De komolyan nem értem a Foster-terven való felháborodást (pedig meghallgattam, elolvastam pro és kontra sok mindent), jöjjenek csak el a mi, modern falunkba, akkor majd elcsodálkozhatnak, mennyi tájba illő, s mind építészetileg, mind hangulatilag, mind színvilágilag a faluba szervesen illeszkedő ház van kies környezetünkben. A mai kedvencem a sátortetős (ijesztően) kék ház (amikor ráböknek a falfestékre, akkor arra megkönnyebbülnek legalább, hogy éppen ilyet akartam?), szinte kiemelkedik a többi szürke és unalmas közül, bár a bíbor színű sem rossz, csak éppen nem itt, hanem Velencében és pár száz évvel a keletkezése után. Csak éppen annyi időm nekem nincs.
Egyébként pedig mekkora bátorság kellett a Louvre bővítéséhez is, ugyebár.
(A Foster-terv- kalandos, izgalmas, lebilincselő, fordulatokban gazdag könyv, mondjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése