előre szólok, nyafogás

A nők (én is) sokszor mondják, hogy jaj,  mert mindig történik valami és zajlik az élet, de azért én most tényleg szeretném, ha történne végre valami és nem arra gondolok, hogy törjön össze, szakadjon le, romoljon el, menjen csődbe, meg ilyenek. Egyszerűen csak szeretném, ha valami történne, mondjuk, kiderülne, hogy mégis van egy amerikai nagybácsim,  de hogy ne legyek telhetetlen és pénzmotivált, az is elég lenne, ha kiderül, hogy elég a festék, hogy a Középső talál albérletet, hogy megtalálom végre, amit keresek, hogy nem vesztem el*, ami fontos, hogy visszatér a barátnőm, hogy tényleg eljutok majd Velencére**, hogy gyönyörű őszünk lesz színekkel és formákkal és ködökkel,  hogy ilyenek. Vagy hogy nem idegesít a sok, hirtelen szaporodásnak indult oravecnóra és müllerpéter. Nincsenek nagy vágyaim, ilyen történésekre vágyom.

Ha felvidítana egy tál körte, ha megtelnék az élettel.

De átgondolva azért a nagybácsi lenne mégiscsak a legjobb történés. Nem akar valaki örökbe fogadni? Nagyon rendes unokahúg lennék, ígérem.

Ja, ez meg közben megnyerhető az oldalamon.

*a házban

** nem abba (ott voltam kétszer), hanem ebbe