Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.
Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szívemre hajlott tündökölve.
Már régen volt. Nem is tudom.
Ismered?
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=L1u1oMCUAZo&feature=related
Mintha Szabó Lőrinc írta volna, ez az ő hangja! :-)
VálaszTörlésEta: nem ismertem, de most már igen és köszönöm!
VálaszTörlésAarkus: na most az úgy van, hogy én JA-ért nem rajongok, majd felróják ezt nekem, tudom, de erre a versre én is úgy bámultam, mint ahogy a versben írja, talán éppen a más hang miatt, igen. :o)
Még gyerekkoromból Halász Judit feldolgozásában ismerem. Érdemes meghallgatni, a vers, a zene, az előadás szerves egységbe fonódik, különleges hangulata van. Nagyon szeretem. Köszönöm, hogy most olvashattam is!
VálaszTörlésVajon miért nem szereted JA-t?
VálaszTörléstüskés és szúr, én az elmélázósat szeretem, még ha fáj, akkor is
VálaszTörlésFuttam, mint a szarvasok..., Kopogtatás nélkül, Gyöngy a csillag, Istenem, Nem emel föl, Gyermekké tettél, Rejtelmek, Megméressél, Én nem tudom,Íme, hát megleltem hazámat.... Csak néhány, ami nem tüskés, ha mégis, hát önmaga ellen fordítva, ami nem szúr, csak fáj - nekem is.
VálaszTörlés