Az ismétlődés megkönnyíti az életünket... / Repetition can make lighter our life...

15 éve ismétlődik a következő párbeszéd a fodrásznál.

- Erika, tudod, rövidre, de a...
- Tudom, a füled ne látszódjon ki. Nem is értem...
- Mit nem értesz? Nem látod? Elálló...
- Az eszed tokja, ne idegesíts már! Meséltem már, hogy van egy vendégem...
- Csak százszor. A vendégnek iszonyúan elálló füle van...
- Nem úgy, mint neked, hanem iszonyúan!
- És ő mégis kontyot csináltat, megy a bálba, tudom. De az én fülem...
- Ha még egyszer elmondod, hogy takarja a hajad a füled, én úgy belenyírok, de úgy...

Most nem tudom, hogy tényleg mérges rám és belenyír vagy ez a fültakarásos frizura vagy én nem vagyok egyértelmű, mindenesetre a hajvágás utáni első pár hét meglehetősen sokkszerű időszak a számomra.
Bizonyíték alább. A képek előtt felhívnám a figyelmet a közismerten fotogén voltomra, mely párosul némi, a fotózást illető szakértelemmel, mindkettőt megfejeltem önmagam tükörben való rögzítésével. Hiába, mindig is a kihívások éltettek. :o)

Itt még vigyorgok.

Itt már láttam az előző fényképeket, jogos a komorulás.

Most még kancsal is vagyok? Jó párosítás a fülemmel, nem mondom.

Csak abban bízhatom, hogy ZM ismeri Siv Widerberger Szerelem c. versét:

Sten- Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

(Na igen, a 41 évesen ha nem is szokatlan, de meglepő őszes haj az elmúlt fél év eredménye.)

Yesterday I was at the hairdressing salon. The result is terribile, my ears stick out- always. :o(
I would like to hope my husband knows the famous poem written by Siv Widerberger (Love).

Gondolatok blogszülinap kapcsán az obligát játékkal körítve

Tegnap éjjel döbbentem rá, hogy éppen egy éves a blogom, ami már önmagában is meglepő, de a bejegyzéseket visszaolvasgatva pedig különösen szembetűnő, mennyit változott az életem, s ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen, hogy jómagam is.
Éppen egy évvel ezelőtt Brüsszelben voltam (sokadszorra), amikor is a kollégák elvittek az Atomiumba vacsorázni. Ma főként a családom körében töltöm a vacsorákat. :o)


Az első két fotót bizony, hogy én készítettem, bizonyíték a "vak tyúk is talál szemet" mondás bölcsességére. A harmadikon pedig magam is látható vagyok, balról a második, az a kedélyesen mosolygó vagyok én. :o) S hogy az Atomium középső gömbjében található étterem milyen érdekes design-nal bír, az azért felsejlik, remélem.

Aztán egy évvel ezelőtt varrtam ezt a kis szürkét is, nagyon szerettem varrni:

Na, félre a nosztalgiával, jöjjön egy kis statisztika:
- ez a 320. bejegyzésem (átlagban havi 26 bejegyzés, nem rossz, majdnem mindennap írtam valamit)
- lett 97 rendszeres olvasóm, ezt mondjuk, nem is értem, mindig meglepődöm, miért akar engem valaki olvasni, annyira azért mégsem jó :o)
- naponta átlagban 160-an jönnek az oldalamra, ez is meglepetés

Ilyenkor szoktak játékot hirdetni (vagy a 100. rendszeres olvasónál, én most ezt a kettőt egybekötöm), ne maradjak ki én sem a sorból, legyen. Aki rendszeresen olvas, meg aki csak hébe-hóba... aki szokott megjegyzést hagyni, meg aki még sosem... aki célirányosan jön, meg aki csak idetévedt... aki örömmel olvas, meg aki fanyalogva... aki itthonról ír, meg aki külföldről... szóval mindenki részt vehet benne, elég egy kurta megjegyzés. A határidő legyen vasárnap éjfél (szeptember 13.), a jutalom/meglepetés/ajándék pedig egyelőre maradjon titok.

