konteo

Én eddig nem is tudtam, hogy micsoda összefüggés van a gondolatok mennyisége / minősége, valamint a testet öltött blogbejegyzés között. Képtelenség ezen a gépen írni.

Viszont állítólag már csak 1 nap és készen lesz az új gépem.

Ezt fenyegetve mondtam, remélem, átsüt.

géprombolás

Direkt nem tegnap tegnap tettem fel a kérdést, mert tegnap tomboltam és csapkodtam és bőgtem és zokogtam és sírtam és ezek fokozatait végeztem, de ma már nyugodtabb hangon tudom megkérdezni, hogy mégis, mit gondoltok, kinek a laptopja halt meg reggelre teljesen és örökre és gyógyíthatatlan betegésben?

Úgy van.

De ahogy megtudtam, tegnap volt az erőszakmentesség világnapja.

csak mondom

Elrontott borítójú, ám remek könyv például ez.

elég bátor vagy-e?

Ebben az évben nagyon silány könyveket olvastam, oké, tudom, én választásom, én vettem, én kölcsönöztem, viseljem méltósággal, különben pedig azért benne van egy Paul Auster, egy Vonnegut és egy AC is, sőt, benne van az emlékezetről szóló könyv is, ami viszont annyira jó, hogy újra beleolvasok esténként és el is határoztam, hogy írok róla részletesebben.

De ha ezeket a kiugrásokat leszámítom (jó, a Murakamit is), akkor az van, hogy ezt az évet, még ha csak októbert írunk is, egyszerűen elbénáztam, nem találtak meg a könyvek és ez annyira elszomorító, hogy akkor én most kérek szépen mindenkit, aki erre jár, hogy legyen oly bátor és ajánljon már nekem olvasnivalót, mert jó lenne jó szájízzel végezni az évet.

Megmondom, mi van. Az van, hogy nem szeretem Fejős Évát, Coelhot, és nem tudtok kedvemre tenni a hasonszőrűekkel sem és nem akarok meseszerű, misztikus és vámpíros történeteket sem. Szeretem a krimit, de könyörgöm, legyen már izgalmas, de ez még kevés, legyen jól megírt is és fordulatos vagy éppen nem fordulatos, mégis kitalálhatatlan. Szeretem Ulickaját, Murakami Harukit, s bár nem vetem meg, ha könnyed, de ne legyen szinglis, világfájdalmas, váratlan szerelmes, ál- történelmi, ezoterikus, öngyógyító, self-made, pozitív gondolkodásra serkentő, és ne szóljon homoszexualitásról sem. Mert én ilyen vagyok.

Tudom, olvassak politikai lapot.

és akkor vettem egy körömlakkot

Szóval, az történt, hoyg világosan felismertem, rajtam már csak egy Karib-tengeri út segíthet, ami viszont más szempontból nagyon nem lenne segítség, konkrétan csőd lenne, én pedig készen állok, hogy igényeimet lejjebb helyezzem. Mivel a felsőkategóriás állapotjavítót ezzel kilőttem, gondolkodtam egy közepes árfolyamún, aztán egy alacsonypadlóson, végül 1000 forintban húztam meg a határt, maradjunk ennyiben. Ja, mert arra az elmúlt hónapokban azért rájöttem, hogy sokat segít, ha vehetek magamnak valamit, utóbbival kapcsolatban  ma már nagyon határozottan tudom, hogy a csaptelep, a csempe, vagy a lámpa, vagy bármi, amit nem konkrétan én birtoklok, az nem tartozik szorosan ide.

Így jött a körömlakk. Nem tudom, honnan, nekem sosem volt erre vágyam az elmúlt 44 évben, de lehet, hoyg csak elfojtottam, mindenesetre úgy éreztem, ha most nem vehetek körömlakkot, élve nem tudom elhagyni a bevásárlóközpontot. Abban a pillanatban tudtam (utólag úgy érzem: tudni véltem), hogy milyen színt akarok, bordót, méghozzá mélybordót, esetleg  padlizsánlilát. Mivel a spektrum nem elégített ki, s mivel gyakorlatom van az igényeim csökkentésében, szürkére módosítottam az árnyalatot, ki is választottam egy nagyon alternatívnak gondolt színt, hah, mondtam, yes. Kosárba vele.

Annyi eszem azért nem volt, hogy aki sört vesz, legyen sörnyitója hozzá, vagyis lemosócucc, ezt ma már bánom.

