Legyen kockás a takaró, ezt akartam, erre vágytam, erre gyűjtöttem az ingeket, sok inget, meg még többet, szépen felvagdostam, kisimítottam, dobozba zártam, hogy csak gyűljön, gyűljön. És várjon, várjon. Elég lenne a takaróra, biztos, hoyg elég, tarka is meglehetősen, s ahogy szerettem volna, hogy kisléptékű, nagyléptékű, piros, zöld, barna, kék, van itt minden, kérem, csak a kockás takarót, azt nem akarom már. Már nem vágyom rá. Már nem arra vágyom.
A kockás textilek csak egy része került a kezembe, és ez a koszorú, mint előjel, vagy mementó, hogy szembesüljek a vágyaimmal, kell nekem nagyokat álmodni, nagy takarót, nagyon kockásat, nagyon sokfélét, nagyon nagy marhaság.
Azért ez sem volt kis munka, azt gondolom.
VálaszTörlésNem marhaság a nagy kockás takaró, pláne nem marhaság elképzelni valami nagyot, és vágyni rá, de végeredményben a koszorú valami csodás!
VálaszTörlésÉs nagyon kockás... ;o)
Pedig jol nezne ki takaronak is ez a szinosszeallitas.
VálaszTörlésmár nem emlékszem, Julcsi,annyira régen volt...:)
VálaszTörlésnagyon kockás, nagyon kicsi, azt hiszem így valósulnak meg a terveim, hoyg méretben, funkcióban erős csökkenésnek esnek alá:)
jól bizony!csak lenne, aki megvarrná. de mondom, lehet, hoyg már nem is tetszene. illetve tetszene, de nem itthonra, Tihanyba például de nagyon boldog lennék vele!
Nekem ilyen vágyam - szintén kockásból - egy vadlibás takaró. Akkor találtam valahol a neten, amikor még csak ismerkedtem a foltvarrással, és azóta is nagy szerelmem a kép. Ehhez képest semmilyen saját foltvarrós takaróm nincs :-)
VálaszTörlés