Hát, lehet, hogy ez így nem túl vonzó, de nem törekszem népszerűségre, a dolog teljesen önkéntes. :o))

Yesterday I suddenly realized that I had began to write my blog 1 year ago. During this time not only my life but my personality was changed a lot!
One year ago I was spending some days in Bruessels and we had dinner in the wonderful Atomium- as you can see. The first 2 photos were taken by me, sometimes I manage to take images with quality. :o) The furniture of the Atomium is interesting, really, you can have a small impression by the 3. photo. I am curious wether you can guess which person I am...? (The 2.person from left.) Nowadays I have dinner with my family... :o)

One year ago I was sewing this grey quilt. It was prepared for a competition and although I didn't win anything... I liked sewing.
Some statistics:
- it's my 320. post (on the average 26 posts by the month)
- I have 97 regular readers, I can't imagine why they read my posts, they aren't too interesting writings...
- more than 160 visiters a day I have - it a surprise again....!

Somebody has blog-anniversary, it's obligate to announces some kind of game. I wanted to do it if I have 100 regular readers but today I am connecting these occasions. Everbody can take part in it... who reads me regularly or sometimes... who visits me advisedly or at random... who reads me gladly or unenthusiastically... who is from Hungary or from abroad... in brief: everbody who leaves a short (or long) comment for me. :o)
Deadline? Sunday, midnight.
Reward? It must be a surprise. :o))

A kék leveles és ami mögötte van / Bag with blue leaves and the background

Ez az a táska, amelyről tegnap szó esett.
Méretét tekintve akkora, hogy a Legkisebbünk alapfelszerelését kiegészítő matek korrepetálás mellett az angol és a magyar fakultációhoz szükséges összes cucc (is) belefér. Ez a mondat sokat (szinte mindent) elárul családunk reál tárgyak iránti elutasításáról, ill. a humán tárgyak iránti elfogulatlanságunkról, s bár azt nem állítom, hogy örömmel, de valamiféle belenyugvással konstatálom, hogy almunk legfiatalabb tagja sem jelent kivételt. :o(
Nagyjából a táskavarrás folyamatának felénél jelentette ki, hogy akkor ez neki mégsem kell, legyek szíves teljesen egyszerű, sallangmentes feketét varrni. Se dísz, se rátét, semmi. Talán még örülhetek is, nem cifrázza a dolgot, iskolába bőven elég a gyászfekete, nem mulatni jár oda az ember, meg villogni. A hely szelleméhez tökéletes választás, ugye.

Ennek megfelelően a táska már a Meskán várja leendő gazdáját. Remélem, olyan egyszeri pillantás alatti szerelem lesz, mint a tegnapi zöld levelesnél. :o)))


It's the bag was mentioned yesterday. Originelly it was sewed for our youngest daughter but when I was halfway through the work... she changed her opinion and the new idea is an absolutelly easy black bag. Without any application, any ornament. I can understand : for school is enough a mourning black bag. :o( People don't go to school to have a great fun, do they? :o)))
So the bag has already been in my online-shop waiting for her owner. :o))

Restancia

Most úgy vagyok, hogy hetek óta halasztgatom megírni az utóbbi 2 hónapban elolvasott 5-6 könyv "recenzióját". Emellett van néhány gondolatom a hirtelen felbukkant FlyLady-vel kapcsolatban is, de ma elkészült a következő táska is, csak a fotókon kellene még javítgatni.
Ha restanciának ez nem elég, akkor elmondom, hogy előfordulhat, hogy 6 hétig nem leszek. 2 hétig egyáltalán nem, aztán hétvégenként igen. De lehet, hogy akkor sem. Vagy az is lehet, hogy mindig leszek.
És mintha nem lennék túl fényesen. :o(

A kék leveles és ami mögötte van / Bag with blue leaves and the background

Ez az a táska, amelyről tegnap szó esett.

Méretét tekintve akkora, hogy a Legkisebbünk alapfelszerelését kiegészítő matek korrepetálás mellett az angol és a magyar fakultációhoz szükséges összes cucc (is) belefér. Ez a mondat sokat (szinte mindent) elárul családunk reál tárgyak iránti elutasításáról, ill. a humán tárgyak iránti elfogulatlanságunkról, s bár azt nem állítom, hogy örömmel, de valamiféle belenyugvással konstatálom, hogy almunk legfiatalabb tagja sem jelent kivételt. :o(
Nagyjából a táskavarrás folyamatának felénél jelentette ki, hogy akkor ez neki mégsem kell, legyek szíves teljesen egyszerű, sallangmentes feketét varrni. Se dísz, se rátét, semmi. Talán még örülhetek is, nem cifrázza a dolgot, iskolába bőven elég a gyászfekete, nem mulatni jár oda az ember, meg villogni. A hely szelleméhez tökéletes választás, ugye.

