Az utóbbi időben két fajta, ellenkező előjelű levelet kapok az érdeklődőktől, az egyikben sajnálkoznak, hogy drága vagyok (picit sok ez nekem / juj, meglepődtem / inkább mégsem kérek), a másikban rögtön több dolgot is kérnek (rendben van / oké, ez így szuper / tegyünk még hozzá ezt meg azt), így azt gondolom, valahol középen van a megoldás, vagyis nem az árakkal van a baj (mondjuk), hanem a mostani szituációval, nevezzük gazdasági helyzetnek, hogy ki mennyit engedhet meg magának nem létfontosságú dolgokra, hogy az adott családi kassza mennyit bír el, mert értem én és örülök is neki, hogy sokan szeretnének mást kapni, mint az üzletekben (és akkor remélem, nem tömjéneztem magam, mert nem kizárólag magamra gondolok és direkt nem jelzőkkel különböztettem meg magunkat), ez jó és szép és kívánatos, de már egyre kevésbé vágyom magyarázni a bizonyítványomat, vagyis, hoyg az én Mikulás zsákom nemcsak egy nyers, belül eltisztázott textil, hanem van bélése is, a két réteg között még vatelin is, hogy puha is legyen; hogy a Rudi abszolút saját rajz, hogy tessék megpróbálni a kis agancsokba beletömködni a flízt ... és akkor még folytathatnám a sort, akár minden terméknél meg-megállva, ahogy feltételezem, igen sokan közülünk.
Én mindent értek, de ezt sincs már kedvem megírni.
(viszont szívesen veszem a véleményeket)
(viszont szívesen veszem a véleményeket)
Ó, nagyon is értem én, mire gondolsz...
VálaszTörlésNe magyarázkodj, szerintem.
Kézműves munka, rengeteg idő, pénz, tapasztalat(minden tudás kútfeje)...
A jelenlegi helyzet sem ok arra, hogy urambocsás sz...ér-h...ér add a munkád.
Ha pedig néha valamiért kivételt teszel,igazán megengedheted magadnak azt a luxust...
Amúgy okos üzletpolitikád van,...szerintem.
Tőled is csak tanulni lehet.
Hááát... igen. (ezzel most jól összefoglaltam szerteágazó gondolataimat a témában :))
VálaszTörlésSz..ért-h..ért szerintem se, és magyarázkodni is felesleges, aki nem akarja megérteni, az úgyse fogja érteni. Szerintem. :)
Uff.
én azt gondolom, az emberek csak azt látják, hogy ott egy falat textil, hát mi az, még 100 forint sincs, és van pofája ennyit kérni? de arról viszont gőzük sincs, hogy mennyi meló valamit igényesen elkészíteni. és ne beszéljünk az egyebekkel eltöltött időről, mint az egyeztetés, levelezés, postára járás, fotózgatás, internetre pakolás. az nyilván magától megy.
VálaszTörlésÉn dacosan felvetettem a fejem, és azt mondtam hogy lehet hogy ezt (kis zöld pöttyös) nem engedhetném meg magamnak, de egyrészt most lesz a szülinapom, másrészt ha az ember (a NŐ) néha nem költhet magára pár ezret hogy vegyen valami különlegeset, egyedit és szívmelengetőt akkor - minek is élünk?
VálaszTörlésén egyébként így szoktam vásárolni (ha már),mint Insh: ennyit dolgozom és még ezt sem engedhetem meg magamnak? hát nem Retro gatyát akarok én venni,kérem.:o)
VálaszTörlésaz a jó, hoyg többen vannak, akik azonnal rábólintanak. s most már okosabb kezdek lenni, kedvezméynt nem szíre-szóra adok. ha viszont visszatérő vásárló,akkor meg boldogan.
