Na

A színház meg olyan volt, hogy először is volt függöny, ez nálunk pavlovi reflex, mint már tudjuk, és akkor logikailag kikövetkeztethető az eldöntendő kérdésre adott válasz, igen, tetszett a darab, Szent Johanna Alföldi rendezéssel. Én azt úgy bírom, hogy aligdíszlet, nyilván a szcenikusnak, aki hoppá, hoppá, maga a rendező volt, ez nem kis kihívás, de én szeretem a csupasz színpadot is, ha a színészek jól játszanak, márpedig. Ennél tovább viszont nem mennék, nem fogom elemezni sem a darabot, sem a színészeket*, sem a rendezést**, nem értek hozzá, inkább azt mondom, hogy tátott szájjal bámultuk és előadás közben nem gondoltunk Merlinre sem, pedig tőle jöttünk, ugye. Meg azt is mondom, hogy hazafelé jót beszélgettünk felelősségről, vállalásról, magányról, kihátrálásról, identitásról, feladásról, önazonosságról, választási lehetőségről, hitről, bátorságról, és erőről, meg még egy csomó mindenről, ami most hirtelen nem jut ugyan eszembe, de majd fog.

 

 

*remek

** szuper