Ennek megfelelően a táska már a Meskán várja leendő gazdáját. Remélem, olyan egyszeri pillantás alatti szerelem lesz, mint a tegnapi zöld levelesnél. :o)))


It's the bag was mentioned yesterday. Originelly it was sewed for our youngest daughter but when I was halfway through the work... she changed her opinion and the new idea is an absolutelly easy black bag. Without any application, any ornament. I can understand : for school is enough a mourning black bag. :o( People don't go to school to have a great fun, do they? :o)))
So the bag has already been in my online-shop waiting for her owner. :o))

A másik / The other one

Egy valaki felajánlotta a segítségét, egy másik kijavította a zöld-fekete táskáról készült egyetlen fotómat, s egy harmadik pedig nekilátott fényképezni. Remek emberekkel vagyok körbevéve, komolyan és igazán.

Ennek megfelelően a táska a Meskán már megvásárolható. :o)
És mivel ebadta Legkisebb meggondolta magát az eredetileg számára készített táska terveit illetően, persze, csak miután már elkezdtem varrni... hát, holnap újabb táska érkezik. A drága lélek. :o(

Somebody offered me her support regarding my wonderful photos... other one corrected my only one photo was taken of the green bag... and the third person felt sorry for me so he took some images of the bag. Yammering is forbidden... if I have such wonderful people.
The result: the bag has already been in my online-shop, click here!

And: our Youngest has changed her opinion regarding the "ideal" bag. Of course it was after I had begun to sew it. :o( Everday a new bag in my shop, hurrah.

Őszre hangolva / For autumn

Két táskát varrtam, az egyikről még csak-csak készítettem valami elfogadható fényképet, de a másikról... Tervezem, hogy szilveszterkor írok egy bejegyzést (megfelelően illusztrálva) az év legrémesebb képeiről. Külön mappába rakom őket, valami rettenet, hogy miket tudok. :o(
Már a Meskán!

A másikról mutatok valamit, de ez még nincs a Meskán, majd ZM holnap korrigál. :o(

I sewed two bags and I tried to take photos of them but... I am a duffer at photography. :o((
I collect terribile photos taken by me and I will write a post on New Year's Eve. For everbody who would like to laugh at them and at me.
The wine-red one has alredy been on my online-shop, the other one needs better images, it needs my husband. Tomorrow. :o(

Felfedezés

Az aszalt paradicsom és a szilvalekvár közötti párhuzam (nem számítva azt a triviális, bár igaz megállapítást, hogy mily finom mindkettő) elgondolkodtató.

Egyik előkészítése sem igényel különösebb konyhai tevékenységben való jártasságot.
Nem kevés idő, sok hő, ellenben minimális emberi erőfeszítés szükségeltetik.
A több kiló nyers termék látványából levont következtetés alapján végzett fél délutánt igénybe vevő üvegmosás feleslegesnek bizonyul minden alkalommal, mert a végeredmény a kezdeti mennyiség felére töttyed/szottyad. És ez így a jó.
Télen képesek a nyári nap zamatát felidézni.
Bennük van a folytonosság tudata, meg az átörökítésé.

Ha a blokk mesélni tudna

ÉN, persze, tudtam, hogy ez lesz belőle. Hogy utolsó nap, meg sietve, meg jaj, le ne maradjak. Előtte meg.. akárhányszor szóltam, mindig volt valami: most a szilvalekvár, egy megrendelés, takarítás, izé.

Mondhatnám, hogy direkt így akartuk, hogy amikor mások tömegesen érkeznek, akkor mi meghúzzuk magunkat, meg egy kicsit még kéretjük is magunkat, majd amikor már szinte lemondanak rólunk, akkor én bevonulok és minden szem rám vetül... de nem így akartuk. Csak éppen mindig így sikerül, vagyis az utolsó (meg az utáni) pillanatban. És akkor ő meg írogat bocsánatkérő leveleket, hogy jaj, meg most az egyszer, meg ígérem, hogy soha többé. Én meg majd szégyellem magam, mi?

És akkor a nagy fantáziájával, meg hogy ki ne fusson az időből, tulipánt rak rám. Mert az már a kezében van. Az, hogy kissé csálé, meg lelóg, az nem számít már ilyenkor, csak az idő... ő tudja (vállrándítás).
De amikor kitalálta, hogy kézzel fogja ráhímezni a nevét, na, az már sok volt. Hímezni???? Hát még a keresztszemesét sem tudja rendesen csinálni, utoljára nyolcadikos korában kényszerítették hímzésre, kapott is valami kegyelem hármast, most meg flancol? Minden szövetszálam felállt a hátamon. És köhécseltem ugyan halkan, hogy talán arra kevéske helyre még a 2 szálas hímzőszál is sok lesz, de még makacs is. Hogy de igenis, meg majd ő megmutatja. Meg úgyis mindenki tudja fogja, csak rám kell nézni.

