Ömlesztve/ Mixture

 

Lassan kezdek lemondani az alvásról, minek az, mikor ott az egész január. Az a nagyon furcsa az egészben, hogy sok energiát fektettem be, hogy megismerjenek, hogy akarjanak engem, most pedig itt állok hullámokkal a fejem felett, s azon gondolkodom, hol a határ(om). Igyekszem úgy csinálni, hogy felváltva éjszakázom, s alszom, amikor pedig alvós napom van, akkor éjfélkor ágyban vagyok, s az jóleső.

Az olvasmányaim is egyre könnyedebbek, egyre lassabban is olvasom őket, de ez nem aggaszt, mert nem félek attól, hogy most már örökre csak lektűrök töltik ki az estéimet, bár való igaz, hogy a krimik még éjfélkor is felcsigáznak, hiába, én ezen szocializálódtam. De ez már nemcsak nekem nem kínos, pár hete tudtam meg, hogy senkinek nem az, így az utóbbi 30 évre visszamenőleg sem kell letagadnom a polcunkon sorakozó sorozatot.

A lelkünk mellett a testünket is egyre inkább a könnyedebb étkekkel tápláljuk, tepsis krumpli, főzelékek, szójás-mézes csirkeszárny, meg ilyenek, és ZM mindennek örül, én pedig mindezért örülök.

Óh, igen, a rádiót ki ne hagyjam, mindig is MR1 rajongó voltam, s bár az utóbbi években romlott a színvonala, éjjelente remek műsorokat lehet hallgatni, azt hiszem, ez az a pont, ahol még teret hagyok az elgondolkodtató magamba áramoltatásának, nehogy kiszáradjon az a lélek, mely továbbvisz.

(Csak néhány dolgot töltök fel a Meskára, de azok fent vannak.)