Én már korábban a tanításkor is megéltem ezt. Mert mindenki azt hiszi kívülállóként, hogy a tanár bemegy, és délután 2-től már szabad mint a madár és még pénzt is kap ezért (?). A férjem lepődött meg legjobban, amikor rájött, hogy mennyi melóval is jár az igazán. Most a kézműveskedéssel is ez a helyzet és már én sem szeretek magyarázkodni, de ha valaki megkérdezi, akkor azért elmondom, hogy a készítésen kívül még mi mindent kell tenni egy termékkel, hogy elérjen a közönségéhez. És akkor meg szoktak lepődni. És tudod hogy mekkora szívfájdalmam, hogy a széles palettából, amiket készítek a leglassabban, legnehezebben, legszívesebben készített dolgok érnek a legkevesebbet a vevők szemében. Szomorú tapasztalat. :(
VálaszTörlésAttól tartok, bizony csak az tudja igazán értékelni a kézműves cuccokat, aki maga is képes a saját kezével valamit gyártani. A többinek hiába is magyaráznád. Szerintem.
VálaszTörlésHadd szólaltassam meg akkor én a levél másik végén lévőket: ha meglátok egy szép, kézműves cuccot, ami nemcsak különleges de még tetszik is, akkor elkezdek rá vágyni, hogy nekem is legyen olyanom, és ha ezt egy boltban látom, akkor bemegyek, megnézem az árát, oszt csöndesen kifordulok az ajtón. Ha meg az interneten látom, akkor írok a kedves készítőnek, mert hátha, hátha nem annyira drága, mint képzelem, hátha nekem is lehet olyanom. Mert elérhetőnek tűnik, mert "ismered" a készítőt és kedveled, mert közvetlen hangúak a bejegyzései, mert csak úgy dobhatsz egy mailt mint egy jó ismerősnek - és akkor az ár az kijózanít, és rájössz, csalóka volt az egész, hogy attól ez még üzlet, és ha üzlet, akkor haszonnak kell rajta lenni, kicsi haszonnak akár, de mégis. Amit megértesz, csak manapság nem futja rá, és kész.
VálaszTörlésIgen, igen egyetértek a két utolsó hozzászólással is.
VálaszTörlésMert tényleg csak az tudja igazán értékelni a kézműves cuccokat, aki maga is próbálkozott már...
Egyébként csak...- akinek nem inge, ne vegye magára -,disznók elé gyöngyök..., meg a falra hányt borsó...és társaik...:-)
igen, az a baj, hogy mindenkit meg lehet érteni.én idáig elég kedves voltam,ha valaki azt mondta,diák,már kapott kedvezményt, ha valaki kismama,szintén, ha valaki nyugdíjas, akkor is - ha Luca a gyereke neve, akkor azért, ha szépet írt, azért
VálaszTörlésna, ezt nem lehet csinálni, azt hiszem. kell valami határ, hogy ennyi,különben nem jövök ki jól a történetből, ezt szomorúan mondom.
viszont szeretek kedves lenni, szeretem, ha örülnek,hogy mégis meg tudják venni, hogy repesnek és az nekem jó - most akkor melyik ujjamba is harapjak.
Igen, megértem én is a másik oldalt, kevés a pénz. A havi rezsire is nehezen futja sok családban, nemhogy az ilyen "luxusra".
VálaszTörlésViszont ahány órát én eldolgozgatok egy-egy ruhadarabon, napokon át, sokszor négy órát szánok a próbákra, előzetes megbeszélésre stb... és végül kiszámolnám, hogy milyen órabérért csináltam, sírva fakadnék, tehát inkább nem számolom.
Ne mentegetőzz, magadat alacsonyítnád le vele.
köszönöm,Nóra
VálaszTörlésÉn éppen ezért nem "nyomulok", hogy az ékszerkészítés kinője magát nálam hobbiból valami erőteljesebbé. Ha valaki ismer és kér valamit, szívesen elkészítem, baráti áron. De ha kiszámolnám, mennyi órát töltöttem az elkészítéssel ... Nem is számolva az azt megelőző agyalást, tervezést ... Ilyen világot élünk. S talán nem is az a rossz, amikor valaki drágának tartja az árut, félszegen elmosolyodik, megköszöni a lehetőséget és elbúcsúzik. Hanem ha valaki még ráadásul elkezd vitatkozni, hogy de miért annyi és egyébként is.
VálaszTörlésRitus, ha tudtam volna, hogy lehet Nálad alkudni ... Kár, hogy nem vagyok sem diák, sem kismama :)))
jössz te még az én utcámba, ha jól sejtem, sosem késő, remélem!
VálaszTörlés