Közben meg arról magyarázott -mert azt aztán tud, nagyon tud-, hogy barátságnak nem a szépség a lényege. Lehetünk csálék, ferdék, bogarasok, meg kelekótyák is, nem kell nekünk mindenkihez igazodni, elég a mellettünk lévőkhöz és így fogunk szépen a nagy egészbe mégis beleilleni. Ideologizálni... az megy neki. Én meg remélem, hogy lesz valaki, aki elvisel, meg tán megkedvel, és csak titokban ábrándozom megértésről, elfogadásról, szeretetről. Ezzel a külsővel... abban a finom, puhaságban...

És amikor azt hittem, hogy vége, mert már rajtam volt a neve is, akkor még jól rámbiggyesztett egy gombot. Bele a közepembe. Sem funkcionálisan, sem esztétikailag nem illik ide, de neki hiányérzete volt. Egy kicsit, egészen kicsit sikoltottam, de azt mondta, hogy nem látom, hogy az egy nevető gomb? Jézusom, már látomásai is vannak...? Mert az igenis kell a közepemre, mert az az ő szíve, meg a lelke, amikor mosolyog. És biztos nem tetszik majd mindenkinek, de az ő lelke pedig ilyen.

Hja, kérem, hogy akkor én egy lélekkel teli blokk vagyok? Az mindjárt más, ugye. Már érzem is, ott a szívem közepe. Na, ilyen az én gazdám, a végére mindig meggyőz.

Nyár és ősz között, félúton

A nyarat idéző, annak hangulatát tartósítani igyekező, jól bevált tulipános táska megrendelésre készült, a Meskán keresztül érkezett a felkérés.

This bag with the tulips was prepared for one of my clients who would like to retain the summer.

Én azonban fejem felszegem, szemeimet a jövőre vetem, s látom az elkerülhetetlent, vagyis, hogy jön az ősz. Ha pedig ősz, akkor őszies táska kell. Ugyebár. Már a Meskán!

But... I know the autumn is coming! So we need new bag which can reflect the colours of the fall. You can find it on Meska, in my online-shop.

Ez már vajon az?

Amikor gyermekkorom egyik kedvenc filmjét (Házibuli) újranézve (mire is jó a vírus lobbanása utáni első lábadozó nap, persze, szilvalekvár-főzés mellett) már nem Vic első szerelmének kialakulása, hanem a szülők problémája érdekel - akkor azért kezdhetem érezni az öregedés első jeleit. Hurrá. :o(

Vásárfia és egyéb hozott dolog

Még mindig van, amit nem tettem fel eleddig a Meskára, de most már ezek is megvásárolhatóak. Apránként megy csak, mert először is rendszerezni kell a készletet, aztán meg fotózni, feltölteni, miegymás. Közben meg itt a család. Meg a vírus, amit valahol beszedtem. Az IBM-be bemenvén még semmi bajom nem volt, semmi betegségre utaló jel, úgymint tüsszögés, orrfolyás, láz... mire a budaörsi bevásárlóközpontba értem, mindez együtt, erőteljesen. Ennek megfelelően a tegnapi 24 órából 20-at végigaludtam, így a hatékonyság, tettrekészség, motiváció, vitalitás, akarat, kreativitás és hasonló szavak hiányoznak a mai bejegyzésből.

Vásárfia

Egyelőre ennyit töltöttem fel a Meskára, a többit és az újakat holnap!

Hohohohó...!

Mert amikor először a laptop kapott egy kis folyadékot a jóvoltomból, majd pedig a Husqvarna masinérián a tűbecsavaró csavart (jól meghúzva, álljon az a tű!) letörtem, akkor azért elgondolkodtam, hogy mi is való az én kezembe. Vasgolyó, azt talán nem teszem tönkre.
Így aztán 3 hét szünet, ill. Machintosság-feneség után igen nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy a laptop simán javítható, sőt, bevették garanciába is, bár rosszul esett, amikor a szemembe nézve a lelkemre kötötték, hogy nem, nem szereti, nem akarja, nem kell neki folyadék. Nagy melegben sem.
Másik masinéria is kapott egy csavart, s a szervízben az őszes bodros szintén szép lassan, tagolva a lelkemre kötötte, hogy nem, nem csavarjuk az egyébként a géphez kapott csavarhúzóval, elég manuálisan rögzíteni a fránya csavart.