Itthon felkentem a körömlakkot és száradás közben (szigorúan ujjbeggyel) rákerestem a neten a körömfestés szóra, kiderült, hogy egy egész társadalom alakult ki, miközben én 44 évig nem festettem a körmöm, fórumok, blogok, technikák, döbbenet. Igyekeztem nem elmerülni a témában, de egy vitába még éppen belefutottam, a körömfestők úgy tudják egymást szidni, szerintem parlamentjük is van.

Ezután már csak a képekre koncentráltam, azonnal kiderült, hogy rosszul csináltam, a körmöt nem úgy kell festeni, hogy az ecsettel a körömágytól a köröm vége felé haladsz, lószart. De ez már így marad.

Közben megszáradt a cucc a körmömön és ezzel valóra vált a gyanúm, hogy az eleve rossz színű körömlakkon a száradás nem segít, a gyártónak az árnyalat konkretizálására ajánlom  a két hete megdöglött varangy az avarban címet. Rettenetes.Viszont elszabadult bennem valami, és elkezdtem nézegetni a palettát, hogy miket szeretnék, mondjam? Szeretnék továbbra is bordót és lilát és szürkét is, de türkizt, barackot, ezüstöt, aranyat, kékeket, zöldeket, bronzot (!) és a többit is. És szeretnék olyat is, ami nem szín, hanem mondat, ilyen is van, nem én találtam ki, például ezek így mind jöhetnek.

(mondom, hogy utánanéztem a témának)

Egyet viszont most megmondok: matyóhímzés nem lesz a körmömön.  És mű sem lesz. Elégedjek meg azzal, amim van.

Na, még azt elmondom, hogy  ma az első répapucolásnál megsértettem a lakkot.Meg is sértődött.

egészen véletlen (de sokatmondó), hogy a könyvben a "helyzet gyorsan romlott" mondat került a körmöm alá. elé. a könyv címe: A háború után  --- nem én olvasom

(ja, és ronda a festés, de nem baj, majd legközelebb a step by step alapján végzem)

felhívás

Akarhatja-e valaki, hogy írjak a ma életemben először szabad elhatározásból vásárolt körömlakkomról? A színéről pláne.

Csak szóljon.

van visszaút

A jellemfejlődésem már majdnem a csúcson van, ezt azért gondolom, mert ma sorra vettem a fullasztóan nyomasztó restanciákat és akkurátusan végeztem velük. Na, nem minddel, elvégre ahogy mondtam: már majdnem ott vagyok, vagyis még nem.

Egyrészt megijedtem, hogy utána még hová fejlődhetek,  még a végén lezuhanok, s kezdhetem elölről, másrészt pedig iszonyúan meguntam az egészet, azonnal megértettem, miért rakosgattam őket hétről hétre.

instant

Idén nem volt igazi, rendes nyaralásunk és idén nem utazunk el pánikszerűen Hollandiába sem, idén ugyanis semmire nincs pénzünk és ez folyamatos jelen.

Ennek kicsit ellentmondani látszik, hogy vettünk nekem egy ipari varrógépet, egy japán csodát, annak is a heavy változatát, azóta, ha ránézek, több minden is eszembe jut, egyrészt, hogy miatta (s)nem megyünk sehova, és az is, hoyg miatta sokkal könnyebb most a dolgom, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, ez tudvalevő.

Zoltán Mac-je annyira megirigyelhette a  minőségi cserét, hogy hosszas agóniát produkált jó ideje, de a jó orvos nem engedi el a beteget, hanem küzd érte, így tettünk mi is, meg-meghosszabbítva életét, azonban egyszer így is eljött a pillanat, amikor kiírta a game over-t. Az érdekesség ebben az, hogy pontosan tudtuk, mibe fog ez fájni nekünk, de a szaküzletben kellő pillanatban tett látogatás meggyőzött, hogy spórolhatunk akár 50 ezret is, ha ügyesek vagyunk. Ez azért sokat elárul abból, hogy mennyibe fáj egy új Machintos. A lényeg, hoyg kellett nekünk egy egyetemista, aki igazolni tudja, hoyg ő most éppen veszettül folytatja tanulmányait, és ehhez éppen egy Mac-re van szüksége, egy papír az ára az 50 ezres kedvezménynek. Mire eljutottunk ide, úgy értem, lett pénz a gépre, addigra egyetlen darab, a célnak megfelelő gép árválkodott kis hazánkban, amit én nem is értek, megvették a többit?? Honnan volt pénzük rá? Én is olyan munkát akarok.

