós székemben, s azzal sincs probléma, hogy holnap nem tudják feltenni nekem a munkanélkülieket gondozó központban, hogy kerestem-e munkát, mert be sem tudok menni, de ha a szombati sokszereplős randevúra nem tudok elmenni, abból nagy baj lesz. Bár végiglejthetek a Múzeum körúton így is, végülis.