2010. október 31., vasárnap

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

József Attila: Kép a tükörben

Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.

Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szívemre hajlott tündökölve.

Már régen volt. Nem is tudom.


7 megjegyzés:

  1. Ismered?
    http://www.youtube.com/watch?v=L1u1oMCUAZo&feature=related

    VálaszTörlés
  2. Mintha Szabó Lőrinc írta volna, ez az ő hangja! :-)

    VálaszTörlés
  3. Eta: nem ismertem, de most már igen és köszönöm!

    Aarkus: na most az úgy van, hogy én JA-ért nem rajongok, majd felróják ezt nekem, tudom, de erre a versre én is úgy bámultam, mint ahogy a versben írja, talán éppen a más hang miatt, igen. :o)

    VálaszTörlés
  4. Még gyerekkoromból Halász Judit feldolgozásában ismerem. Érdemes meghallgatni, a vers, a zene, az előadás szerves egységbe fonódik, különleges hangulata van. Nagyon szeretem. Köszönöm, hogy most olvashattam is!

    VálaszTörlés
  5. Vajon miért nem szereted JA-t?

    VálaszTörlés
  6. tüskés és szúr, én az elmélázósat szeretem, még ha fáj, akkor is

    VálaszTörlés
  7. Futtam, mint a szarvasok..., Kopogtatás nélkül, Gyöngy a csillag, Istenem, Nem emel föl, Gyermekké tettél, Rejtelmek, Megméressél, Én nem tudom,Íme, hát megleltem hazámat.... Csak néhány, ami nem tüskés, ha mégis, hát önmaga ellen fordítva, ami nem szúr, csak fáj - nekem is.

    VálaszTörlés