Na, és az történt, hoyg volt egy kis pánik, hogy mi legyen és hoygan, mindenesetre  félretetettük azt az egyet, ugyanis pult alatt megsúgták nekünk, hogy ha nincs instant egyetemistánk, akkor menjünk szombaton. Nem biztos, hoyg értem a kettő között húzódó logikai sáncot, de nekem csak a pénz számít.

Így aztán most van egy csodaszép, gyors gépünk gépe a jóembernek is, amiből az következik, hogy pénzünk továbbra sem, annyi sem, mint eddig vala, nyaralni sem megyünk, de továbbmegyek, perpill nem látom, miből fizetjük ki a hónapban megmaradt gázszámlát sem, de nem baj, mert életünk hátralévő részében simulékony, gördülékeny gépek zümmögnek körülöttünk, bár én erősen sérelmezem, hoyg kávét bezzeg egyik sem tud készíteni. Ennyi pénzért sem.

WTF

Tegnap a városban összetalálkoztam egy régi ismerőssel, kedélyesen dicsérgettük egymást, hogy ki milyen csinos*, meg hogy kinek milyen dolga van, nekem könyvtár, neki temetés.. És akkor nekem komolyan elhagyta a szám az a kérdés, hogy jössz vagy mész? miközben láttam, hogy egy szál virágot tartott a kezében?**  Hová süllyedek még.

* igazából csak ő, de nem ez a lényeg

előre szólok, nyafogás

A nők (én is) sokszor mondják, hogy jaj,  mert mindig történik valami és zajlik az élet, de azért én most tényleg szeretném, ha történne végre valami és nem arra gondolok, hogy törjön össze, szakadjon le, romoljon el, menjen csődbe, meg ilyenek. Egyszerűen csak szeretném, ha valami történne, mondjuk, kiderülne, hogy mégis van egy amerikai nagybácsim,  de hogy ne legyek telhetetlen és pénzmotivált, az is elég lenne, ha kiderül, hogy elég a festék, hogy a Középső talál albérletet, hogy megtalálom végre, amit keresek, hogy nem vesztem el*, ami fontos, hogy visszatér a barátnőm, hogy tényleg eljutok majd Velencére**, hogy gyönyörű őszünk lesz színekkel és formákkal és ködökkel,  hogy ilyenek. Vagy hogy nem idegesít a sok, hirtelen szaporodásnak indult oravecnóra és müllerpéter. Nincsenek nagy vágyaim, ilyen történésekre vágyom.

Ha felvidítana egy tál körte, ha megtelnék az élettel.

De átgondolva azért a nagybácsi lenne mégiscsak a legjobb történés. Nem akar valaki örökbe fogadni? Nagyon rendes unokahúg lennék, ígérem.

Ja, ez meg közben megnyerhető az oldalamon.

*a házban

** nem abba (ott voltam kétszer), hanem ebbe

igenis tudok emlékezni

Lehet, hogy azt nem tudom megmondani, hogy egy hete mit mondott az egyik kölök a telefonban, hogy mit is kellene neki csinálnom, és lehet, hoyg azt sem, hogy milyen feladat van mára ütemezve, de azt nagyon is tudom, hogy amikor az egyik ajtót éppen kékre* festettem 25 éve, akkor milyen ruha volt rajtam.

És azt is tudom, hoyg tegnap mi volt az ebéd, meg lehet nyugodnom i.

* most éppen fehérre

spam

A skype-on Mohamed-ek jelölnek be ismerősnek, a FB-on Gordon és Toby külön- külön is Hello sunshine bevezetéssel ír levelet. Mindeközben én rendszeresen azt írom, hogy szírt égetek, holott csak zsírt. És csak szeretnék.

reloaded

Szóval, voltunk megint Tihanyban a hétvégén, ezúttal barátokkal, újra megmásztunk néhány hegyet, újra besétáltunk a faluba, újra visszajöttünk a Nagy-Kopaszon, újra megmutattuk a barlanglakásokat, átugrottunk Füredre ragtapaszért, hogy anélkül,ámde 1 kiló zabpehellyel térjünk vissza, újra fényképezkedtünk a parton, a hegyen, a házban, az úton, a kikötőben, az apátsági templomnál, de én ebben kevésbé, bezzeg a leveleket, bogyókat előszeretettel. Aludtunk sokat, beszélgettünk sokat, örültünk rengeteget.