Most pedig tobzódom az örömökben, s ha igaz az a megállapítás (márpedig az), hogy az írás a gondolat vizuális úton való képi megjelenítése - akkor vége a 7 szűk esztendőnek, már nem a Mac előtt ülök bénán, kapargatva az elmém felszínét, hanem tér vissza belém az élet, érzem is már, így aztán a rengeteg, belém szorult magvas gondolat mint a láva tör fel, mi lesz ebből...kérem.

És bizony, hogy varrtam 2 táskát is, tűt nem cserélek, amennyiben igen, akkor csak kézi hangolás lesz, egyébiránt fényképek holnap. Mert holnap is itt leszek, meg holnapután is . :o)

Elment

Mert vannak a sztárok, a hírességek, hagy ne mondjam: a celebek, és volt egy olyan ember, akit én előbbiek mellőzésével inkább IKON-nak titulálnék. Egy korszak ikonja volt. Ma temették Cseh Tamást.

)ssyegy;sk;ppen - összegzésképpen

Na, ilyen az, amikor nem állítom át a Mac-et. Ami pedig előfordul. :o(( Jobb esetben a cím után azonnal, rosszabb esetben... mesélhetnék.

Vége az 5 napos vásárnak, nem bánom, szép volt, jó volt, elég volt. Félreérthető voltam az előző bejegyzésben, nem sikerült rosszul. Úgy is mondhatom, hogy bizonyos, jelentős szempontból kifejezetten jól sikerült. Más szempontból kifejezetten rosszul, egy barátság bánja a munkamorálról (vagy miről) való eltérő felfogást.

Vásároltak táskát, neszeszert, állatkákat, apróságokat és még két közepes faliképet is megvettek, ez volt a meglepetés. Kaptam megrendelést, vittek névjegyet, dicsértek, tapogattak (nem engem!), nézegettek. Ami megmaradt, az holnaptól a Meskán megtalálható, de előtte ide is rakok képeket. Főleg nyári dolgok (jut eszembe, egy előttünk elhaladó hölgy a párjának így jellemezte a portékánkat: ezek házi, kézzel varrt cuccok), ezért valami kedvezmény, akció várható. :o)
És nekilátok a megrendeléseknek, nem feledve szegény Millie-t. :o(

Rémes randik

Csak mondom, hogy ma vagyok utoljára a vásárban- ezt nem bánom.
Hogy a mai délutánom-estém is erre megy- ezt sem.
De hogy minimum két bloggertársam megismeréséről maradtam le - azt nagyon. Mert ez egy olyan vásár, hogy emberek akkor jönnek, ha van program, az pedig igen gyakran délután 4- este 11 közé esik. Kezdőként (többek között) ezt sem tudtam. :o(
Na, akkor lányok (Zsukka, Kdatta) nincs mit tenni, össze kell hozni egy randit a székes fővárosunkban.
Zsuzsival összejöttünk és szerintem Princi is ott álldogált a bodegám előtt, csak akkor még nem láttam a blogjába feltöltött fotóját.
Remek. Vagy: rémes.

Rövid hírek a vásár fergeteges hangulatából

Rövidnek ugyan rövid, de azért fergetegesnek nem annyira fergeteges. Vásárnak viszont egyértelműen vásár.

A kivilágított Városháza

Tűzijáték elölről...

... oldalról

Lovász Irén is elölről (felhívnám a figyelmet a tőle balra álló Hawaii-inges, vagyis az este reneszánsz hangulát megfelelően reprezentáló zenésztársra)

A műsorhoz, annak hangulatához mind színében, mind stílusában tökéletesen illlő öltözék fotósunknak is nagyon tetszett

És hát a lényeg, ugye

Csak tessék, csak tessék! (végre vásárolni) :o)
(De bizony, hogy nekem külön megmutatta magát a vörösingesek vezére)

Minden további információ később!

