Óh, hát

nem is csak új évet kezdtünk, de egy egész évtizedet, gondolom, ezt mindenki tudta, most már magam is. Fejet hajtok az idő előtt.

Idődimenzió

(Kifejezetten nem kedvelem Dalit, de az idő kezelésével, múlásával kapcsolatban mindig az ő óra-korszakának képei jutnak eszembe.)

Egészen hihetetlenül gyorsan telnek a napok, gyakorlatilag a tervek megszületésének pillanatában tudom, hogy nem lehet végrehajtani őket a kiszabott idő alatt, mégis. Mégis telezsúfolom a napokat, mert a dolgoknak meg kell lennie, rendes asszony nem tétlenkedik, ugye.

Mondom:
1. varrni kell, ma konkrétan kettő táskát és akkor még csak a restanciámmal leszek készen
2. befőzés startol, ma jön a ribizli és vagy 30 kg sárgabarack - éljen a nyár!
3. vasalás (mindig ez kerül a sor végére)
4. ablakmosás - :o(
5. barátnőzés, azért az kell...
6. rendrakás, szelektálás (úgy nagyjából az egész házban)

És akkor még nem beszéltünk a főzésről, a férjről, az ebadtákról, az olvasásról, a kertről, a kutyáról, a cicusról.
Beosztani: nemcsak a pénzt, hanem az időt, az energiánkat - ezt kellene valahogy megtanulni. Végre, 41 felé. :o))))

Mint a gyerekek

Komolyan, kikapcsolódásképpen már csak a képeket nézegetem, vizuális legeltetés van, milyen remek dolog ez a színterápia a nyomtatott szöveg fekete-fehér lineáris monotonitása után/mellett/alatt/helyett. Utóbbi csak néha. Nagyon néha.
Még ritkábban egy-egy megjegyzés, de semmi komoly.

Szakdolgozat-ok /Thesis-es

Ma az utolsó előtti konzultáción voltam a főiskolán, hihetetlen, hogy ezt mondom. Utolsó előtti... Nem volt egy fényes menet, kissé rányomta a bélyegét a szakdolgozati készenlét, illetve annak hiánya. Persze, azokhoz képest, akik egy csomó tárgyat nem teljesítettek, s esélyük sincs rá, hogy a közeljövőben ezt pótolják, így nem mehetnek államvizsgázni; vagy ahhoz képest, hogy valakinek még konzulense sincs- ahhoz képest én tényleg remekül állok.

Március 31. a határidő, de többen vagyunk, akik haladékot kérünk, állítólag 2 hét a maximum, de az aranyat ér jelen esetben. Úgy állok, hogy a zsoltáros szakdogámból 42 oldal van készen, ami önmagában jól hangzik, de... még kegyetlen sokat kell írnom. Ma a konzulensem azt mondta, hogy választékos a stílus, alapos az egész, jók a meglátások- így, ha elérem a 150 oldalt, kiadjuk doktori disszertációnak. :o))

Hogy ne legyen oly fényes a glóriám, elmondom, hogy a másikból 3, azaz három oldal van készen, s mindezek ellenére a konzulensem bízik bennem. Jelzem még egyszer, hogy elvileg március 31. a határidő, gyengébbeknek április közepe. Utóbbi én (is) vagyok.

Today I was staying at the college, it was the next to last consultation. Unbelievable.... The deadline of thesises is 30 of March, of course I'm not be able to finish them. I am in a tight corner but it is possible to ask for getting extension of time. We can get ... 2 weeks (at the most) not to much but I must finish them!
My thesis about the Psalmen consists of 42 pages which seems to be good news. But. It's a very difficult topic and I have a lot of things I should write about.... My consultant said to me I had been highly articulate and I had carried out a painstaking piece of work- if the thesis will be a 150-page-long work, we publish it as Ph.D.thesis. :o)

But my other thesis! :o( I have written 3 (three) pages so far, it is rankling. My other consultant has faith in me but I was ashamed of myself. And the deadline is 31 of march max. the middle of April- for neglectful people. Like me. :o(

Talán...

... délután már lesz annyi időm, tudok annyit szakítani, hogy varrjak is, aztán pedig, hogy írjak is. És beszámoljak a legújabb színházi élményeinkről. És elmondjam, mit akarok kezdeni a Kicsikatótól kapott hímzésekkel. És egyáltalán...

Mert kötök is

A vitaindító bejegyzésem este 10 óráig 134 látogatót generált, milyen érdekes... Ennél csak az érkezett 20 megjegyzés az érdekesebb, én úgy érzem, személyiségszeleteket kaptam a nagy egészből véleményekbe csomagolva, ami nekem jó.

Egyébként meg kötök is, a Középső szeretne egy pulóvert, és bár a fonálból próbáltam vagy háromféle mintát, ami a teljes repertoáromat le is fedi- egyik sem volt az igazi. A választás végül a Fürge Ujjak plasztikai sebésszel való találkozásából született Amelie első számára esett (ami egyébként az 52. évfolyam, 2008/10. számot viseli magán), egy körgalléros pulóverre. Ezt csak kötni kell, semmi gondolkodás, belebonyolódás, sort sor után, bár azért a fogyasztásnál elbizonytalanodtam, nekem mást jelent a leírt stratégia, de majd kiderül.


Talán tavaszra elkészül, mert azért az a napi fél óra, amit a Híradó megnézésével, a napi aktualitás (vagy annak hitt) kivonatának megismerésével (s így kötéssel) töltök, az nem túl sok. Márpedig én ennyit töltök a házibálvány előtt. Hírekből elég, kötésből kevés.

Jó kérdés

Hogy is van az, hogy a cégnél, bár bent van a kávé- és teatároló fiókomban egy csomó finom tea (még a Párizsból hozottak is) is, mégsem jutok oda, hogy igyam is őket? Nincs nagy affinitásom hozzá, holott szeretem a finom teát, nagyon.
Itthon meg éppen nincs akkora választék, talán három félét találtam, mégis... vágyam volt rá, hogy igyam; volt kedvem az elkészítéséhez (nem mintha hosszas pepecselést venne igénybe a dolog); és még meg is ittam. Odabent ugyanannyi idő alatt tudom elkészíteni mindkettőt, mégis a gyors hatást adó, felpörgető kávét választom az esetek 99 %-ában.

Na, most akkor hogy is van ez, mi a különbség? A helyszíneken múlik, vagy a tea szertartásosságán, a lassabb ritmust igénylő elfogyasztásán? Vagy mindez együtt? Ki érti ezt...