És volt megint naplementés Tihany is.

Szóval: telefonos fotó, nem photoshop, így jött ki a gépből. tényleg remek képeket készít, megmondom, melyik, Samsung Galaxy S4. futáskor nem viszek mást, csak a telefonom, azzal szoktam ezeket lőni, viszont itt több is készült, mert ahogy visszaértem a kiindulóponthoz, éppen alakult  a sok szín és nekem minden fázisról kellett egy fénykép.

a fülemüle füttye

Azt a játékot ismeritek, hogy utalnak nektek A bankból és az nem érkezik meg B bankban lévő számlátokra? Iszonyú jó. Az utalás elment, a pénz levonódott, papír van róla, de nem a föníciai fizetőeszköz, csak egy nyomtatvány. Ezzel aztán futkoshattok ahová akartok, az nyer, aki tovább bírja.

24 óra

Szerintem kevés olyan év volt az életemben, amikor ilyen keveset olvastam, mint idén. Egyre inkább úgy alakul, hogy csak este éjszaka tudok olvasni, miközben egyre erősebb az a vágyam, hoyg alhassak. Jó, hát elolvasok 20 oldalt, de ennyi. Semmi éjszakázás.

Még nem tudom, honnan tudnék időt lecsípni az olvasáshoz és nem is nagyon tetszik, hogy ezen gondolkodnom kell.

mindennapi derültségünket add meg nékünk ma

Háklis vagyok, tudom. Rendben, hogy a bejegyzések mehetnek a FB-ra, mármint nem innen, innen csak kevés, a mozgósból inkább, de én azt szeretem, ha a lájk a blogra érkezik és ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni. Számtalanszor elmondtam, hogy miért, odaírtam, indokoltam, ugyanis szerintem ne nyomjanak lájkot az emberek egy olyan linkhez, amit nem olvastak és lehet, hogy baromira nem is tetszik nekik, csak látják, hogy (ebben az esetben) én írtam és akkor az lájk.  

Lájk a francot.

És akkor ezt nem mindenki érti, én meg speciel értem a fb-os könnyelműséget, csak nem szeretem, engedtessék ez meg nekem. Na de ma eljött az én időm, oké, hoyg véletlenül, de ugye az volt, hogy tegnap  részt vettem a Nike  Félmaratonon és hogy így a DK-s pólómban már benne van egy félmaraton. Én tudom, hogy ez így lehetne akár a politikai manipuláció tankönyvbe illő példája is, azonban ezt már csak az tudja, aki elolvasta a bejegyzést és nemcsak nyomta a lájkot ezerrel. Elmondanám, hogy leveleket  is kaptam, gratulációkat, és ettől eléggé odavagyok, mert bebizonyosodott az, amit eddig is hangoztattam, hogy az emberek birkák érthetetlenek számomra.

fény - kép

Gondoltam én ide egy versrészletet, mert az olyan stílusos, de nem lesz vers, nem lesz részlet.

Csak a fény. Csak a kép.

előreaggódás

Most még szép a nap, most még könnyű futni, na de ha beköszönt az ősz...!

pedig már csütörtök van

Még nem jött haza.

back to NL

Pénteken tehát hazaérkezett a Legkisebb a 12 hónap helyett rövidre zárt, így 1 hónaposra sikeredett svájci útról, majd ma, szerdán felraktuk őt egy újfent Hollandiába induló gépre. A kettő között pontosan 5 nap telt el, s ha emlékszünk még, hogy nemrégen 5 teljes héten át valósult meg a békés egymás mellett élés, akkor talán nem meglepő, hogy ha azt lakonikusan csak annyit mondok, hoyg ez az 5 nem az az 5 volt.

Mindenesetre az történt, hogy amikor becsekkolt és már majdnem átment a kapun, akkor mi egy pillanatra egymásra néztünk Zével és egyszerre sóhajtottunk fel, hogy, na, letudtuk, minekutána egyszercsak azt láttuk, hogy a Gyermek jön vissza. Esküszöm, összeszorult a szívem, felmerült bennem több lehetőség is, mittomén, körözött terrorista, lejárt az útlevele, a hollandok nem kérnek belőle, vagy akármi, de szerencsére nem, csupán a  beszállókártyát ( a hosszú, fekete hajú lánynak) Molnár Sándor nevére állították ki. 

Végül másodszor is elbúcsúztunk tőle, s állítólag lassan oda is ér. 

Rettegj, Hollandia.