Vásár

Mert nagyon is jó ötletnek tűnt vásározni menni, legalábbis júniusban annak tűnt az augusztusi vásározás gondolata, valószínűleg az idő messzesége döntő szerepet játszott az elhatározásban, de most... tömören szólva is kevésbé. Illetve még ez sem igaz, csak annyi történt, hogy amikor hétfő este elmentem, s élőben szemrevételeztem a fabodegánkat, ott álltam a tér közepén, és akkor jött, ugye, a felismerés, hogy akkor én most nem vásárló, meg nézelődő vagyok, hanem a színpad másik oldalán fogok állni. Ami pedig, akárhogy is nézem, mégiscsak megmérettetés.

Ugyanezt gondoltam a Meska megnyitásakor, de az azért mégiscsak arctalan, nincs "face to face" kapcsolat, ami mindig ad valamiféle biztonságot, hiszen bármikor meg lehet szakítani az igazából nem is létező, csak virtuális kapcsolatot, meg azt is tudjuk a felmérésekből, hogy az emberek sokkal bátrabbak, amikor név nélkül mondanak véleményt.

Szóval, álltam a tér közepén és egy csöppet azért megrémültem, de szerencsére jött a társam és barátosném, akinek vagy nem voltak efféle gondolatai vagy remekül titkolta, de máris tenni- venni kezdtünk, s a rettentő gondolataim elszálltak.

Hát, holnaptól a hét végéig Esztergomban vagyok megtalálható, a Széchenyi téren. Felismerhető leszek/leszünk, színesek és vidámak, egyébként a közelünkben lesz a kegytárgy-árus is. Meg a színpad is. Ha valaki meglátogat, akkor lesz nagy boldogság.

Egy mondat

Itthon voltam, aztán megint nem, de most már aztán nagyon. Laptop nincs, a Mac-en pötyögök, ami több szempontból is kényelmetlen, hiszen jó görnyedt háttal ülök ZM asztalánál (nem baj, erősítem a hátizmom), aztán meg lassan is írok (nem baj, mert odafigyelek), és akkor még macerás is a gép (nem baj, gyakorlom az angolt), de akkor még nem szóltam az ideférési technikákról (nem baj, gyakoroljuk a családon belüli türelmet). :o))))

Játszani hívott Cicurka és Hajnalimosoly is, s bár nem gondolom, hogy egy mondatból messzemenő következtetéseket lehetne levonni az általam olvasott könyvből - ám legyen.
De, ugye, elértem abba korba, amikor már nemcsak lazán leteszek egy könyvet, ha nem tetszik (régebben akár fogcsikorgatva is, de elolvastam, ezt ma már nem, minek?), hanem azt a korábban szintén elképzelhetetlen lazaságot is elkövetem, hogy akár több könyvet is olvasok paralel. Bár ezt csak ritkán teszem, tehát maradt még bennem csírája a jólnevetségnek. Ma nem, ma a rendetlen énem kerekedett felül, így többször egy mondattal (161. oldal 5. mondata) lepem meg ... kit is?

1. Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
"Az ember évekig élhet együtt anélkül, hogy összeházasodna és az egészen más dolog, mint együttélni, és férj-feleségnek lenni. " - nagggyon bölcs

2. E.S. Gardner: A ketyegő gyertya esete
"Okosabb, ha még maga sem tudja, hová bújtattam. " - nagggyon sejtelmes

3. Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei

" Vallásos és érzelgős lélek, aki fehér muszlinfelhőbe burkolta szobáját, s ezzel megmosolyogtatta Zazát." - nagggyon vicces

4. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
" Sempere egy pillantást vetett a könyvre, amelyet a szemétládából szereztem vissza, miután anyám eldobta, és még most is a kezemben volt. " - nagggyon szomorú

Na, vajon kitalálja-e valaki, melyik könyv áll az idő előtti felfüggesztés határán nálam? :o)

Ja, és jelentős restanciám gyűlt össze a könyvajánlós blogon, legalább 5 könyvről kellett volna már írnom valamit. Igyekszem pótolni. Ígérem.

Na, akkor

Itthon vagyok, hű, de nagyon itthon vagyok! Ezt onnan lehet a leginkább észrevenni, hogy nyüzsög a fejem a sok elvégezni valótól, a tervektől, a muszájoktól és a lehetségesektől. A mosógép meg zümmög.
Laptop nincs, az IBM nem siet, az ígért 5 napos szervizelés nyáron, de egyesek szerint télen sem működik, így majd mindig idesírom magam a Mac elé, ami a maga kacifántosságával nem okoz nálam relevanciát, de örüljek, ha egyáltalán, ugye.
És hát, mindjárt vásár lesz, ami erőteljesen befolyásolja leendő napjaimat.