2010. augusztus 7., szombat

Menjetek... Füredre!

Füredet meg jól belengi a reformkor szelleme, könnyű neki, jutott ide Jókaiból villa is, meg hajó is, de kilátó is, és akkor Blaha Lujza nyaralójáról még nem is szóltam.

Van Tagore sétány, a legjobb azonban az, hogy minden fánál megálltunk ZM-mel, mert én Cseh Tamás fáját látni akartam, semmiség, egy fa, de azért láttam magam előtt Bereményit, amint ássa a gödröt, ülteti a fát, de még Cseh Tamást is láttam, ott ült egy nagyobb fán és szívta a cigarettáját, meg is találtuk, tényleg csak egy fa, de mégsem, akinek van füle... (az hallja a gitárzenét).

A hattyúkkal, vadkacsákkal fura viszonyt ápolunk, a hattyút (általában) szeretik és csodálják, mi családilag utáljuk szegény párát, mert erőszakos és agresszív, ellenben a vadkacsákat szelídnek gondoljuk, őket etetjük. A hattyú szép, nem veszünk róla tudomást, a vadkacsa kedves, etetjük. És megesszük ragulevesnek. Az ember utánozhatatlan lény.


4 megjegyzés:

  1. Mi voltunk!:o)
    Varázslatos egy hely, az biztos!

    VálaszTörlés
  2. Annyira kedvesek a képeid...azokat az egyszerű kis semmiket meglátni, és pont akkor, pont abban a fényben lefényképezni, ez nagyon belűlről jön.

    VálaszTörlés
  3. Ez pedig annyira kedves megjegyzés, ha tudnád, hogy egy vacak kis Nikon gépem van, olyan turistáknak való...!

    VálaszTörlés
  4. A kedves képek mellé kedves szavak - arról a vidékről, ahol én igazán otthon érzem magam. 28 évig éltem itt, ma már egész más, mint akkoriban - de még mindig tud meglepetést okozni a környék. :) Örülök, hogy jól éreztétek magatokat itt. :) reni

    VálaszTörlés