2012. május 3., csütörtök

Példának okáért

Például még az is megtörténhet ebben a rideg, embertelen, a teljes elidegenedés felé vezető blogvilágban, ahol emberek csak virtuális kapcsolatban vannak egymással, ahol kivész a személyesség, a kontaktus, a minden emberi kapcsolat sava-borsa,  vagyis a másik felé fordulás, 
hogy valaki, nevezzük Zsuzsának, anélkül, hogy ismerne, és most nem a fenti ember-ember közötti vattacukorra gondolok, hanem arra, hoyg nem ismerném, nem tudok a létezéséről, nem jellemző nála a kommentelés, konkrétan még sosem tette, én nem tudtam, hogy ő olvas engem, de még azt sem, hoyg létezik, szóval,  hogy Zsuzsa egyszer csak ír nekem, hoyg ő akkor most hazacipelne nekem némi műbőrt, ha én azt elfogadom és akkor itt álljunk meg. Messziföldről, repülőn, gyerekkel, a némi pedig  többféle, több méter műbőr.
Mindez történt azután, hogy megesett az eset, történt valami (el)vétel, ám a hangsúly szépen, észrevétlenül, s legfőképpen, hoyg tőlem függetlenül megváltozott, átíródott, a (korábbi) történet pedig minden baljós jel ellenére nem járta be a maga útját, hanem saját, egészséges, új életnek adott teret.
A legkevesebb, hogy gyönyörű színű szalaggal átkötve tárolom őket.

Például ez is megtörténhet.




Például még mi történhet meg?




4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ilyen dolgokról olvasni,hallani!
    A közöny az érdektelenség manapság természetes dolog lett ( sajnos) ebben a rohanó világban.
    Szerencsére vannak még ilyen emberek is,mindig újabb löketet és lelki felfrissülést adnak.

    VálaszTörlés
  2. Szeretem az ilyen történeteket.

    VálaszTörlés
  3. Igen, én is kaptam mostanában egy kedves csomagot postán. Hihetetlen érzés, hogy az internet távoli embereket köthet össze, akik még személyesen sosem találkoztak, mégis nagy szeretettel, tisztelettel gondolnak egymásra. Hány blog- és fórumtalálkozó szerveződik, sok-sok barátság, kapcsolat szövődik és én ezt nagyon szeretem.

    VálaszTörlés
  4. a rohanó világról nekem Mikszáth jut eszembe, egyszer posztoltam róla vagy kettő mondatot:
    http://zazalea.blogspot.com/2010/11/allitolag.html

    nagyon szeretem az ilyen történeteket, olvasni is róla,de még inkább megélni, tudjátok,minden szentnek. :) na jó, tényleg szeretem, csak viccelek.:)

    Nóra,nálad is olvastam, ez olyan...melengető. hogy nem elválaszt, hanem összehoz.igenis.

    vagyis: összehozHAT. és elválasztHAT.

    VálaszTörlés