Hát

Óh, hát mi már úgy mentünk oda, hogy a mienk lesz, muszáj, na, aztán megláttuk a kerítésnél és odavoltunk, ahogy kell és akkor ott volt még egy border collie, aki ott lakik tartósan és akkor hazaértek az ideiglenes szülők és nekem akkor nagyon összeszorult a szívem, mert fiatal házaspárról beszélünk, szépek és csinosak és kedvesek, övék a másik BC, és ők olyanok, hogy befogadják addig a kutyust, míg nem találnak nekik megfelelő szülőket és azt láttuk, hogy hihetetlen türelemmel és szeretettel beszéltek a mi Merlinünkről, én még ilyet nem is tapasztaltam, hogy milyen is ez a kutyus és mit szeret és hogy is van ő másokkal, és hogy ilyen emberek is vannak, igenis. A Merlin pedig nagyon vékonyka* és nagyon bizalmatlan (csak azt tenném az emberekkel, amit ők velük, semmi mást) és nagyon félős, de azért az egy óra alatt oda-odajött, egyre kisebb köröket írt le és elvette a rágcsálnivalót is, aztán meg már engedte magát megsimogatni és egyszer még nézett is fel rám olyan szerelmetesen (ezt Zoltán mondta, hogy ez már szerelem), de nagyon félős, és akkor most nem írom le a volt gazdájával kapcsolatos káromkodást, de mondjuk, hogy itt van.

És jött a menhelyes Kriszta is megismerni minket, aki kiképző és nekünk összeszorult a szívünk, gondolom én, hogy a menhelyesek ilyen emberek és kész, de akkor is, csillagos ötöst neki(k), néha azért tátva maradt a szánk, ennyi emberség láttán. Tegnap még nem volt biztos, hogy a mienk lesz, de meséltük, hogy van nagy kert, meg patak és erdő, de legfőképp, hoyg van egy Zsömi, aki olyan életvidám fickó, hogy ő biztosan tud adni életkedvet (egyébként ez van Merlinnek, futkosott és ugrándozott), mi pedig tudunk adni szeretetet, úgy gondoljuk és igen, cöcögőknek elmondjuk, hogy igen, a mi lelki hátterünk nyilván abból is fakad, amellett, hoyg szeretjük a kutyákat, nagyon is, és hogy megnőttek a gyerekeink, akik egyre önállóbbak, egyre okosabbak és talpraesettebbek, s bár kötődnek hozzánk, s kötődünk hozzájuk, mégis be kell látnunk, hogy előbb - utóbb (majd) saját életük lesz, bennünk meg itt ez a felhalmozódott gondoskodási vágy,  meg  szeretet, miközben paralell vannak kutyák, akiknek gondoskodásra és szeretetre van szükségük,  nem magyarázom tovább, na.

És akkor még lesz egy ivartalanítás, meg varratszedés, kap egy chip-et, kötünk szerződést (hoyg szeretni fogjuk, nem verjük láncra, meg ilyenek) és szombaton még jön egy önkéntes (vagy kettő, nem tudom) hozzánk, minket is megnéznek saját környezetben, meg hoznak egy másik kutyust, hogy a Zsömle fickó mit szól ehhez a helyzethez és akkor jövő hétvégén megyünk érte és van nagy öröm, nagy boldogság.

És igen, nem ésszerű most kutyát örökbefogadni, egyáltalán: örökbefogadni,  jön az  ebadó, meg dupla oltás, meg dupla kaja, meg ilyen észérvek, ami jogos, mert közben meg ... na, nem részletezem, de gondolom, nem (kizárólag)  észérvek alapján akar az ember három, négy, x gyereket sem. A három gyerekünk sem észérvek alapján lett. Vagy mittudomén.

* a házaspárnál ottlétének két hete alatt már hízott szerencsére, a jó ellátás, ugye, de a bordák még nagyon érződnek.nem lehet 2,5 évet két hét alatt helyrehozni